Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

nálás és a szöveg gondozatlansága között. A textus ugyanis sietősen írt, hibás másolat, amelynek korrigálása elmaradt. Ráadásul ez a kódex Itáliából származott Magyarországra: Joannes de Accia - Ransano rokona és örököse ajándékozta Bakócz Tamásnak Rómában, 1512-1513-ban. Ebből az alkalomból díszesen illuminait epistola dedicatoria is készült, amelyet a kódex elé illesztettek, miniatúrán is megörökítve az ajándékozást, allúzióként a fol. 17r-n látható híres képre, amelyen Mátyás és Beatrix előtt maga Ransano áll, kezében könyvvel. Ezt a lapot gyakran tekintik a kódex címlapjának, ami alakilag indokolt is volna: a gazdagon kifestett lappár bal oldalán (fol. 16r) virágindák gyűrűjében kerek mező látható, benne a művet bevezető mondatokkal, vele szemben kezdődik Ransanónak a királyi pár előtt elmondott beszéde - vágyás a nagy miniatúra pontosan illusztrálja az alatta olvasható szöveget. A széles lapszéldísz alján két címer látható: a heraldikai bal oldalon Bakócz Tamásé, a jobb oldalon pedig II. Ulászlóé. Bakócz bíborosi címere csak 1500 után kerülhetett a kötetbe, alkalmasint 1512-1513-ban, az ajándékozás alkalmával. A vastagon festett kék mező alatt más címer nyoma nem látszik (az irodalomban Beatrix címerének maradványait emlegetik ezen helyen), a bíborosi kalap háttereként azonban zöld festékkel fedték el az eredeti dekorációt, amely egy ugyanolyan nyitott korona lehetett, amilyen az Ulászló-címer fölött van - árnyéka átsejlik, erős fényben, a bíborosi kalap mögött. A királyi címer nem másodlagosan készült, a vékonyan festett Jagelló-sasos szívpajzs alatt csak a fehér pergamen látszik. Ez a címer Ulászló uralkodása idején keletkezett, mindenképpen Mátyás halála után. Fölvetődött, hogy a lapot eredetileg II. Ulászló és Beatrix királyné címer-párja díszítette volna, s Ransano a kódexet az új királyi párnak akarta volna átadni. A kódex reprezentatív előszava azonban Mátyásnak szól, ahogyan az egész szöveg - a visszafogottan tárgyalt hun-magyar rokonság, a Géza-Szent István, Hunyadi János-Mátyás párhuzam a magyar királyra volt szabva. Azt tartom a legvalószínűbbnek - bár alapjában véve osztom Kulcsár Péter szkepszisét -, hogy e díszkódex még Mátyás életében elkészült, vagy legalábbis illuminálását elkezdték, s végül csupán a két koronás címer helye maradt üresen. Ezt a díszpéldányt Mátyás halála után nem volt kinek átadni, így maradt Itáliában. Ezt a zaklatott történetet jól tükrözik a kódex első ívfüzetei is. A Bakócznak szóló ajánlás különálló ívfüzetben van (l-7r), amelynek utolsó lapja hiányzik (vagy eredetileg is hét levele volt: a fol. 7v üres, és mivel a 7r-n is csak felül van szöveg, alatta kivágtak egy 150 x 150 mm-es pergamendarabot); a fol. 1. jelenleg a fol. 15-höz van erősítve. Ugyancsak különálló ívfüzet tartalmazza a Mátyáshoz intézett epistola dedicatoriát (8r-llr) és - folytatólagosan - az Epithoma tartalomjegyzékét (llr-15v). Ennek az ívfüzetnek hiányzik az első levele, a fol. 8. papírlapból készült pótlás, amelynek fölhajott keskeny szegélyét az első ívfüzetbe, a fol. 1. és 2. közé fűzték be. (A fol. 8. régi 208 (fol. 17r) pótlás; a kódex utolsó levele ugyanilyen papírból szabott pótlék, azon pedig rajta van Jankovich Miklós pecsétje.) A fol. 8r-n volt eredetileg a kódex első címlapja, rajta a Mátyásnak szóló ajánlás kezdetével. Jelenleg csupán a fol. 9r-n látható lenyomatokból tudjuk, hogy az eredeti fol. 8r-n bal oldalon és felül növényi dísz keretezte a szövegtükröt. Még érdekesebb az ívfüzet vége: a fol. 15v-n, félül ér véget a tartalomjegyzék, alatta üres a lap, s üres vele szemben a 3. ívfüzet első levelének színe is (16r), amelynek versóján kezdődnek az Epithomát bevezető sorok. Mintha a már lemásolt szöveghez utólag illesztették volna az epistolát tartalmazó ívfüzetet, s a - nyilván utólag írott - előszó rövidebbre sikerült volna. Mindenesetre az tény, hogy a szövegek Mátyás életében kerültek a kódexbe, s az illuminálás is - a címerek kivételével - készen lehetett 1490. április 6. előtt. A művészettörténeti kutatások szerint a miniatúrák Nápolyban készültek, tehát fel kell tételeznünk, hogy Ransano az elkészült művet leküldte Nápolyba díszítés végett, s az ott maradván került végül az ő tulajdonába. Hasonló úton indult el a Philostratus-kódex is, de az visszatért Budára: a királyi udvarban lefordított, Mátyás számára Firenzében illuminait kódex kötését viszont Budán kapta, II. Ulászló idején. Még egy közös vonása van e műnek a Philostratuskódexszel: annak bevezetése hivatkozik magára a díszpél-