Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)
OEUVRE-KATALÓGUS - B. Hagyomány és stílus alapján történt meghatározások (B. 230-337.)
arcképéhez ld. A. 72.). A portré mindazonáltal valószínűleg művész vagy valamely szellemi tevékenységet folytató személy ábrázolása lehet, de a fentiek alapján udvari környezetből. A szétbomló ing motívuma ugyanis Mányoki e körbe tartozó ábrázolásainak visszatérő ikonográfiái jellemzője. A kép gyűjtéstörténeti adatai is arra mutatnak, hogy ábrázoltja s készítésének helye a gdanski környezetnél tágabb körben keresendő. A múzeum 1902-es képtárjegyzéke szerint ugyanis a festmény a Kabrun kereskedőcsalád gyűjteményéből származik, pontosabban az 1759-ben született Jakob Kabrun tulajdonából, amelyet végrendeletileg a városra hagyott. (Secker, 1913. I. 13-14.) Valószínűleg ugyanennek a családnak volt tagja Abraham Kabrun is, akiről Niels von Holst 18. századi gdanski gyűjtőkről és gyűjteményekről szóló cikkében mint 1781-től kimutatható aukciós vásárlóról tesz említést. (Holst, 1934. 68.) IRODALOM: Stadt Museum zu Danzig. Gemälde-Verzeichniss. Danzig, 1902. 93. sz. (Ms., Gdansk, Muzeum Narodowe; - Előkelő férfi portréja); Seeker, 1913. 1. 44. (mint Daniel Klein festő feltételezett portréja); Katalog Darmstadt, 1914. 98. 372. sz. (Férfiarckép); Biermann, 1914. I. 38. 57. kép (II. Rákóczi Ferenc képaláírással és Drezda Királyi gyűjtemény őrzési hellyel, mindez javítva: II. kötet XCIX.: Férfiarckép, valamint pontos őrzési hely); Lázár, 1926. I. 99. 19. sz.; Feulner, 1929. 163. 154. kép (II. Rákóczi Ferenc képaláírással); Thieme-Becker, XXIV. 1930. 46. (mint Dániel Klein feltételezett portréja); Lázár, 1933. 46, XL/b. tábla (mint ismeretlen férfi portréja, 1719); MűvLex, III. 1967. 237; Buzási, 1992-1996. 83, 148. 95. sz. (mint ismeretlen előkelő úr, 1719). B. 327. 7i. kép ELŐKELŐ ÚR SÖTÉTLILA KABÁTBAN 1718 körül Olaj, vászon; 81x66 cm Egykor Berlin, Schloß, kölcsönként kiállítva a Schloßmuseumban Leltári szám: GK I 2556 Jelenleg hadizsákmányként Moszkvában a Puskin Múzeumban Proveniencia: 1816 óta kimutatható a berlini királyi kastély berendezésének jegyzékében A Schloßmuseum leltárának leírása szerint az ábrázolt szürke allonge-parókát és prémmel szegett barna kabátot visel. A királyi kastély berendezésének leltára a kabát színét lilának írja le. A képet egykori őrzési helyén mint ismeretlen 18. századi festő művét tartották nyilván (1816-ban művésznév nélkül). Mányoki szerzőségét az 1710-es évek végének szignált (G. W. Werhern A. 165.), valamint autopszia alapján attribuait művei (W. G. Nostitz, J. A. Thomae, B. 293, 310.) támasztják alá. Mivel feltételezem, hogy a kép ábrázoltja berlini volt, a portré készítési idejének pontosítását lehetővé teszi egy adat, miszerint Mányoki 1718-ban Berlinben tartózkodott (Magazin der Sächsischen Geschichte IV. 1787. 737; Räcknitz, 1811. 37). FORRÁS: Berlin, Stiftung Preußische Schlösser und Gärten BerlinBrandenburg, fotóarchívum (ott David Matthieu?). A kép adataira vonatkozó közlés Gerd Bartoschektől (1992. május, valamint 2002. október 16.). IRODALOM: Buzási, 1992-1996. 83,148. 96. sz. (1719-1720 körül). B. 328. 121. kép KENYERET SZELŐ FIÚ 1745-1750 körül Olaj, vászon; 70x55 cm Egykor genfi magántulajdonban (Lázár adata) Lázár szerint jelezve Párdarabjával (Kislány haj dúsüvegben és koldusjelmezben, B. 336.) együtt allegorikus életkép, a két kép ikonográfiái összefüggése alapján a „Gazdagság" megszemélyesítője. Datálásáról a párdarab katalógustételében. IRODALOM: Wien, Auktion Glückselig & Wärndorfer, 1919. október 28-30. 31. sz. (Mányoki); Lázár, 1927. III. 42-43 (rossz aukciós házat ad meg), 47. 147. sz.; Lázár, 1933. 78, 123, 133, LXXI. tábla; MűvLex, III. 1967. 237. B. 329. 1. színes kép FIATAL NŐ KÉPMÁSA 1692-1696 körül Olaj, vászon; 81x63,5 cm Budapest, Magyar Nemzeti Galéria Leltári szám: 70.1. M Proveniencia: Havas Eugene magyar származásű New York-i állampolgár hagyatékából került 1970-ben a Szépművészeti Múzeumba. 1974-től a Magyar Nemzeti Galériában. Restaurálva: Borbás Tiborné, 1972-1973 Festett oválba komponált, sötét háttér előtt ábrázolt félalak, tompa vörös ruhában, bal válláról leomló középkék lepellel. A kép, amely Wilhelm Suida meghatározásával került magyar közgyűjteménybe, Mányoki egyik legkorábbi ismert munkája, feltehetően még lüneburgi éveiből. A minden bizonnyal hagyományon alapuló attribúciót teljes mértékben igazolják a festői-színbeli megoldásnak és formálásmódnak azok a sajátosságai, amelyeket továbbfejlesztett formában pár évvel későbbi munkáiban is megtalálunk: a puha kontúrokkal formált arc (pl. Fiatal nő öltözőasztal mellett, B. 330.)
