Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR
a 17. század közepén valószínűleg annak az ismeretien tulajdonosnak birtokában volt, aki az első kötéstábla belsejére néhány magyar sort jegyzett be, majd bizonyos Fridericus Pobst tulajdonába került, aki 1734-ben Dobai Székely Sámuelnek ajándékozta. Az ő tárgyaival együtt került Jankovich Miklós gyűjteményébe. A kinyitott lapon Stephan Gerlach tübingeni teológus bejegyzését látjuk (fol. 74v). Gerlach 1573-tól hat éven át Konstantinápolyban élt Ungnád Dávid császári követ udvari prédikátoraként. Német nyelvű útinaplójában nemcsak a Portán töltött éveket, hanem utazását is megörökítette, értékes adalékokat szolgáltatva az 1570-es évek Magyarországának történetéhez, művelődéstörténetéhez (vö. Ungnád Dávid konstantinápolyi utazásai. Kiad. KOVÁCS JÓZSEF LÁSZLÓ. Budapest 1986). F. F. BNH Cat. F-297. 215. Újfalvi Imre album amicoruma 16. század vége-17. század eleje Papír; foil. 253; 160 x 115 mm; 18. századi bőrkötés, színes metszés Bánffv Dénes ex librisével, 1749; Jankovich Miklós első gyűjteményéből (rombusz alakú gyűjtőpecséttel). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Oct. Lat. 150 Újfalvi Imre (f 1616 körül) református lelkész, tanár, egyházi író. Tanulmányait Sárospatakon végezte, majd ugyanitt segédtanár, 1589-től pedig rektor volt Nagybányán. Talán az 1580-as években is járt külföldön, az elsődleges források azonban nem szólnak erről a tanulmányútjáról. 1591-től a wittenbergi egyetem hallgatója, az egyetem magyar coetusának seniora, 1595-ben Heidelbergbe iratkozott be. Ugyanebben az évben rövid európai körutazást tett, megjárta Franciaországot, Angliát, Svájcot és Németalföldet. Hazatérvén debreceni tanár, majd lelkész lett. 1607-től Váradon működött. Presbiteriánus eszméi, a püspöki hivatal elleni támadása miatt az 1610. évi váradi zsinat megfosztotta tisztségeitől, sőt börtönbüntetést is szenvedett. Debreceni éveinek pedagógiai termése Szikszai Fabricius Balázs Nomenclaturáyímk kiadása és egy tantervi szabályzat elkészítése Admonitiones címmel. 1598-ban jelent meg a 17. században több kiadást megért temetési énekeskönyve, 1602-ben egyházi énekeskönyve, amelynek szintén több későbbi ldadását ismerjük, de az utóbbiakból Újfalvi bevezetéseit elhagyták a kiadók, mivel a váradi zsinat döntése nyomán a szerző persona non gratává vált. Sajnos nem maradt fenn az az általa összeállított magyar protestáns irodalmi bibliográfia, amelynek kéziratára az 1602-i énekeskönyv-kiadás előszavában hivatkozik. Album amicoruma az egyetlen olyan forrás, amiből külföldi tanulmányútját ismerjük. A wittenbergi egyetemet a század utolsó harmadában teljesen eluralta a lutheránus orthodoxia. A „késő humanista ellenzéket", Melanchthon követőit megfosztották katedráiktól, többükre száműzetés, sőt börtön várt. A diákság körében - és éppen Újfalvi seniorátusa alatt a magyar coetusban - szintén problematikussá vált az orthodoxia vállalhatósága. Végül is az egyetemet a magyar diákság nem hagyta el, maga Újfalvi is maradt, viszont albumában jól kitapintható a melanchthoniánus orientáció, amennyiben 1593-ban Anhaltban, Lipcsében a filippizmus legjelesebbjeit keresi föl. Szellemi tájékozódásának másik, bár nem teljesen más irányú szála az 1595-i holland utazáshoz köthető. Már az albumbejegyzések arányai is árulkodók: az egyhónapos németalföldi utazás alatt több bejegyzés és autográf jegyz et született, mint Wittenbergben három és fél év alatt. Újfalvi in statu nascendi találkozik itt a majdan jelentőssé váló teológiai mozgalommal, az arminianizmussal, sőt magával a mozgalom névadójával, Jacobus Arminiusszal. Német földön a merev lutheránus irány toleránsabb, humanista ellenzékével kereste a kapcsolatot, Németalföldön a szigorú kálvinizmus erasmusi szellemiségű ellenfeleivel találkozott, inkább tudatos választásnak, mint Fortuna kegyének köszönhetően. (Újfalvi személyéhez vö. Keserű; ZovÁNYI JENŐ: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Budapest 1977, 608; RMNy 802, 803, 832, 886; UMIL 2160. [VARGA IMRE]) Az album céljára használt nyomtatványt, Nikolaus Reusner Icônes sive imagines vivae, Uteris cl. vir or um, Italiae, Graeciae, Germaniae, Galliae, Angliae, Ungariae ... cum elogiis variis (Basileae 1589) című munkáját, amely Theodor Zwinger Iconesét is magában foglalja, valószínűleg 1591-ben vásárolta Wittenbergben. „Belőtt" példány, azaz a könyvkötő a mű lapjai közé üres lapokat kötött a bejegyzések számára. A kötet a magyar gyűjteményiekben föllelhető nyomtatott albumok között egyedülálló abban a tekintetben is, hogy magának a szerzőnek, Reusnernek a bejegyzése is megtalálható benne (fol. 75r). Az album 1749-ben losonci Bánffy Dénes tulajdonában volt. Újfalvit a Bánffy családhoz egyetlen szál fűzi, az 1610-es években patronáltja volt Bánffy' Dénes váradi kapitány özvegyének, Báthory Annának. Minden bizonnyal az ő révén került a kötet a Báriffyakhoz. A kinyitott lap középső harmadában Újfalvi rotterdami följegyzése olvasható: Erasmus szobrának felirata és a szülőházán elhelyezett disztichon (fol. 131v). F. F. Fejér 1817, 22; KESERŰ BÁLINT: Újfalvi Imre és az európai „későhumanista ellenzék". (Irodalomtörténeti dolgozatok, 54.) Szeged 1969; BNH Cat. R-221.
