Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

237 (fol. 200r) ám ugyanakkor logikusan gondolkodó, megbízható, nagy gonddal dolgozó mester, aki igen precízen megadja forrásait. Műve igen gyorsan népszerűvé vált, és széles körben elterjedt, hamarosan kivonat is készült belőle, illetve önálló tanulmányok tárgyát is képezte. A zsidóüldözések hatására ugyanis visszaszorultak a talmudtudományok, s ezen túlmenően egyre kevesebb kézirat állott az érdeklődők rendelkezésére, és a zsidók gyakori elűzése, kényszerű helyváltoztatása okán egyre nehezebb volt nagy könyvtárra, kéziratgyűjteményre szert tenni. így azután nagy gyakorlati jelentőséggel bírt egy aránylag kis terjedelmű mű, amely mintegy helyettesíthette az egész Talmudot a mindennapi életben. Számos kézirata ismert, s már korán megjelent nyomtatásban is (1464). Ezt azután több nyomtatott kiadás követte. Halálakor Mordecháj még nem készült el műve végleges szövegével, hanem minden bizonnyal az anyag gyűjtésével és rendszerezésével volt elfoglava. Munkáját tanítványai szerkesztették meg, és öntötték végleges formába. Ez magyarázza azt a körülményt is, hogy a műnek nincsen előszava, s valójában címe sincs, hanem mindössze szerzőjének a nevét viseli (Széfer Mordecháj, azaz Mordecháj könyve, avagy egyszerűen csak Mordecháj) - a korabeli szokásoknak megfelelően a szerző bizonyosan adott volna neki egy szép, esetleg akár költői címet is a befejezést követően. A szerkesztés összetett és egyes részleteiben feltáratlan folyamatának az eredményeként két egymástól lényegesen eltérő szövegváltozat jött létre, és vált ismertté az egyes földrajzi vidékek sajátos gyakorlati szükségleteinek megfelelően: az ún. rajnai és az osztrák redakció. Megállapítható, hogy az osztrák redakció képviseli a korábbi és a szerző intencióinak inkább megfelelő állapotot. Ezt a szöveget tartalmazza kéziratunk is, míg a rajnai redakció szövege a nyomtatott kiadásokban férhető hozzá. A rendkívül összetett és részleteiben nagyfokú szövegromlással járt szöveghagyományozás története mindazonáltal még nem tisztázott, ám úgy tűnik, a kéziratunk által nyújtott szöveg igen kiválónak mondható. Az általában kifogástalan állapotban lévő pompás pergamenkéziratot, amely bármely gazdag könyvtár díszére válna, valamikor - valószínűleg egy újrakötés során körülvágták, mert a díszítések és a lapszéli jegyzetek helyenként hiányosak, sérültek. A sorok és a hasábok árral és ceruzával vannak megvonalazva egy-egy lap mindkét oldalán; a héber kéziratoknál szokásos módon a betűk felső széle illeszkedik az előre meghúzott sorhoz. A lap belső oldalán az egyes soroknak megfelelően finom lyukakat látunk: minden bizonnyal tűvel, esetleg árral ütötték ezeket, hogy támpontul szolgáljanak a sorok meghúzásához. A kéziratot középkori német Rasi-írással írta mindvégig egyedenegy kéz. A magánhangzókat nem jelölték. Az írás nagyon szép, az írnok mesterségének művésze volt, ám héber tudása nem volt feddhetetlen, s a szöveget sem igen értette. (Ennek az az előnye, hogy nem javíthatott a szövegen.) Maga a mű a 18v oldalon kezdődik, előtte terjedelmes tartalomjegyzéket találunk (foil. Ív—17v). A kézirat kolofonjából megtudjuk, hogy az ismeretlen írnok 1372/73-ban fejezte be e kézirat írását Jiszráél ben Aharón számára, aki valószínűleg azonos a Korneuburgi Isserl néven ismert, a 14. század második felében Bécsben működő zsidó közösségi elöljáróval (Judenmeister), aki a nemességhez fűződő kiváló kapcsolatait révén kiemelkedő szerepet játszott a korabeli pénzkölcsönzés terén. Különös érdeklődésre tarthatnak számot a kézirat igen kvalitásos illuminációi. Az egyes traktátusok különösen nagyméretben kialakított - s ebben az esetben kvadrátírással írott - kezdőszavai tündöklő aranyhártyával fedetten élénk, színes alapú virágos-geometrikus (ún. fleuronnée) mintázatú háttérből ragyognak föl. Az egész hasábot - helyenként még a szomszéd hasábot, illetve az egész oldalt is - egymásba csavarodó növényi elemekből alkotott ún. díszítőlécekből álló keret fogja közre, amelyen különböző állatok elemeiből, illetve emberi és állati motívumokból megalkotott csodás, nemritkán bizarr keveréklények, hibridek láthatók. A keretet helyenként medaillonok ékesítik, amelyek emberi arcokat, állatokat és különböző keveréklényeket zárnak magukba. Ilyen díszítésűek a következő lapok: foil. 18v, 36v, 50v, 60r, 65v, 72r, 75r, 83r, 88r, lOlr, 117v, 149v, 192r, 200r, 216r, 227v, 241v, 263v, 279r, 30Ír, 308r, 328r. Különösen figyelemre méltóak az emberarcú keveréklények. Ilyeneket láthatunk többek között a 18v, 50v, 60r, 65v, 83r, 88r, lOlr, 149v, 24Ív, 263v, 308r és 328r lapon. Az állatok között gyakran jelennek meg kutyák, szarvasok, nyulak, gólyák, ám