Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR
nemegyszer nehézséget okoz az egyes állatok meghatározása, fölismerése. Ezektől az illuminációktól meg kell különböztetnünk a traktátusok egyes fejezeteinek kezdőszavait kiemelő színes díszítéseket, amelyek lényegesen szerényebb színvilágú tollrajzok, és aranyozás soha nincsen bennük. Ezekben az esetekben a hátteret, illetve magukat a betűket tollrajzzal készült arabeszkek alkotják, amelyek girlandokban szétfutva ágaznak el - a háttér itt is fleuronnée-díszítésű. A közelmúltban sikerült egyértelműen tisztázni, hogy a kézirat minden kétséget kizáróan a legkiemelkedőbb képviselője egy alsó-ausztriai műhelyhez köthető stílusnak, amely nevét az oldal peremén húzódó jellegzetes lapszéli díszítőlécekről kapta, ez az ún. Niederösterreichischer Randleistenstil. A héber kéziratok illusztrációinak értelmezése bonyolult kérdés (vö. METZGER, MENDEL: La haggada enluminée, I. Etude iconographique et stylistique des manuscrits enluminés et décorés de la haggada du XlIIe au XVIe siècle. [Etudes sur le judaïsme médiéval, ILL] Leiden 1973; GUTMANN, JOSEPH: Hebrew Manuscript Painting. New York 1978; COHEN, EVELYN M.: The Decoration of Medieval Hebrew Manuscripts. In: A Sign and a Witness: 2,000 Years of Hebrew Books and Illuminated Manuscripts. Szerk. GOLD, LEONARD SINGER. New York-Oxford 1988, 47-60). Gyakran természetesen kapcsolatban állnak az adott szöveggel, ám ez a kapcsolat nemritkán csak nehezen fejthető meg. Igen gyakran azonban - úgy tűnik - semmilyen kapcsolat nem fedezhető fel a szöveg és az illusztráció között - esetleg az adott korban divatos motívumokat alkalmaznak az írnokok, illuminátorok, vagy egyszerűen csak minden hátsó gondolat nélkül természettudományos ismereteiknek adnak kifejezést, midőn a teremtett világ sokszínűsége fölött örvendezvén a környezetükben előforduló legkülönfélébb állatokkal és növényekkel népesítik be egy-egy kézirat lapjait. Ebben az összefüggésben érdemes megemlítenünk azt a tényt is, hogy maga a mű, a Széfer Mordecháj kimondottan tiltja az olyan képek készítését, mint amilyenek éppen pompás kéziratunkat ékesítik. Mint héber kéziratoknál oly sokszor, ez esetben is az illuminátor, illetve illuminátorok minden kétséget kizáróan keresztények voltak - az említett alsó-ausztriai műhely tevékenységének elemzése ezt egyértelműen bizonyítja -, magát az írott szöveget létrehozó írnok azonban valószínűleg nem. Ilyenkor mindig számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy a keresztény illuminátorok - hacsak nem részesültek igen pontos és részletes eligazításban - legalábbis helyenként a saját megszokott szimbólumrendszerüket követték. Az illuminait kézirat általában véve nagyon drága luxuscikknek számított, nem volt rá nagy fizetőképes kereslet, s ezért azután többnyire nem tudott megélni egy csupán héber kéziratokra specializálódó illuminátor. Ebből az következik, hogy a héber kéziratokban gyakran találkozunk keresztény szimbólumokkal is, amelyek nemritkán tévedésből, tudatlanságból kerültek új helyükre. így azután érthető, hogy egy adott hely értelmezése nemegy237 (fol. 216r) szer eldönthetetlen probléma elé állítja a kutatót. Kéziratunkban többször szerepel a nyulat űző kutya motívuma (foil. 18v, 75r, 192r, 301r). Ez gyakran fordul elő német területről származó (ún. askenázi) haggádákban a hagyományos értelmezés szerint egy szójátéknak köszönhetően. A húsvét, a peszach beköszöntét ünneplő szédereste rítusában fontos szerepet játszó elemek héber felsorolásában - Jajin/bor, Kiddus/áldás, Nér/fény, Havdala/elválasztás, Zeman/idő - a kezdőbetűket egybeolvasva ugyanis egy német (zsidónémet) kifejezést kapunk: Jag'n Has' (Jag' den Has': Űzd a nyulat). Kéziratunk természetesen nem haggáda, ám az írnok vagy illuminátor előtt lebeghetett az a gondolat, hogy egy jobb kéziratban illendő, hog) 7 előforduljon ez a divatos motívum. Ugyanakkor mindenfajta vadászjelenet általában véve szimbolizálhatja a zsidóüldözéseket is, egyúttal közismert tény, hogy keresztény kéziratokban a nyúlvadászat esetenként hálóval - gyakran a bűnösök megtérését szimbolizálja, de a nyúl szerepelhet a sátántól üldözött hívő lelkek jelképeként is. Minthogy azonban a nyúl a féktelen vágyat, a bujaságot is jelképezheti, ezért a nyúlvadászat az ellenük való küzdelmet is megjelenítheti. Közel áll hozzá a szarvasvadászat motívuma, ami rendszerint a zsidóüldözésre utal héber kéziratokban. Nálunk is előfordul (foil. 65V, 263v). A keresztény szimbolikában a kutya bírhat negatív értékkel, ám éber őrként, a nyáj hű őrzőjeként, valamint egyes erények képviselőjeként pozitív jelentésben is föltűnhet - általában is elmondható, hogy az állatszimbo-
