Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

SZENTESI EDIT: Egy másik gyűjtemény. Varsányi János rajzai Fejérváry Gábor elefántcsont faragványairól

SZENTESI EDIT EGY MÁSIK GYŰJTEMÉNY Varsányi János rajzai Fejérváry Gábor elefántcsont faragványairól Jankovich Miklós 1799-ben vette meg Fejérváry Gábor (1780-1851) fiatalon elhunyt apjának, Fejérváry Károly­nak (1743-1794) teljes gyűjteményét: mintegy ezerköte­tes könyvtárát és 130 kötetnyi hungarica kéziratgyűj te me­nyét. A gyűjtemény a Sáros megyei Komlóskeresztesen (ma Chmel'ov, Szlovákia), maga építtette kis kúriájában maradt özvegyére, Semsey Polyxenára (1750-1831), aki csupán eladásából tudta kifizetni adósságait - nem szólva három kiskorú gyermekük fölnevelésének költségeiről -, de korábban hiába kínálta vételre többeknek, például Kovachich Márton Györgynek, illetve a sárospataki kollé­gium könyvtárának. „Uri betses levelét minden tisztelet­tel Kezemhez védtem mi ileti az Bibliotékának el adasat Magam és azt Egész szivemből kívánnom hogy az Sze­gény Boldogult Uramnak Kedves keresménye olyan kezé­be jutna a ki tudna azt megbetsőlni és az Egybe Tekinte­tes Urba találkozna" - írta az özvegy Jankovichnak 1799. szeptember 20-án (OSzK, Kézirattár, Fol. Lat. 35, fol. 5r), de közel egy év telt el, mire le is zárták az adásvételt, és még 1803 februárjában is leveleztek egy-egy hiányzó, kölcsönadott könyvről - amelyek miatt egyébként Jankovich mértéktelenül levont a kialkudott vételárból. Jankovich nem volt nagyvonalú: szigorúan követelte az özvegytől azt a néhány kötetet is - szám szerint tizenhár­mat -, amely azért hiányzott a könyvtár jegyzék szerinti állagából, mert a Sárospatakon tanuló Fejérvár)' Gábor magával vitte őket - pedig csupán latin auktorok bibliofil szempontból érdektelen kiadásairól volt szó. Az özvegy érthető ingerültséggel csattant fel már 1800 augusztusá­ban: „az fiamnak mint szögsége mint passiója változót, tsak meg engedtem hogy a mire szőksége van vegye ki Magának és annak helyébe mast tegye (...) de én tsupan tsak azirt a régi Barátságirt mellyet a meg Boldogult Urammal volt és hogy most és bizodalma volt hozam az Tekintetes Urnák én és akarok meg mutatni hog)' a mit tehettek tsak meg teszem, meg és parantsoltam a fiamnak hog)' a mi nilkől meg lehet és az T(ekintetes) Urnák Ked­ves kőldje meg" (OSzK, Kézirattár, Fol. Lat. 35, fol. 12r-v). Fejérváry Károly mindenekelőtt Magyarország közjogi fogalmak szerint felfogott történelmével foglalkozott, az­az gyűjteménye súlypontjait az egyes karok és rendek tör­ténetéről szóló, ahhoz kapcsolódó művek és anyaggyűjté­sek, illetve országgyűlési iratok mellett a jogtörténet, a pro­testáns egyháztörténet és egyházi intézménytörténet, va­lamint Sáros és a környező vármegyék helyrajza és törté­nete körébe vágó könyvek, nyomtatványok, kéziratok és másolatok alkották. Fejérváry Károly gyűjteményéhez nem tartoztak tehát műtárgyak, és ábrázolások is csupán mondhatni heraldikai, illetve ikonográfiái dokumentáció­ként: pecsétlenyomatok, címerképek és síremlékek rajzai formájában, illetve híres emberek arcképmetszeteinek há­romkötetnyi kolligátumaként. S ez utóbbiak közül is a legnagyobbat, a több mint négyszáz tételes európai gyűj­teményt Kriebel János állította össze - akitől Fejérváry amúgy is sok kéziratot szerzett -, a magyar nagyságok arc­képeinek gyűjteménye már kevesebb, mint száz lapra rú­gott, s a világ leghíresebb orvosainak arcképsorozata az antikvitástól kezdve további hetvenegy lappal nyilván úgy­szintén egy korábbi gyűjtemény hozadéka volt, legvaló­színűbben Zsámboki János saját arcképével együtt 67 kép­mást és elógiumot tartalmazó összeállítása ( Veterum aliquot ac recentium medicorum philosophorumque Icônes; Ex Bib­liotheca lohannis Sambuci cum eiusdem ad singultus Elogiis ...) valamelyik kiadásának valamilyen adaptációja. Amikor azután az ifjabb Fejérváry olyan helyzetbe ke­rült, hogy gyűjteni kezdhetett, egészen másfajta gyűjte­ményt alakított ki: műgyűjteményt, méghozzá egyetemes műgyűjteményt. O tárgyakat gyűjtött, a világ minden nagy kultúrájából származóakat, az emberi civilizáció kez­deteitől nagyjából a 17. századig. Hozzájuk pedig értel­mezésüket segítő szakkönyvtárat. Ahogyan a gyűjtemény 1853-as londoni kiállítására írt katalógus fülszövege fogal­maz - persze egy harmadik generáció szóhasználatával -: „His aim was to collect only such monuments as illustrate the history of Art, because he considered Art as the ex­pression of the developement, progress, or decline of the different families of mankind". Az apáé és a fiúé két telje­sen különböző világ volt tehát, a fiú gyűjtői nevelődésé­ben nem a korán elhunyt apa, hanem gróf (ifjabb, azaz II.) Viczay Mihály és mellette alighanem báró Brüdern József játszott döntő szerepet. Merthogy Fejérváry Gábor ügyvédi vizsgája letétele után, 1807 és 1829 között Brüdern József ún. ügyigazga­tója volt, és főképpen Pesten lakott, majd szakított Bru­dernnel, a bécsi Biedermann-bankházzal maga bérelte ki tizenöt évre az Eperjes melletti vörösvágási opálbányákat, Eperjesre költözött és - lévén agglegény - húga családjá­nál, az Eperjes főterén álló Zimmermann-Pulszky-házban telepedett le. Ez a bő másfél évtized a gyűjtemény és a könyvtár legdinamikusabb növekedésének és kiteljesedé­sének korszaka, s ezek egyszersmind a gyűjtő unokaöccsé­nek, Pulszky Ferencnek tanulóévei. Fejérváry 1833-ban közel féléves itáliai, 1836-ban hosszú nyugat-európai és angliai utazásra vitte unokaöccsét, és ezeket az utazásokat műtárgyvásárlásra is jócskán kihasználta; a közbülső idő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom