Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)
OEUVRE-KATALÓGUS - B. Hagyomány és stílus alapján történt meghatározások (B. 230-337.)
gondosabb kivitelezésben készült. A két lengyelországi kép hagyományos Kupezky-attribúcióját egyébként határozottan kérdésessé teszi Nagy Péter braunschweigi portréja, amelyet Kupezky valóban a cár 1711/12-es karlsbadi látogatásakor készített (Katalog Braunschweig, 1989. 159. 579. sz.). Egy a kórniki képekhez festőileg közelálló mellkép megtalálható a budapesti Szépművészeti Múzeumban is (ltsz.: 53.440), 18. századi német festő meghatározással. IRODALOM: Buzási, 1992-1996. 34, 117. 7. sz. (Mányoki, 1704. k.); Mravik, 1998. 369. 25214. sz, (Mányoki). B. 324. 4. színes kép ELŐKELŐ IFJÚ SÖTÉTVÖRÖS KABÁTBAN 1705-1706 Olaj, vászon; 91x73 cm Magyar magántulajdonban Hátoldalán vignettán: „1783", valamint „N° 10" és „VV 29" Proveniencia: Bécsi magángyűjteményből 2002 októberében a Dorotheumnál elárverezve Csípőre tett kézzel, félalakban ábrázolt fiatal férfi, allonge-parókában, mellvértje fölött arannyal hímzett borvörös kabátban. A portré egy bécsi árverésen bukkant fel Mányokinak attribuálva, datálás vagy időbeli behatárolás nélkül. Eredete bécsi családi gyűjtemény, ahol állítólag a festő munkájaként tartották számon. Ez a meghatározás elfogadható azzal a kiegészítéssel, hogy a kép - az arcrészek festői kivitelezésének jellemzői alapján - a festő saját kezű másodpéldányaként készült. A portré összképe határozottan franciás, erőteljesebben az, mint amit Mányokitól korai éveiből eddig ismert munkái alapján várhatunk. A kép ugyanis az életművön belül egyedül a festő első berlini időszakában helyezhető el, részben az arra az időre jellemző viselet alapján, részben pedig azon festői jegyek okán, amelyek miatt a portrét Mányoki nevével összefüggésbe hozhatjuk. A szerzősége mellett szóló sajátosságokat elsősorban az arc részleteiben, formai kialakításában, a szemkörnyék, az orr, az áll megformálásában azonosíthatjuk. Ezeknek a megoldásoknak az analógiái a Frigyes Vilmos trónörökös megrendelésére készült tisztisorozat legkorábbi darabjain találhatók meg, elsősorban Bolius lelkész, Kyau, Gottscher, Kahlenberg portréin (B. 242, 262, 274, 276.). Az ő arcképeikkel való rokonság teszi indokolttá, hogy a képet Mányoki kevéssé ismert korai időszaka egyik munkájának tartsuk. A kép a 19. századi, nem megfelelő dublírozás során elvesztette felületének pasztozitását. Az ekkor erősen letisztított, majd több helyen javított, felújított portréra ennek a beavatkozásnak a részeként egy igen vastag lakkréteg került, ami a mű jelenlegi összhatását is erősen befolyásolja. IRODALOM: Wien, Auktion Dorotheum, 2002. október 2. 196. sz. és kép. B. 325. 42. színes kép PÁNCÉLOS NEMES ÚR KÉPMÁSA 1718 körül Olaj, vászon; 135x98 cm Krakow, Múzeum Narodowe w Krakowie Leltári szám: XII A-32 Proveniencia: A krakkói Czapski-gyűjteményből Allonge-parókát viselő fiatal férfi saját kezű másolatként készült portréja, páncélja felett arannyal szegett kék palástban. A képet a krakkói gyűjteményben II. Ágost képmásaként tartják nyilván. A feltehetően hagyományos meghatározás több szempontból sem helytálló. A képen ábrázolt férfi a portré Mányoki-szerzőségéhez képest túl fiatal ahhoz, hogy az 1670-ben született későbbi uralkodó legyen, s arcvonásai is lágyabbak II. Ágost jellemzően markáns arckarakterénél. Emellett nem viseli a Fehér Sasrendet, ami pedig II. Ágost 1697-es lengyel királlyá választásától kezdve minden portréján szerepel. A kép ábrázoltjának azonosítását épp a rangra utaló rekvizítumok (pl. hermelines palást), valamint az ábrázolt feltételezhető társadalmi rangjához tartozó rendjelek teljes hiánya nehezíti meg, ugyanis a bemutatás karaktere és ikonográfiája egyébként a szász udvari arisztokrácia egy tagjának portréjára vall. IRODALOM: Lázár, 1926. II. 463, 474. 113. sz.; Lázár, 1933. 26, XVII/a. tábla; Buzási, 1992-1996. 83, 146. 90. sz. B. 326. sí. kép ISMERETLEN FIATAL FÉRFI PORTRÉJA 1718-1719 körül Olaj, vászon; 98x77 cm (kéziratos képjegyzék, 1902: 102x78 cm) 1933-ban Gdansk, Stadtmuseum Leltári szám: 235 Háborűs veszteség, lappang A kép, amely egy előkelő megjelenésű fiatal férfit mutat, allonge-parókában, vállán sötét (lilás?)vörös bársonyköpennyel, H. F. Secker alapján időnként Daniel Klein festő (1672-1744) portréjaként szerepel az irodalomban. A meghatározást nem igazolja sem a gyűjtemény festményeinek 20. század eleji kéziratos jegyzéke, sem a képi megoldás udvari karaktere, a kompozíció franciás eleganciája (Daniel Klein
