Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR
Abraham Reguli album amicoruma 17. század közepe Papír; foil. 1+161; 94 x 150 mm; eredeti kötése hiányzik, 20. századi tékában Jankovich Miklós első gyűjteményéből (ovális és rombusz alakú gyűjtőpecséttel). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Oct. Lat. 161 Abraham Reguli életútjáról az albumon kívül semmilyen más forrásból nincsenek adataink. Felvidéki evangélikus értelmiségi volt, a jelek szerint domidoctus, egyetlen külföldi helyszín sem szerepel a kötetben. Tanulmányaira egy bejegyzés utal (fol. 196r): Johannes Fabricius egykori tanítványának („discipulo quondam suo") ajánlja sorait. Ez a Fabricius azonban nem azonos az általunk ismert Fabricius Jánossal, aki 1635-ben született, így legkorábban csak az 1640-es évek második felében láthatott volna el korrepetitori feladatokat valamelyik evangélikus iskolában, ebből az időből azonban már tekintélyes személyiségek bejegyzéseit olvassuk az albumban (Erhard Artner, a soproni magisztrátus tagja; Johann Wolf, soproni bíró; Johannes Cellarius, pozsonyi bíró; Nyéki Vörös Mátyás, győri kanonok). Volt idő, hogy maga Reguli is tanítóskodott, az egyébként szintén ismeretlen Johann Feyerabendt 1655-ben Pozsonyban egykori tanítójának („praeceptori olim") ajánlja a Senecától idézett sorokat (fol. 128r). Reguli a század közepén Késmárk város jegyzője („Ordinarius nótárius") volt, ebben a minőségében a városi deputáció tagjaként 1647-ben és 1662-ben is részt vett a pozsonyi országgyűlésen. 1647-ben Sopronban járt, minden bizonnyal hivatalos úton, legalábbis erre engednek következtetni a városi magisztrátus tagjaitól származó bejegyzések. 1647. január végén hagyta el Sopront, majd legközelebb június 12-én Győrben tűnik föl, ahol az albumba belekerült az egyetlen katolikus személytől, Nyéki Vörös Mátyástól származó bejegyzés (foil. 78v-79r). Ebben az esetben mindenképpen indokoltnak tűnik a bejegyző felekezeti hovatartozásának hangsúlyozása. Az albumok, Stammbuchok, Geschlechtsbuchok vezetése csaknem kivétel nélkül a protestáns diákság, illetve értelmiség gyakorlata. A műfaj kialakulásakor még valószínűleg nem volt egyértelmű és kizárólagos a konfesszionális kötődés, kodifikálódása után azonban szigorúan a protestáns értelmiséghez kapcsolódott, egészen a 18. század közepéig. Ritka kivételnek számít tehát a győri kanonok, pápóci prépost feltűnése a bejegyzők között. Elgondolkodtató az is, hogy Reguli a Győrt lakó tekintélyes evangélikus gyülekezetből senkit sem tisztelt meg albumának átnyűjtásával. Talán egyenesen az ekkor már ismert költőhöz zarándokolt a városba? Nyéki Vörös (1575/76-1654) a jezsuiták neveltje volt, szintén domidoctus, 1601 körül már írnok a prágai kancellárián, majd Bécsben és Pozsonyban töltött éveket továbbra is a kancellária szolgálatában. 1611-től győri kanonok, mosoni főesperes, később pápóci prépost. 1606-tól jelentek meg költeményei, a barokkizálódó Győrben a korai magyar barokk költészet reprezentánsává vált. Reguli az idős főpappal való ismeretségét talán év eleji soproni útjának köszönhette. Nyéki Vörös ugyanis 1615-ben megkapta a Szent János lovagrend középkor óta üresen álló soproni kolostorának javadalmát „cruciger Soproniensis" címmel, és ettől fogva rendkívül jó kapcsolatot tartott fenn a városi tanáccsal. Kézenfekvőnek tűnik, hogy a magisztrátus valamelyik tagjának ajánlásával kereshette föl az idős főpapot az evangélikus ifjú. (Régi magyar költők tára XVII. század, II. Kiad. JFNEI FERENCKLANICZAY TIBOR-KOVÁCS JÓZSEF-STOLL BÉLA. Budapest 1962, 91-240, 400-506; UMIL 1496. [HOLL BÉLA]) A kinyitott lapokon nemcsak az ajánlás származik Nyéki Vörös kezétől, hanem a kalligrafikus inscriptio is. A győri püspökség irattárában több dokumentum tesz említést arról, hogy a díszesebben kiállítandó okmányok másolásával őt bízták meg. A jobb oldali lap sarkában látható mottóval („Fidelis anchora Jhesus") nemcsak itt találkozhatunk, hanem könyvtárának fennmaradt köteteiben is. A bejegyzések mellett figyelemre méltóak a Regulialbum vízfestményei is, mindenekelőtt azért, mert szignáltak. A 151. lap recto oldalán Johann Colman késmárki festő („Mahler in Keysermark") tájképét látjuk, a fol. 155v vanitas-csendéletét Joannes Harsa „liberae artis pictoriae studiosus" festette 1654-ben Pozsonyban, a fol. 156r emblematikus képét pedig Henricus Hieronymus Hercules „Maller zu Rob (Raab?)". Az album a 18. század második felében Fejérváry Károly gyűjteményében volt, azzal együtt vásárolta meg Jankovich Miklós. F. F. Közöletlen 217. Nikléczi Boldizsár album amicoruma 1676-1679 Papír; foil. 283+1; 70 x 100 mm; újabb bőrkötésben; egy korábbi beköttetés során a lapokat körbevágták, ennek következtében néhány aláírás csonka Jankovich Miklós első gyűjteményéből (rombusz alakú gyűjtőpecséttel). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Duód. Lat. 81 Nikléczi Boldizsár (1636-1704) albuma a magyar evangélikus egyház „gyászévtizedének" reprezentatív emléke. 1674 tavaszán lelkészek sorát idézték a pozsonyi „vérbíróság" elé, ahol a március 5-én megindított, közel két hónapig tartó felségárulási perben elítélték őket. A beidézettek egy része eleve inkább a száműzetést választotta, semmint kitegye magát a megaláztatásoknak és szenvedéseknek. A megjelentekre, köztük Nikléczire, súlyos ítélet
