Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK

esetben allegorikus és mitológiai epizód szereplőjeként vagy szatirikus hangvételű, életképszerű jelenetek statisztájaként (Kettős önarckép, Kroméríz, ltsz.: 288; Donna Vennsta, magángyűjtemény; Élcelődő pár, Wien, Kunsthistorisches Museum, ltsz.: 1134 és 1155). A íiziognómiai egyezések alapján ezek sorába illeszthető be budapesti és prágai képe is. Ennek a véleménynek ad hangot Eliska Fucíková is. A szatír szerepében ő is a mestert, Hans von Aachent látja, Bacchus modelljében azonban - megítélésem szerint ugyancsak vitatható módon - Christoph Popel von Lobkowiczot, II. Rudolf udvarának gazdasági főintézőjét véli felfedezni. Kizártnak tartjuk a két férfi ennyire bizarr párosítását, ugyanakkor ez a megoldás ellentmond Hans von Aachen festői gyakorlatának és szokásainak is. Az általa különösen kedvelt mitológiai jelenetek szereplőit a legtöbb esetben családja köréből válogatta; oeuvre jében kiváló példa erre az a remeke, amelyen Bacchus szerepében magát, Venus alakjában feleségét, Reginát, a kis Ámoréban pedig fiát örökítette meg (Wien, Kunsthistorisches Museum, ltsz.: 1132). Nem kétséges, hogy a pufók Amor vonásai élnek tovább a budapesti kép Bacchusának korpulens figurájában is. A két modell, apa és fia azonossága mellett látványos a két festmény közötti kompozicionális hasonlóság, és az a mód, ahogy a csontos, napbarnított test és a telt, puha, tejfehér idomok közötti ellentétet hangsúlyozza. A monográfus, Jacoby ugyancsak elveti Christoph Popel von Lobkowicz ábrázolásának a lehetőségét. Nem mellékes az a körülmény sem, hogv Lobkowicz a prágai kép 1608-as datálásának idején már középkorú férfi volt. Az említett érvek mellett fia ábrázolását igazolja, hogy a mitológiai jelenetekbe ágyazott családi arcképek sorát - köztük a már említett Fiú szőlővel című képet vagy a felesége és fia kettős portréját rejtő Ceres ésBacchus-ibvzzoXíst (Bonn, Rheinisches Landesmuseum, ltsz.: 91.0275) - logikusan egészíti ki a Budapesten és Prágában őrzött kép, amelyen apa és fia együtt látható. A festmény készültekor Hans von Aachen Prágában élt. II. Rudolf császár megbecsült udvari festőjeként már túl volt itáliai tanulmányaltján és németországi évein, hogy az olasz késő reneszánsz és manierista hagyományok talaján a közép-európai kora barokk irányába forduljon. G. A. Kubinyi 1868, 6., 83. sz.; Ligeti 1870, 101., 54. sz.; OK 1897, 996. sz.; Peregriny 1909, 441, 522, 831; Pigler 1954, 396; Pigler 1967, 489; Rembrandt, Rubens, Van Dyck e il Seicento dei Paesi Bassi. (Kiáll, kat., Palazzo délia Permanente) Szerk. EMBER, ILDIKÓ-CHIARINI, MARCO. Milano 1995, 40. sz. (GOSZTOLA, ANNAMÁRIA); Rembrandt, Rubens, Van Dyck. Italiensehnsucht nordischer Barockmaler. (Kiáll, kat., Sinclair-Haus, Bad Homburg - Von der Heydt-Museum, Wuppertal) Szerk. EMBER, ILDIKÓ- CHIARINI, MARCO. Milano 1995, 40. sz. (GOSZTOLA, ANNAMÁRIA); FUCÍKOVÁ, ELISKA: Hans von Aachen. Bakchus a Silén / Bacchus and Silenus. Praha 1996, 28., 2. kép; JACOBY, JOACHIM: Hans von Aachen, 1552-1615. München-Berlin 2000, 152., 46. sz. Két oldalán festett tábla az Atyaisten és a halott Krisztus, illetve Toulouse-i Szent Lajos (?), Szent Péter és Szent Kristóf ábrázolásával 17. század első negyede Krajna vagy Horvátország (?) Két oldalán festett tábla (négy deszkából összeépítve), fenyőfa, olajtempera; 110 x 91 cm; modern fekete keretben Restaurálta Varga Dezső, 1979 A múzeumi hagyomány szerint Jankovich Miklós gyűjteményéből. Az Inv. Imag. nem tartalmazza, vélhetően az 1838-ban összeíratlanul maradt táblák között volt. 1898-ban került át az OK-ba, onnét 1906-ban a SzM-ba, majd a RMGy anyagával 1973-ban a MNG-ba. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: 1642 A tábla előoldalán profilált fedelű kőládán ülő Atyaisten tartja ölében a keresztre szegezett, halott Krisztust, feje körül - világos szélű felhők között - színes ruhájú angyalok félalakjai lebegnek. A tábla teteje csonkított, ennek a csonkításnak eshetett áldozatul a Szentlélek galambja. A tábla másik oldalán alacsony horizontú táj előtt három szent figurája magasodik: egy szent püspök, kezében pásztorbottal és piros fedelű könyvvel, középütt Szent Péter, jobbra Szent Kristóf. (A tábla alján megőrződött eg)' vékony, festetlen - eredetileg a keret által takart - csík,