Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR
radt.) A következő levélen a Szent László-legenda egyik jelenete látható, a király harca a kun vitézzel. A kötetben található többi metszet különböző forrásokra vezethető viszsza. Egy részük a brünni kiadás hatását mutatja (pl. Attila, Árpád, I. András, Hunyadi János és Mátyás király). A tatárdúlás leírása előtt látható a hozzá tartozó, feliratos illusztráció, melynek forrása a brünni kiadás Honfoglalásképe, illetve a híres 14. századi Képes Krónika „Magyarok első bejövetele"-ábrázolása. Más képek viszont 15. századi német rézmetszetek hatását sejtetik, közülük a legjelentősebb művész Martin Schongauer, de kerültek át motívumok a Hausbuch-mesternek, valamint a ún. Játékkártyák mesterének nevezett művész munkáiból is. W. S. Á. Fakszimile kiadása: THURÓCZY JÁNOS: A magyarok krónikája. Budapest 1986 HC * 15518 = Hain 15516; Horváth 1895, 302; RMKlll 15; BALOGH JOLÁN: A művészet Mátyás király udvarában. Budapest 1966,1, 328-329; CIH3324; SOLTÉSZ, ELISABETH: Über zwei Holzschnitte der Augsburger ThuróczyChronik. In: GutenbergJahrbuch 1993, 91-96; RÓZSA GYÖRGY: A Thuróczy-krónika illusztrációinak forrásai és a középkori magyar királyok ikonográfiája. In: Uő.: Grafikatörténeti tanulmányok. Fejezetek a magyar vonatkozású grafikai ábrázolások múltjából. (Művészettörténeti füzetek, 25.) Budapest 1998, 7-23; Cimélia 2000, 186-187; Történelem-kép 2000, IV-4. sz. (W. SALGÓ ÁGNES-WEHLI TÜNDE) 251 (fol. h x ) 251. Mátyás király törvénykönyvének töredéke Constitutiones incliti regni Hungáriáé (1486. I. 25.) 1488 Leipzig, Moritz Brandis Papír; foil. 66; 4°; csupán 12 levélből álló töredék: az e 3 _ 6 levelek a szövegtükör mentén erősen körülvágva, 19. századi félbőr kötésbe kötve, a h^, h 5 _ f ,, h_ 2 és i 5 _ 6 levelek pedig körülvágatlanul és fűzetlenül Az „e" ív lapjai után kötött üres levelek egyikén kézírással beírva: „Impressum in Lypczk. Anno d(omi)n\ce (!) incarnac(z')o(«)is Millesimo quadrin(^í»)tesimo octogesimo octauo. Me(w)sis Junii die secu(w)da. Desumpsi ex fragmento sp(ecí«)blis ac doctiss(»«í) viri Nicolai Jankovich. Steph(anus) Horváth, Mus(«) ^Hzx(ionalis) Hung( ariae) custos". A fűzetlen és kötetlen töredékívek közül a hj-en és az i 6-versón Jankovich rombusz alakú pecsétjével, a h 6-on pedig kétszer lenyomva az ovális, címeres pecsétje. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelz.: Inc. 833 Mátyás király magán- és büntetőjogi törvénykönyve, a Decretum Mains a bíráskodást és a perjogot szabályozta. Bonfíni történeti munkájából tudjuk, hogy Mátyás még a törvényhozó országgyűlést megelőzően Bécsbe hívatta Szapolyai Imre nádort, Filipecz János kancellárt és Drági Tamás jogtudóst, a királyi kúria helytartóját, akik részt vettek az 1486. évi dekrétum előkészítésében; a végső összeállítás Drági munkája volt. 1486. január 25-én szentesítették a törvényt, s már ekkor felmerült a nyomtatott kiadás igénye. Kezdetben kéziratos másolatokban küldték szét a megyéknek, majd mohorai Vidfi Ambrus, aki 1486-1488-ig Nógrád megye alispánja volt, feladatul kapta, hogy a törvény szövegét a hivatalos másolat alapján sajtó alá rendezze. Első kiadása 1488-ban jelent meg Moritz Brandis lipcsei nyomdájában, amelynek legkorábbi nyomtatványa a Mátyás-törvénykönyv volt. A mű sikeresnek bizonyult, hamar elfogyott, és szükségessé vált újbóli megjelentetése. Közben Brandis nyomdája csődbe jutott, így a törvények második kiadása valamikor 1490. július 31. előtt már egy másik lipcsei nyomdász, Konrád Kachelofen műhelyében jelent meg. A törvénykönyv megjelenése igen nagy jelentőségű volt, hiszen az addigi szokásjog helyébe az írott jog lépett. Több cikkelye sértette az arisztokrácia érdekeit, ezért amikor Mátyás halála (1490. április 6.) után az új király, II. Ulászló 1490. július 31-én az országhatárra érkezett, Farkashidán a magyar főurak megválasztása feltételeként szabták régi jogaik teljes visszaállítását. A törvénykönyv második kiadása tehát csak ezen esemény előtt történhetett. Később az 1492. évi országgyűlés hatályon kívül helyezte a Decretum Maiusnak a nemességre nézve sérelmes újításait. W. S. Á.
