Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

vetkeztetnünk egyik művének dátuma, valamint néhány közölt forrás összefüggése és értelmezése alapján. Zsindely Endre már említett közléséből derül ki, hogy Bécsből - feltehetően 1723 végén - Prágán keresztül tért vissza Drezdába, ahol valameddig időznie kellett, hisz ottlétéről épp egy ott kézhez vett levele kapcsán tudunk.

12 Noha ott-tartózkodásának indítékáról a közölt forrás nem szól, nem kizárt, hogy ezzel a prágai úttal hozható összefüggésbe az a Pavel Preiss által publikált adat, miszerint 1725 előtt egy ízben megörökítette Frantisek Antonín Spork grófot, a 18. század eleji cseh kultúra egyik legjelentősebb, legsokoldalúbb mecénását (A. 153.).

13 Az adatot Mányokinak a prágai tartózkodásra vonatkozó levélbeli megjegyzése datálja, ugyanis a portré elkészítésének ideje és körülményei a Preiss által használt forrásokból nem derülnek ki; Spork 1725 októberében folytatott levelezése már csak a kép másolatának elkészítéséről szól. Ebből annyi tudható meg, hogy Mányoki (feltehetően nem sokkal az előtt) Kuksban járt, azért, hogy Spork portréjáról, amelyet korábban festett, két másolatot készítsen. Közülük az egyik előkép lett volna a drezdai rézmetsző, Christian Albrecht Wortmann számára.

14 Minthogy a gróf távollétében a munka elvégzését illetően nehézségei támadtak, a másolatok nem készültek el, s Wortmann végül Spork udvari festője, Dániel Tresnák másolata alapján dolgozott.

15 Noha a metszet készíttetését kísérő levelezés egyérteművé teszi, hogy a Wortmann által használt portré inventora Mányoki volt, a metszet mégis Johann Paul Lüdden braunschweigi festőt tünteti fel az előkép szerzőjeként.

16 Ez esetleg összefügg azzal, hogy Lüdden 1728-ban telepedett le Szentpéterváron, ahol Wortmann már 1727-től udvari rézmetszőként működött.

17 A Preiss által ismertetett levelezés szerint ugyanis a metszet 1727 februárjára elkészült, azonban Sporknak kifogásai voltak a hasonlatosságot illetően, s a festmény alapján javításokat kívánt.

18 Elképzelhető, hogy erre a javított második metszetváltozatra később, már Péterváron került rá az előkép szerzőjeként Lüdden neve. A rézmetszetben fennmaradt kompozíció, amelyet Preiss csak forrás alapján közölt, de fennmaradt metszettel nem azonosított, mindazonáltal ugyanaz a tájba komponált háromnegyed alak, mint ez időben készült gyermekarcképei, vagy mint 1723-1724 köré datálható, már említett női képmása, a kellékeknek azzal a megoldásával és kezelésével (mint az asztal formája, a rajta felgyűrődő drapéria), amivel főként 1730-as évekbeli nagykivágatű portréin találkozunk majd. Vagyis noha Mányoki portréjának részleteiről a források nem tájékoztatnak, Spork ábrázolásának festett eredetije az a háromnegyed alakos kompozíció lehetett, amit Wortmann metszetátvételéből ismerünk. Lehetséges, hogy Mányoki foglalkoztatását tekintve Frantisek Antonín Sporknak más vonatkozásban is szerepe volt. Nem kizárt ugyanis, hogy a festő minden előzmény nélküli bécsi tartózkodásának és udvari feladatai elnyerésének Spork személye a kulcsa, akit hivatalos és társadalmi kapcsolatai bizonyos mértékig a bécsi udvarhoz kötöttek, míg privát életének és érdeklődésének néhány területe, köztük II. Ágosttal ifjúkora óta tartó személyes jó kapcsolata, Drezdához.

19 Minthogy ennek ténnyel való alátámasztásához egyelőre nincs adatunk, maradjon csupán feltevés, amely esetleg összefügg metszetből ismert portréjának megrendelésével és 1723 körüli - Bécsben vagy Prágában történt - elkészítésével. Ahogyan feltehetően Mányoki bécsi időzéséhez kapcsolódik Franz Wilhelm Salm-Reifferscheid gróf 1723-ra datált portréja is (A. 145.). A gróf ugyanis mint császári és királyi valóságos titkos tanácsos és kamarás minden bizonnyal a bécsi udvarban találkozott a festővel, aki őt kissé régies ikonográfiával, teljes páncélzatban mutató ábrázoláson örökítette meg. 1724. szeptember elején Mányoki - tizenöt évi távollét után - másodszor is Magyarországra érkezett,

20 ezúttal azzal a szándékkal, hogy családi birtokait visszaszerzi, s végleg itthon telepszik le. Hazatérésére az 1723 táján kialakult politikai helyzet adott lehetőséget. A III. Károly és a magyar rendek között létrejött politikai kompromisszum ugyanis lehetővé tette, hogy II. Rákóczi Ferenc egykori hívei a királyi kegyelem részeként visszakapják elkobzott javaikat. Ennek közvetlen előzményeként az 1722-es pozsonyi országgyűlés elfogadta a Pragmatica Sanctio törvénybe iktatását, ami a király 1723. júniusi szentesítésével jogerőre is emelkedett. Ez indította Mányokit arra, hogy szabadságot kérjen, valamint engedélyt a szász uralkodótól, hogy Magyarországra utazzon. Minderről röviden, a fenti tényeket csupán érintve, mindhárom folyamodványában beszámol, anélkül, hogy az eseményt dátumhoz kötné.

21 Magyarországi tartózkodásának időszakát meglehetősen gazdag forrásanyag teszi áttekinthetővé, amely elsősorban hazai kapcsolatrendszerét segít tisztábban látni. A források java részét itteni pártfogóival, elsősorban Ráday Pállal, Rákóczi egykori kancellárjával és az ifjú Teleki Ádám későbbi generálissal, Vay Ádám unokájával folytatott levelezése teszi ki, amely időről időre tájékoztatást ad a festő mozgásáról, hollétéről, továbbá alkalomszerűen vállalt feladatairól is.

22 Itthon készült legkorábbi ismert munkája az 1724-re datált három arckép Podmaniczky Jánosról és családjáról (A. 122, 123, 124.). Közülük a gyermekeket ábrázoló kettősportré az egyetlen nemcsak a sorozatban, de Mányoki fennmaradt magyarországi művei között is, amely a nyugati arcképfestői tendenciákkal közvetlen tipológiai kapcsolatot mutat, amennyiben a 17. századi angol udvari arckép elsősorban francia példák nyomán terjedő egyik képtípusát képviseli. A parkháttérrel kialakított kettős gyermekportré ugyanis - elsősorban a témából adódó zsánerlehetőségek miatt - az angol és francia arcképfestés kedvvel variált megoldása volt. Antoine Pesne, akinek Nagy Frigyest nővérével, Wilhelminével megörökítő kettős ábrázolására

23 a Podmaniczky gyerme-