Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK
65 po(j)t • festum • b(ea)ú • pavli • primi hc(re) I mite • anno • [domini mcc]cc • lxxiiii". Ismeretlen lelőhelyről. Jankovich Miklós örököseitől került a MNM-ba 1860-ban. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: 15.1860.2 Keretén 7 cm széles, mélyített sávban a bal (a jobb és a bal a következőkben mindig heraldikai értelemben szerepel) felső sarokban kezdődő és a jobb hosszoldal felső harmadánál végződő, belülről olvasható, domború betűs körirat (a felső rövid oldalra nem került írás). A keret síkját folytató mezőben homorlattal mélyülő, hullámos ívekkel kereteit, nyújtott tükörben domborművű ábra: kissé jobbra dőlő, háromszögű címerpajzsban liliomos koronából kinövő, egymással szembeforduló, két állatalak alja - a címerábra hiányzó felső része a sisakdísz alapján egyértelműen két, nyakánál lánccal összekötött kutyára egészíthető ld. A pajzs felett jobbra néző csőrös sisak, rajta liliomos koronából kinövő, egymással szembeforduló, egymást maró két kutya. Az indaszerű sisaktakaró minden szabadon maradt felületet kitölt. A takarófoszlányok stílusát tekintve a sírlap késői követője az 1430-as évek legjobb színvonalú, budai készítésű sírkőcsoportjának (pl. Frangepán János horvát bán [11436] budai, Perényi István asztalnokmester [|1437] rudabányai, Perényi János tárnokmester ["f 1458] terebesi [Trebisov, ma Szlovákia] sírköve). Ez alapján akár jóval a halálozás előtti készítési évszám is elképzelhető lenne, annál is inkább, mivel Balázs deák, Sólymos (§oimu§, ma Románia) várnagyaként, végrendeletét még 1455-ben keltezte a lippai ferences kolostorban (Dl. 29.812, vö. ENTZ GÉZA: Erdély építészete a 14-16. században. Kolozsvár 1996, 100). Ez ellen szól azonban, hogy a sírkő felirata teljesen egységes, a pontos halálozási dátum jelölésével egyszerre készült. L. P. Balázs deák (Blasius litteratus) mint Hunyadi-familiáris 1447-től 1462-ig a család Arad vármegyei várának, Sólymosnak, 1456-ban pedig Lippának is várnagya volt. 1458 februárjában Szilágyi Mihály küldötteként ő vitte Mátyás királlyá választásáról a hírt Bártfára és Kassára. Ugyanez év őszén elkísérte Mátyást a törökök elleni hadjáratra. Ekkor írta neki a betegsége miatt otthon maradó Janus Pannonius Blasio militanti lanus febricitans (A lázbeteg Janus a táborozó Balázsnak) című versét (El. I. 3.). 1462-ben a Bereg vármegyei Munkácson a király anyjának, Szilágyi Erzsébetnek volt a várnagya, 1468-tól pedig a máramarosi sókamarás tisztét is betöltötte. 1456-ban a csanádi székesegyházban Szent Balázs tiszteletére oltárt állíttatott, és azt javadalommal látta el. Különösen tisztelte a pálos rendet: hivatali helyén, mind Arad, mind Bereg vármegyében több kolostorukat birtokadományban részesítette. Halála napját is ezért jelölhették a rend alapító szentjének nevére való utalással. (Vö. JUHÁSZ KÁLMÁN: A csanádi székeskáptalan a középkorban. Makó 1941, 144; RUPP JAKAB: Magyarország helyrajzi története fő tekintettel az egyházi intézetekre. Pest 1870-1876, II, 376., III, 72.) R. SZ. Á. Rómer Flóris jegyzőkönyvei, IV. h. n. 1860 (Kézirat, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Könyvtár), 14-15; IPOLYI ARNOLD: Magyar régészeti krónika. In: Archaeologiai Közlemények 2 (1861), 302; VERNEI-KRONBERGER EMIL: Magyar középkori síremlékek. Budapest 1939, 44, 73 227 ; LŐVEI PÁL-VARGA LÍVIA: Síremlékek. In: MMűv 1987, I, 695-696. (Blasius Literátus azonosítása Keszi Balázzsal itt jelenik meg először: a felismerés Engel Pál érdeme); VARGA, LÍVTA-LŐVEI, PÁL: Funerary Art in Medieval Hungary. In: AHA 35 (1990-1992), 131, 162 67 ; LŐVEI PÁL: A középkori Magyarország síremlékei - kutatási helyzetkép. In: AH2Z (1995), 246.
