Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

SZENTESI EDIT: Egy másik gyűjtemény. Varsányi János rajzai Fejérváry Gábor elefántcsont faragványairól

ben, 1834-1835-ben pedig jelentősebb átalakítást végeztetett az eperjesi házban, hogy elképzeléseinek megfelelően rendezhesse el szerzeményeit. S lassanként - ha jól hiszem - azt kezdte tervezgetni, hogy kiadja gyűjteménye illusztrált katalógusát is, amelynek szövegét unokaöccse írja majd. Pulszky Ferenc soha nem készült el e katalógus szövegével. Pontosabban a gyűjtemény tárgyainak teljes jegyzéke (Verz. Slg. Fej.) elkészült - ha jól gondolom - 1846 nyarára, talán az Orvosok és Természetvizsgálók VII., Kassán és Eperjesen megtartott vándorgyűlése alkalmára (1846. augusztus 9-17.) több példányban le is tisztázták; minden esetre a legkésőbb a gyűjteménybe került tárgyat, amely mai tudásunk szerint szerepel benne, Fejérváry 1846 májusában fizette ki (Sz.ll. sz.). Ebben a nag)' jegyzékben a gyűjtemény tárgyait anyagok és technikák szerint csoportosítva, azokon belül pedig kultúrák szerint tagolva, és ezeken az alcsoportokon belül azután már inkább fontossági sorrendben, mintsem szigorú időrendben vették számba. A vésett kövek (gemmák, intagliók, kámeák), arany- és ezüsttárgyak, bronzok, elefántcsont, fa-, illetve kőfaragványok, cseréptárgyak fejezetei után olyan kisebb csoportok következnek, mint a terrakottáké, majolikáké és porcelánoké, a zománc-, majd üvegtárgyaké, mozaikoké és falfestményeké, három egyiptomi papirusztekercs, olajképek, rajzok, niellók és rézmetszetek nyomótáblái, míg végül a rézmetszetekéhez már a könyvtár katalógusa csatlakozik. Az egyes technikákon belül - mutatis mutandis - egyiptomi, etruszk, görög, római, ókeresztény, bizánci, középkori, (perzsa), indiai, távol-keleti (kínai és japán) tárgyak alcsoportjai sorakoznak. De Pulszky nem egyszerűen tárgyjegyzéket kívánt közreadni, hanem a gyűjtemény tárgyaira felfűzött egyetemes művészettörténetet - legalábbis erre utalnak a szöveg elkészült részei és töredékei, amelyeken intenzíven 1846 tavaszáig dolgozott, de azután is, az 1850-es évek közepéig írt, illetve használt fel ilyen jellegű szövegrészeket. Ez pedig még számára is túl nag)' feladatnak bizonyult. A tárgyak lerajzolásához Fejérváry Josef Daniel Böhmtől (1794-1865), a szepességi származású neves érmésztől, az udvari pénzverde művészeti vezetőjétől, a vésnökakadémia igazgatójától, a híres műértőtől és gyűjtőtől, Fejérvárynak pedig bécsi műtárgyágensétől, hamaros itáliai útitársától és az évek múltával egyre inkább barátjától kért segítséget. Böhm 1842 őszére Eperjesre küldte festőnek készülő fiát, Wolfgangot (1824-1890) és annak akadémista társát és barátját, Josef Buchert (1820-1883). így született a Liber Antiquitatis című nagyalakú akvarellalbum, amelynek díszes címlapjára a két ifjú festő saját nevét és az 1842-es évszámot írta. A tárgyak rajzolása azonban biztosan folytatódott 1842 után is, hiszen az albumban szép számban vannak akvarellek olyan tárgyakról, amelyek 1842 után kerültek Fejérváry Gábor birtokába; a lapok között pedig vannak olyanok, amelyekben 1846-os, illetve 1847-es vízjel van. Fejérvár)' a két fiatal festő közül, úgy tűnik, elsősorban Josef Bucherrai - nota bene: Pulszky viszont Wolfgang Böhmmel - maradt kapcsolatban. Bucher 1843-ban szignálta Fejérváry viszonylag kis méretű, papírra, de olajjal festett, valóban sikerült portréját, amely a gyűjtőt otthonában, saját megszokott, kényelmes karosszékében ábrázolja; és amelynek mondhatni párdarabja kellett legyen Wolfgang Böhmnek az a festménye, amely Fejérváry máig legtöbbet reprodukált, először 1884-ben sokszorosított portréjához szolgált alapul, amelyet az ábrázolt a halála előtti napon Henszlmann Imre feleségének ajándékozott, és amely szinte csak abban különbözik Bucherétől, hogy Fejérváry pipázik rajta. 1844 őszén pedig Fejérvár)' - Josef Daniel Böhmmel és Pulszky Ferenccel együtt tett itáliai útjáról hazafelé tartva - Bécsben fizetett Buchernak „tizenhárom rajzért" (RJ, 1844. szept. 24). Legalább ő tehát vagy többször visszatért a következő évek során Eperjesre, vagy az első látogatáskor készített manuálékat hosszabb időn át dolgozta fel az akvarelles táblákká, esetleg mindkettő, sőt horribile dictu a rendre Bécsből, illetve Bécsen át - az idősb Böhmtől magától, illetve rajta keresztül - érkező újabb műtárgyakról Bécsben is készíthette további rajzait. Az album teljes állagát jelenleg nem ismerjük. Ma 106 lap van a könyvben 263 tárgy ábrázolásaival, illetve két kihajtható tábla a végébe bekötve; további 14 lapnak (44 tárgy rajzaival) fényképe ismert azok között a fotók között, amelyeket az 1930-as években Genthon István készíttetett -, és bizonyosan voltak más, mára eltűnt lapok is. Az album mai összeállítása sem azonos még az 1949-es állapottal sem. A ma meglévő lapok kevés kivétellel a gyűjtemény - valóban nagy és értékes részét kitevő - bronztárgyait ábrázolják, s ebbe a szobrok mellett használati tárgyak és edények is értendők - minden kultúrából: a prehistorikusoktól az egyiptomiakon és távol-keletieken, az etruszkokon, görögökön, rómaiakon, középkorin át a reneszánszig. Csupán néhány lapon vannak más tárgyak: festett vázák, arany ékszerek, (az egyik) pompeji falfestménytöredék ábrázolása, és cg)' „gyűjtőlap", vésett kövek képeivel (minderről 1. Pulszky Ferenc 1997, 97-98. [SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY]). Idővel Jankovich Miidós is megbarátkozott az egykor atyja könyvtárából mazsolázgató haszontalan diákkal: 1831-ben, amikor Fejérváry Pestre érkezett, hogy végképp összecsomagolja még ott lévő holmiját, meglátogatta őt, és bemutatta akkor 16 éves unokaöccsét is, akinek emlékirata szerint nagyon szíves fogadtatásban volt részük. Az 1838-as pesti jeges ár hírére Fejérváry meleg hangon fejezte ki együttérzését Eperjesről: fájdalmát a város pusztulása fölött, ahol - mint mondja - élete legszebb részét töltötte, és fájdalmát barátja veszteségei fölött, noha reméli - Jankovich szenvedélyének ismeretére hivatkozva - hog)' az a bajban elsősorban legjobb műtárgyai mentéséről gondoskodott („Liber Freund I Mit Schrecken und Angst vernehm ich gleich das Unglück, welches Pest, wo ich den schönsten Theil meines Lebens zu brachte, traf - vorzüglichen Anthcil nahm ich wie natürlich an die Unfälle meiner Freunde, insbesondere den