Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR
írta Sylvester, jól tudva, hogy a görög eredetiben a próféták idejével szembeállított „ez utolsó időkben" szól Isten immár Fia által. Ez az enyhén eszkatológikus szemlélet semmiképp sem protestáns jellegű, sokkal inkább Erasmus bibliakommentárjának gondolataiból táplálkozik. Á. P. RMKl 15; SÓLYOM JENŐ: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. (Magyar Luther Könyvek, 4.) Budapest 1933 (Reprint: Budapest 1996), 110-113; SOLTÉSZ ZOLTÁNNÉ: A sárvár-új szigeti nyomda könyvdíszei. In: MKSz 71 (1955), 192-211; HORVÁTH JÁNOS: „Próféták által szólt rígen...". In: UŐ.: Tanulmányok. Budapest 1956, 48-60; BALÁZS JÁNOS: Sylvester János és kora. Budapest 1958; Sylvester János: Vy Testamentum, Ujsziget 1541. (Hasonmás kiadás) Kiad. VARJAS BÉLA. Budapest 1960; SOLTÉSZ ZOLTÁNNÉ: A magyarországi könyvdíszítés a 16. században. Budapest 1961, 39-49., VTI-XIII. tábla; DÁN RÓBERT: Sylvester héber betűi és forrásai. In: MKSz 85 (1969), 163-168; E. ABAFFY ERZSÉBET: Sylvester János kétféle helyesírási rendszeréről. In: Magyar Nyelv 66 (1970), 464-468; RMNy 49; DÁN RÓBERT: Sylvester Újszövetségének nyomdai és filológiai hátteréhez. In: MKSz 89 (1973), 355-359; Ács PÁL: A magyar irodalmi nyelv két elmélete: az erazmista és a Balassikövető. (1982) In: UŐ.: „Az idő ósága". Budapest 2001, 13-31; TÉGLÁSY IMRE: A nyelv- és irodalomelmélet kezdetei Magyarországon (Sylvester Jánostól Zsámboky Jánosig). (Humanizmus és reformáció, 15.) Budapest 1988; Pannónia Regia 1994, IX-29. sz. (W. SALGŐ ÁGNES); PIRNÁT ANTAL: Balassi Bálint poétikája. (Humanizmus és reformáció, 24.) Budapest 1996, passim; V. ECSEDY JUDIT: A könyvnyomtatás Magvarországon a kézisajtó korában (1473-1800). Budapest 1999, 37-40. 258. Német röpirat Buda elestéről Vier warhafftige Missive, eyne der Frawen Isabella Künigin ... in Ungern ... Die ander, eyns so in der Belegerung bey der Künigin imm Schloss gwesst ... Die dritt, eyns Ungern von Gran ... Die vierdt, des türckischen Tyrannen an die Sibenbürger 1542 [Augsburg, Heinrich Steiner] Papír; foil. [12], 1 fametszet; fűzött (195 x 148 mm), 19. századi papír borítóban Jankovich Miklós gyűjteményéből (bejegyzés a címlapon: „Bibi. Jankowichiana."; e mellett még két pecsét: „Horvát István könyvtárából", illetve „A' M. N. Múzeum könyvtárából"). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelz.: RMK III 341 (2. péld.) A törökök hódításai egyre nagyobb rémületet keltettek Európa-szerte, s a nyomtatás révén a hírek is gyorsabban és nagyobb körben terjedhettek. A magyarországi események közül már a mohácsi csatavesztésről is számos nyom258 (fol. A L v) tátott tudósítás jelent meg. Ezeket a mindössze néhány leveles híradásokat, melyeket részben az újságok előfutárainak is tekinthetünk, főképp a vásárokon árulták nagy sikerrel, s ami a nyomdászok számára igen fontos volt, szép anyagi haszonnal. Különösen kelendőek voltak azok a kiadványok, amelyeket illusztrációk is díszítettek. Természetesen nem lehetett valamennyi műhöz újabb képanyagot fába metszeni, ezért nagyon sokszor ugyanazt a dúcot több kiadványhoz is felhasználták, vagy a kompozíciót kissé átdolgozva újra metszették. Az itt bemutatott kis nyomtatvány négy levelet közöl, s a kiadvány fő gondolatát az előszóban fogalmazza meg: célja a törökök csalárdságának, hitszegésének bemutatása. Az első levél küldője a megözvegyült magyar királyné, Izabella, aki 1541-ben Severin Bonernek Lippáról írta üzenetét, mely/ben beszámol az őt ért veszteségekről, s arról, hogy október 18-ára Debrecenben gyűlésre hívja a nemességet. A második levél ismeretlen szerzője a kiráh/né egyik híve, aki naplószerűen számol be a meg nem nevezett címzettnek Buda csellel történt bevételéről. A harmadik levél címzettje Révay Ferenc királyi személynök, a levélíró pedig „Mudtweck Prouisor zu Gran". Ujabb részleteket ír le a Buda elfoglalása utáni eseményekről: Ferdinánd követeinek jöveteléről, Török Bálint szigorú vasra vereteséről s arról, hogy r Werbőczi István kancellár még mindig a budai várban van. Egy utána következő kis híradás pedig már az idős kancellár haláláról tudósít. A negyedik levélben Konstantinápolyból Szulejmán szultán Erdély nemeseihez és valamennyi lakosához szól, kijelenti, hogy Magyarországot és Erdélyt Szapolyai János fiára bízza, s egyben szigorú büntetéssel fény/eget meg mindenkit, aki Majláth István, Balassa Imre vagy I. Ferdinánd híve, és nem engedelmes-
