Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - B. Hagyomány és stílus alapján történt meghatározások (B. 230-337.)

B. 334. 70. kép ELŐKELŐ HÖLGY KARNEVÁLI ÖLTÖZETBEN 1718 körül Olaj, vászon; 78x60 cm Korábban (1963) London, Galerie Wengraf Jelenleg ismeretlen tulajdonban (Alex Wengraf úr levélbeli közlése, 2002. július 9.) Fiatal nő félalakja karneváli öltözetben, amelynek színeiről az 1969-es árverési katalógus leírása alapján csak annyit tudunk, hogy a ruhakivágathoz rögzített széles szalagcsokor, valamint az alkalmi öltözethez tartozó kis tollas kalap vörös, a kalapra tűzött szalagdísz pedig fekete. A háttér zöldesszürke. A portré minden eddigi árverésekor Pesne neve alatt szerepelt. Ezt a meghatározást, amelynek valószínű oka a kép németországi eredete és kiemelkedő kvalitása, Pesne munkáinak jellemzően eltérő festői és technikai megoldásai nem igazolják. Az aprólékos, gondos kivitelezés, ami elsősorban az öltözet részletein és a textileken figyelhető meg, valamint az arc finom kidolgozásű, de erőteljes plasztikája viszont több azonosságot is mutat Mányoki festői stílusával, s feltűnő kompozíciós rokonságot ekkor készült munkáinak egy részével. (A kompozícióhoz és a ruharészletek kivitelezéséhez pl. Dönhoff grófné, 1716-1717. B. 250, az arc plasztikus megoldásához Johann Andreas Thomae, 1719-1720. B. 310, valamint a Magyar Nemzeti Galéria előbbi tételben szereplő, 1715-1718 köré datálható képmásait B. 333.). A hölgy férjezett volt, legalábbis a képen látható kettős valószínűleg őrgrófi - címer alapján, amelyet nem sikerült azonosítanom. A családi címer - a heraldika szerinti női oldalon elhelyezkedő - pajzsában látható, három kacsát(?) mutató címerkép Siebmacher szerint francia és alsó-rajnai családok címerében fordul elő gyakran (Siebmacher, Bd. III. Preußischer Adel, Abt. 2. 42, ld. az Eynatten család címerénél leírtakat, valamint 51. tábla). A kép hesseni felbukkanása ezt a összefüggést nemcsak topográfiailag támasztja alá. A sisakdíszen található (leegyszerűsített formájű és gombokban végződő) egyenlő szárű kereszt alapján felmerülhet ugyanis, hogy egy hugenotta család tagjáról van szó. A protestáns vallási menekültek a 17. század végén ezen a vidéken ugyanúgy nagy számban telepedtek le, ahogyan Brandenburg tartományban is, ami Mányoki működésének egyik helyszíneként a kép készítésével kapcsolatban inkább szóba jöhet. Mindezek figyelembevételével s a fent említett analógiák alapján a portrét Mányoki adatból tudott 1718-as berlini tartózkodásához kapcsolom, feltételezve egyűttal, hogy ábrázoltja egy berlini hugenotta hölgy lehetett. A képen egykor a fotó alapján is megállapíthatóan beavatkozások történtek: hátterét erősen letisztították, az arc egyes részleteit pedig megerősítették, ez utóbbi az arc festői karakterét némileg befolyásolta (ld. az utólagosan meghozott kontűrokat a szemhéjon és az ajkak belső ívén). FORRÁS: Stiftung Preußische Schlösser und Gärten BerlinBrandenburg, fotóarchívum (1992) IRODALOM: Frankfurt, Messamt, Auktion Ober-Morlen, 1920. október 7-9. 469. sz. (18. századi festő, Pesne-nek attribuálva); Köln, Auktion Lempertz, 1969. május 8. 122. sz., 36. tábla (Pesne-nek attribuálva). B. 335. 99. kép ISMERETLEN HÖLGY VIRÁGGAL 1723/1724 Olaj, vászon 1933-ban drezdai magántulajdonban A portré Lázár leírása alapján sötét barnásvörös bársonyruhában, lila lepellel ábrázolta a hölgyet. A kép jelenlegi hollétére nincs adat. IRODALOM: Lázár, 1926. I. 99. 36. sz.; Lázár, 1933. 71, 125, LXVIII/b. tábla. B. 336. 120. kép KISLÁNY HAJDÚSÜVEGBEN ÉS KOLDUSJELMEZBEN 1745-1750 körül Olaj, vászon; 70x55 cm Egykor genfi magántulajdonban (Lázár adata) Lázár szerint jelezve Párdarabjával (Kenyeret szelő fiű, B. 328.) együtt allegorikus életkép, a két kép ikonográfiái összefüggése alapján a „Szegénység" megszemélyesítője. Mindkettő datálásában az ad támpontot, hogy a leányarckép fotó alapján Swihowska báróné portréjával igen rokon festői megoldással és formaképzéssel készült. IRODALOM: Wien, Auktion Glückselig & Wärndorfer, 1919. október 28-30. 31/a. sz. (Mányoki); Lázár, 1927. III. 42-43. (rossz aukciós házat ad meg), 47. 148. sz.; Lázár, 1933. 78, 123, 133, LXXII. tábla; MűvLex, III. 1967. 237.