Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR
222 (fol. Ír) 222. Dietrich von Pleningen Sallustius és Ciceró-fordításai 1513 Pergamen; foil. 216; 295 x 205 mm, írástükör: 195 x 100 mm; eg)' kéz írása, humanista félkurzíva; egykorú bőrkötés A kiragasztott előzéken tollal: „Jankovich Miklós gyűjtem."; a fol. 215r-n tintával: „Collectionis Nicolai Jankovich". Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Cod. Germ. 63 Jankovich gyűjteményének legszebb német nyelvű kódexét az elülső kötéstábla belső oldalán lévő saját kezű bejegyzése szerint 60 dukátért vette, a forrást azonban szokása szerint nem nevezte meg. Az ugyanott található két számsor (325 és 144) feltehetőleg egy eladásra kínált könyvlista tételszáma. A kötet megtalálható Jankovichnak G. F. Hänel által 1839-ben kiadott kézirat-katalógusában. Dietrich von Pleningen (megh. 1520) a humanista fordításirodalom egyik első német képviselője, a heidelbergi humanista körhöz tartozott (vö. VlLMAR, WILHELM: Dietrich von Pleningen, ein Übersetzer aus dem Heidelberger Humanistenkreis. Marburg 1896). Fordításait I. Miksa német-római császárnak ajánlotta az 1513-as wormsi birodalmi gyűlésen, az ajánlást kódexünk is tartalmazza (lr-6r). A fordításokat (Sallustius: Coniuratio Catilinae és Bellum Iugurtinum, Cicero első beszéde Catilina ellen és Catilina védőbeszéde) 1515-ben Landshutban nyomtatásban is kiadták. A rendkívül díszes kiállítású, hófehér pergamenlapokra írt kódex feltehetőleg előkelő mecénás számára, talán magának Miksának készült. Hat díszlapját (Ír, 6v, 63v, 79v, 82v, 96v) virágokból, bogyókból, levelekből, indákból álló, színpompás, dús aranyozású all'antica szegélyminták keretezik. Az egyes könyveket és a fontosabb fejezeteket négysoros arany iniciálék vezetik be. A fejezetcímek, az írástükör keretezése és a vonalazás vörös tintával készült. A vaknyomásos, keretezett bőrkötés eléggé rongált. V. A. Hänel 1839, 627; Vizkelety 1969, 146-147. Magyar nyelvű kéziratok 223. Krisztina-legenda 16. század eleje Magyarország Papír, sötétbarna tinta; foil. 23; 206 x 145 mm, írástükör: 160 x 110 mm, a sorok száma általában 17; a kódexnek eredeti címlapja is van; gothica textualis írás; modern kötésben (Mátray Gábor könyvtárőr bejegyzése szerint „e kézirat Jankowich Miklós első gyűjteményéből kötetlenül jutott a Magyar Nemzeti Múzeum birtokába. Beköttetett 1852-ki Januariusban") Jankovich Miklós első gyűjteményéből (az eredeti címlapon, valamint a 17r és 23v lapokon rombusz alakú gyűjtőpecsét). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: MNy 15 A 3. században mártírhalált halt Szent Krisztina legendáját elbeszélő magyar nyelvű kódex eredetileg a margitszigeti Domonkos-rendi apácák birtokában lehetett. Ez a feltevés azon alapszik, hogy a kódex egykor a Ráskay Lea másolta Horvát-kódexszel (226. sz.) alkotott kolligátumot. A Horvát-kódex egykori előzéklapján (melynek az 1966-os restauráláskor nyoma veszett) olvasható tartalomjegyzék szerint a könyv első tétele a Krisztina-legenda volt. A két kódex alakja és mérete megegyezik, a Krisztina-legendát éppúgy körbevágták, mint a Horvát-kódexet. Feltételezik, hogy a két kéziratot maga Jankovich Miklós választotta szét, ezáltal is növelve kódexeinek számát. Nem tudni, hogy mikor emelték ki a Krisztina-legendát a Horvát-kódex mellől, de ennek mindenképp 1803 előtt kellett történnie, mivel Révai Miklós ekkor készítette el a kézirat másolatát, és ő már külön fasciculusként tanulmányozta a kódexet. Révai még látta az eredeti fűzőszalagokat is.
