Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK
15 ba önállóbb, személyesebb stílusváltozatokkal lépő Girolamo da Treviso, Perino del Vaga és Giulio Romano művészetével két hosszabb, ifjúkori genovai tartózkodása alatt ismerkedett meg. Korai munkásságát amúgy nehéz rekonstruálni, mert első jelzett és évszámmal ellátott műve 1545-ből maradt fenn. Szülővárosán és Genován kívül még Firenzében, Rómában és rövid ideig Fontainebleauban dolgozott, és eklektikus stílusának alakulásában, változásaiban a már említett festőkön kívül a más-más módon, de valamennyi bolognai manieristára ható Parmigianino és Giorgio Vasari játszott szerepet. A Jankovich-gyűjteményből származó festményen a gyermekét imádó Madonna félalakja szinte demonstratív hódolat a raffaellói eszmény előtt. A testtartások hangsúlyozott eleganciája, a ruharedőzés díszessége, Szent Ferenc fejének finomra csiszolt modellálása vagy a párna selyembojtjának puha könnyűsége már inkább a parmigianinói látásmódból eredeztethetők. A Vasari-hatást legegyértelműbben a négy alak összezsúfolása, a kompozíció levegőtlensége tanúsítja: a képen épp annyi tér van, amennyit plasztikus tömegükkel maguk a szereplők teremtenek rajta, sem természeti, sem építészeti motívumok nem jelzik a befogadó környezetet, a helyszínt. Hasonló típusú, szűk térrétegbe illesztett, stilizált mozgással telített négyalakos kompozíció a Szent Család Alexandriai Szent Katalinnal, amely luxemburgi magángyűjteményben volt, majd a Finarte 792. milánói árverésén szerepelt 1991. május 30-án. Ez utóbbi alkotás elhelyezése az 1539-1545 közötti periódusba (Fortunati Pietrantonio: i. m., 340.) irányadó lehet jelen kép datálásában is. A festmény színvilágában Mária skarlátvörös ruhája a leghangsúlyosabb. Szent Ferenc szürke csuhájánál, Szent Katalin sötétbordó öltözékénél, a kék díszpárnánál és a gyermek halványsárga ágyékkendőjénél egyaránt erőteljesebb ez a színfolt. Az inkarnátban a több-kevesebb rózsaszín csak Szent Ferenc arcán nem jelenik meg, az ő szürkésbarna testszínének van némi fémes jellege. A kép egész felülete, az egyes színek ellenállóképességétől függő mértékben megkopott, de biztosan nem ennek tulajdonítható, hogy a gyermek Jézus homloka feltűnően világos. Ainúgy is különös ez a boltozatos homlok, amely szinte bizarr módon, skalpszerűen ível a szemöldökcsontig. A gyermek testformái az ormótlanságig vaskosak, amire nem tűnik eléggé meggyőző magyarázatnak sem a repoussoir-hatás keresése, sem a manierista ízlés diktálta torzító hajlam. A Madonnához és a két szenthez képest aránytalanul nagyra, herkulesire formált gyermektest, együtt a hatalmas, világító homlokkal bizonyára szakrális jelentéssel bír. A gyermek Jézusban a leendő Megváltót megmutatni, a legkülönfélébb módokon és attribútumokkal Jézus isteni természetét sugallni természetesen a Madonna-ábrázolások végtelenül hosszú sorára jellemző. A Jézus-alaknak ez a tudatos megfosztása minden gyermeki bájtól, szembetűnő kontrasztja Mária és a két szent eleganciájával azonban olyan módja a szimbolikus kifejezésnek, amelyhez akár Prospero Fontana, akár a környezetében dolgozó más festők életművében nehéz igazán közeli analógiát találni. T. V. Fejér 1817,31; Pulszky 1888, 8., 57. sz.; OK 1897, 57. sz.; VENTURI, ATJOLFO: I quadri di scuola italiana nella Galleria Nazionale di Budapest. In: L'Arte 3 (1900), 293; Térey 1906, 38., 79. sz.; LEDERER SÁNDOR: A Szépművészeti Múzeum olasz mesterei, II. A milánói iskola és Leonardo da Vinci. In: Művészet 6 (1907), 408; Peregriny 1909, 444, 465, 825; VAN DYKE, JOHN C: Vienna, Budapest. Critical Notes on the Imperial Gallery and Budapest Museum. New York 1914, 154; Térey 1916, 132-134; Térey 1924, 157; Entz 1939, 175-176, 182., 131. kép; Pigler 1954, 302; Pigler 1967, 450^151; SzM 1991, 40. 16. Allegória 1545-1550 Alcira-mester Tölgyfa, olaj; 36,5 x 69,7 cm, eredeti keretével: 44,5 x 77,5 cm; jobbra lent mondatszalagon felirat: „LOS.QUE.QUIEREN. PORFIAIC.SIN.EL.VIENTO. DE.RAZON.ELLOS.Y. ELLAS. LOCOS. SON."; az egyes motívumokhoz további feliratok járulnak Jankovich Miklós első gyűjteményéből.
