Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

dányra, amelyet a könyvtárban helyeztek el. Az Epithoma bevezető sorainak vége valami hasonlóra látszik utalni (16v): „quibus vero de causis fuerim eo missus: aliqua ex parte explicatur oratione: quam ad eosdem principes habui cuius hoc est exemplar". E végszó ugyanis, vagyis az „exemplar" - amelyre Földesi Ferenc hívta fel a figyelmem - nem általában a mûre, hanem magára erre a példányra vonatkozik. A Philostratus-kódexszel ellentétben a Ransanus-mű díszkódexe 1490-ben már nem került vissza Budára. M. Á. SZINNYEI JÓZSEF: Magyar írók élete és munkái, XI. Budapest 1906, 551-552; Hoffmann 1928, 24; Bartoniek 1940, 249. sz.; BERKOVITS ILONA: A magyarországi corvinák. Budapest 1962, 61-62; BERLÁSZ IENŐ: Über die Vorbesitzer des Ransanus-Kodex. In: MKSz 85 (1969), 97-107; KULCSÁR PÉTER: Ransanus Epitoméjának kéziratai. In: MKSz 85 (1969), 108-120; Csapodi 1973, 565. sz.; Petrus Ransanus: Epithoma rerum Hungararum. Kiad. KULCSÁR, PETRUS. (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum, Series Nova, 2.) Budapest 1977; Petrus Ransanus: A magyarok történetének rövid foglalata. Kiad. BLAZOVICH LÁSZLÓ-SZ. GALÁNTAI ERZSÉBET. Budapest 1985, 5-33 (Bevezető); Uralkodók és corvinák. (Kiáll, kat., Országos Széchényi Könyvtár) Szerk. KARSAY ORSOLYA. Budapest 2002, 52. sz. (FÖLDESI FERENC) 209. Hóráskönyv a hét bűnbánati zsoltárral és litániával Liber horarum (septem psalmi poenitentiales cum litaniis) 15. század vége Franciaország Finom, vékony, fehér pergamen, tinta, tempera, arany; foil. 22; 180 x 125 mm, írástükör: 88 x 53 mm, 15 sor, vörös vonalazás; gothica textualis írás; 19. századi barnás fekete bőrkötés Jankovich Miklós első gyűjteményéből (az lr-n ovális, a 22v-n rombusz alakú gyűjtőpecsét). Az előzéklap rectóján 19. századi kézírással: „Caroli Roberti regis Hungáriáé officium Deíünctorum et Litaniae omnium Sanctorum". Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Cod. Lat. 136 Tartalmilag egy hóráskönyv befejező részének kell lennie a hét ún. bűnbánati zsoltárral (Zsolt 6, 31, 37, 50, 101, 129, 142) és a litániával, amelyben több, francia földön különösen tisztelt szent jelenléte (pl. Szent Dénes, Hippolit, Quintina, Remigius, Lajos, Radegundis) franciaországi eredetet sugall. A hóráskönyv első része akkor kallódhatott el, amikor Wagner Károly 1787-ben - az előzéklapon olvasható bejegyzés szerint - szétszedette a kötetet, és részenként köttette újra. Erre csak a bibliofil érdeklődés lehet magyarázat, mert jelen állapotában alkalmatlan liturgikus vagy áhítati célokra. A mostani kódex első levelének rectóján Dávid látható a hárfával, a teljes oldal arany alapon vörös, kék és zöld virágdíszekkel; ezután minden oldalon az írástükörrel azonos magasságú és 26 mm széles hasáb virágornamentikával (stilizált állatalakokkal, köztük madarakkal, a 19v-n kagylóban végződő ember), gazdag aranyozással, sorzárólécekkel, arany maiusculákkal, vörös és kék vonaldíszekkel. Igényes munkának kellett lennie, a szellős tükör és a gazdag díszítés - amelyen Bourdichon iskolájának hatása érződik (vö. 210. sz.) - tehetős megrendelőre vall. A fehérvári keresztesek könyve valamikor Pozsonyba került, ahol Wagner Károly szétszedette. Jankovichnak Szegedy Pál székesfehérvári prépost ajándékozta (vö. még 64. sz.). S. G. Hoffmann 1928, 27-28; Bartoniek 1940, 136. sz.; Cimélia 2000, 46-47. 210. Hóráskönyv 15. század utolsó negyede Tours, Jean Bourdichon műhelye Pergamen, tinta, tempera, arany; foil. 116; 136 x 93 mm, írástükör: 79 x 57 mm, 20 sor; bastarda írás, díszített; 18. századi vörös bomlásos barna egészbőr kötés