Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - A. Jelzett, valamint forrás vagy metszet alapján Mányokinak tulajdonított művek (A. 1-229.)

A kép felbukkanásakor mint ismeretlen fiatal hölgy, egykori tulajdonosa szerint feltehetően Alexander Joseph Sulkowski kancellár lányának arcképe került árverésre. A feltételezés azonban nem állja meg a helyét, mivel Sulkowski legidősebb lánya, Maria Anna 1731-ben született. A családból egyedül Sulkowski második felesége, Anna Przebendowska (1721-?) jöhetne szóba mint lehetséges ábrázolt, akit a gróf a kép megfestésének évében, 1743-ban vett feleségül. Sulkowski azonban 1738 februárjában a drezdai udvarnál kegyvesztett lett, minden tisztsége alól felmentették, és el kellett hagynia Drezdát. Ezt követően lengyelországi birtokain élt (Wurzbach, XL. 1880. 301; Zedier Lex. Th. 41. 1744. 179-180), így a kép elkészítésére Mányokinak nemigen lehetett módja. Az előkelő hölgy ábrázolása ugyanakkor feltűnő és meggyőző hasonlóságot mutat II. Ágost legkedvesebb leányának, Anna Katharina Orzelska grófnőnek igen karakteres arcvonásaival. Az egyezésekben különösen a grófnő hiteles, Rosalba Carriera által 1739 körül készített pasztellképére hivatkozhatunk (Dresden, Gemäldegalerie Alte Meister, ltsz.: P 25.), ami alapján a bensőséges, de az egykorű udvari portrék eleganciájával megoldott képben valószínűleg joggal feltételezhetjük Orzelska grófnő ábrázolását. A kép pontos szignatűrájára vonatkozóan nem kaptam felvilágosítást. IRODALOM: Stuttgart, Nagel Auktionen, Auktion 383. 2002. március 14. 808. sz. és kép (mint ismeretlen fiatal hölgy, Sulkowski kancellár lányának portréja). A. 117. OSTERHAUSEN, Henriette (?-?) II. Ágost egyik metresze. Később az egyik Stanislawsky gróf felesége. IRODALOM: lázár, 1933. 33; Marx, 1975. 168. 1713 (?) Dresdener Gemäldeinventar 1722/28. Lit: A. Inv. Nr.: 973. „Mangocki - original] - Frl. Osterhausen IE 8Z-1E 2Z ..." A leltár felvétele idején Pillnitzben („Befinden sich dato: Pillnitz"). Korábbi lelőhelye („Geliefert"): „Ihro Hoheiten Garten". Dresdener Gemäldeinventar „vor 1741" Fol. 21v „Sächsische Porträts" Lit: A. Inv. Nr.: 973. „Mangocki original] Frl. Osterhausen - B[rustbild] - IE 8Z - IE 2Z ..." A leltár felvétele idején Pillnitzben („Befinden sich dato: Pillnitz"). IRODALOM: Buzási, 1998. 73,100. 46. sz. A. 118. PÁLFFY Miklós gróf (1657-1732) Nádor, Pálffy IV. Miklós koronaőr, főkamarás, belső titkos tanácsos (fl679) és Maria Eleonóra Harrach fia. Részt vett a magyarországi törökellenes harcokban. 1692-ben altábornagy, 1693-ban Kassa város parancsnoka. 1693-tól 1705-ig főkamarás, 1694-től Pozsony vármegye örökös főispánja és Pozsony főkapitánya. 1700-től belső titkos tanácsos. 1707-ben tábornaggyá nevezték ki. 1712-ben az Aranygyapjasrend tagja lett. 1701-1714 között koronaőr, 1713-tól nádori kinevezéséig országbíró, 1714-től haláláig nádor volt. 1724-től a Helytartótanács és a Hétszemélyes Tábla elnöke. Jelentős érdemei voltak a Pragmatica Sanctio elfogadásában. IRODALOM: Nagy, IX. 1862. 55-56; MÉLII. 343; Fallenbüchl, 1988.135. 1728 Pálffy Miklós szomolányi uradalmának 1719-1732 közötti kiadásaiban szereplő kifizetési bejegyzés: (Fol. 260v) „dec. 8. 1728. dem Mahler Manocky ... hern portrett ...50" A levéltári adatot Anna Petrová-Pleskotová közölte először az alábbi helyen, de az ábrázolt pontos meghatározására nem tett javaslatot. Minthogy azonban Mányoki 1728 folyamán Erdődy György kamaraelnökhöz, s rajta keresztül Pálffy Miklós nádorhoz fordult birtokadományért (ld. 1728. április 22-én írott levelét Ráday Pálhoz, Zsindely, 1954. 273.), aminek eredményeként a nádor Mányokinak és öccsének, Sámuelnek két Nógrád megyei birtokot juttatott (ld. Pálffy Miklós Pozsonyban, 1730. január 21-én kelt adománylevelét, 8. fejezet 28. j.), az adatot, amely „az űr portréjára" vonatkozik, nagy biztonsággal azonosíthatjuk Pálffy Miklós ábrázolásával. FORRÁS: Státny slovensky ustredny archív v Bratislave. Ustredny Pálffyovsky archív. Panstvo Smolenice. Sukromné úcty Pálffyovcov 1598-1774. Arm. VIII. Lad. 2. Fase. III. Nr. 7. Kartón 198. IRODALOM: Petrová-Pleskotová, 1983. 24, 108/49. j. A. 119. 113. kép PERMOSER, Balthasar (1651-1732) Szobrász, 1670-től Bécsben id. Tobias Kracker tanítványa. 1675-1689 között Itáliában tanult. 1689-ben Drezdában telepedett le, ahol a szász uralkodók szobrászaként működött. Fő műve a Zwinger szobrászati dísze. 1704-1710 között I. Frigyes foglalkoztatta Berlinben. Drezdában halt meg. IRODALOM: Thieme-Becker, XXVI. 1932. 420-421; Baum, 1980. II. 548. 1742 Olaj, vászon; 85x64 cm 1933-ban New York-i magántulajdonban