Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR
ban olvasható összes liturgikus és ünnepi antifóna háromrészes. Ezeket a szent liturgia részeként a Szentháromság tiszteletére éneklik a szertartás ún. kis ingressusa (görögül mikra eishodos, oroszul malij vhod) előtt. Az énekek mintegy az aktuális ünnepi esemény magyarázatául szolgálnak. Ebben a gyűjteményben az antifónák ciklusa szeptember hónappal kezdődik (fol. 365r), minthogy a szláv egyházi évet szeptembertől számítják. A ciklus az egyes ünnepnapokra rendelt énekeket tartalmazza. Ezen kívül felsorolja azoknak a szenteknek a neveit, akikről az egyház az adott hónapban megemlékezik. Ez utóbbi szövegrész ad lehetőséget a kézirat keletkezési helyének meghatározására. Az elősorolt szentek között megtaláljuk Szent Arzén, Száva és Szimeon neveit. E szentek tisztelete hagyományosan Szerbiához kapcsolódik. Ha egybevetjük a kódexet a resavi kolostor könyvtárából származó, „Apostol" elnevezésű gyűjteménnyel (14. század vége-15. század eleje), fontos párhuzamokra bukkanhatunk, és ez az analógia elvezethet a Jankovich-gyűjtemény Apostolok cselekedetei-kéziratának provenienciájához. A két gyűjtemény felépítése hasonló: a resavi kódex is az Apostolok cselekedeteit és leveleit, valamint egy liturgikus naptárat tartalmaz. (Vö. HOBAHOBHTJ-CTHLTHEBHTD, E.: PyKonncn penaBCKor Kpyra 1392-1427, KaTanor H3Ji03Őe H MaHacrapy PecaBH. Beorpaj], 1980; CTOJAHOBHE), JB.: KaTajior pyKonnca H CTapnx iuTaMnaHHX Kbinra. Cpncxe KpabieBCKe aKa,neMHJe Beorpafl, 1901; MAPHHKOBHTÍ, B.: EnoJinorpacpHJa o HanieM f)HpHJiHHKeM uiTaívmapcTBy, uiTaMnapirjaMa H KibunaMa XV, XVI H XVII CT. LJeTHtrBe 1988; BLAHOVA, E.-HAUPTOVA, Z.: Strumicki (makedonski) apostol: kirilicki spomeny od XIII vek. Skopje 1990; iloripy>KEHKO, M. T.: H3 HCTOpHH JIHTepaTVpHOH AeflTeJIbHOCTH B Cepónn XV BeKa. «KHHTH u,apcTB» B coőpaHHH pyKonncen 6y6jinoTeKH HoBopoccHHCKoro yHHBepcHTeTa. Ojiecca 1894) A most felvázolt hipotézist alighanem még pontosítani kell. Minthogy az antifónák ciklusa az Apostolok cselekedeteihez kapcsolódott, az énekszövegekben olyan utalásokat helyeztek el, amelyek éppen ennek a bibliai könyvnek a megfelelő fejezeteire vonatkoznak. A kötetben különválasztva találjuk a húsvéti énekeket és a negyvennapos nagyböjti időszakra (oroszul csetürgyeszjatnyica) rendelt antifonákat (foil. 352r-362v). Mindebben világosan megnyilvánul a kötet liturgikus rendeltetése: világi hívek ritkán használhatták ezt a könyvet. A kézirat tanulmányozásának története igen érdekes. A fatáblás kötés belső oldalán egy latin bejegyzés olvasható. Egy 18-19. századi ismeretlen kutató ceruzás folyóírással azt írta be a kódexbe, hogy a szerb eredetű kézirat 1539-ben keletkezett. A bejegyzés szerzője később elbizonytalanodott, áthúzta a dátumot, és végül a 15. század végére helyezte a másolás idejét. A kódexet ugyanez a kéz foliálta. Az ismeretlen kutató arra is gondot fordított, hogy az Apostolok cselekedetei minden részét utalóval lássa el: a jobb felső sarkokba feljegyezte az adott szövegrészek latin megnevezéseit. Figyelemre méltó lapszéli bejegyzései is vannak, ezek a margináliák a szövegnek a görög eredetitől való eltéréseire és más íráshibákra vonatkoznak, pl. az „Ur" (fol. 32Ír) vagy a „Krisztus" (fol. 268r) szavak kimaradását jelzik. A kötet végéhez két fóliónyi, kézzel írott, latin nyelvű kísérőszöveg csatlakozik („Notanda de hoc codice"), amely a kódex történetére és a szöveg filológiai problémáira vonatkozik. A kettéhajtott - utólag ide bekötött - papír első lapján (fol. 397r—v) a névtelen bejegyző egyes szám első személyben szól. Elmondja, hogy a kéziratot Cornides Dánieltől szerezte meg 1787-ben, elcserélte vele régi magyar művekert („rarissimis et pretiosissimis opusculis Hungarico-Historicis"). A szláv irodalom és nyelvészet kérdésében igen járatos anonim gyűjtő nem lehetett más, mint Ribay György (1754-1812), aki 1785től Cinkotán volt evangélikus lelkész, és jó kapcsolatban állt a pesti egyetemi körökkel, tudósokkal és gyűjtőkkel, köztük Jankóvichcsal is. Ribay komoly szlavisztikai kutatásokat végzett, és rendkívül jelentős - Csehországból és Magyarországról származó - slavica-könyvtárat gyűjtött össze (ZOVÁNYI JENŐ: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Budapest 1977 3 , 5 1 0; Slovensky biograficky slovník, V. Bratislava 1992, 83-84). A kódex szövegproblémáiról levelet váltott a kor leghíresebb szlavistájával, Josef Dobrovskyval, akivel egyébként is levelezett, és személyesen ismerték egymást (PRAZÁK, RICHARD: Josef Dobrovsky magyar kapcsolatairól. In: Filológiai Közlöny 14 [1968], 197-200). Idézi is néhány sorát (németül). A másik fólió (fol. 378r-v) latin szövege valószínűleg magától a cseh tudóstól származik, legalábbis a lap szélén ott látható az aláírása. Köszönetet mond Ribaynak a kézirat tanulmányozhatásáért, majd a textus különböző problémáiról ír, párhuzamos helyeket hozva nemcsak az egyházi szláv, hanem a görög szövegből is. (Vö. Josefa Dobrovského Korrespondenz, II. Vzájemné listy Josefa Dobrovského a J. Ribaye z let 1783-1810. Kiad. PATERA, ADOLF. Praha 1913, 59, 71-74.) Ribay könyvgyűjteményét lankovich Miklós vásárolta meg (1807/12); a könyvtár kézírásos katalógusa (OSzK, Kézirattár, Fol. Boh. Slav. 7, fol. 63r - 1. 380. sz.) tartalmazza is ezt a tételt: „Prax(m) apostol(ów) - Acta Ap(osto)\or(um) et ep(isto)\as continens Uteris maiusculis scriptus. Caput lmi (...) 8v desunt. Saeculi 16-ti habet inscriptio 1539. Judicio Dobrovskii Codex hic aetate et bonitate superat illos Viennenses, quos Alter in Editionem N(ovum) test(amentum) contulit. - 30 FL". Dobrovsky' csak Ribay halála után került kapcsolatba Jankovichcsal. De mit tudtak a kutatók az Apostolok cselekedetei-kódexről a 18. század végén és a 19. század elején? Cornides azt gyanította, hogy a kódex orosz, esetleg délszláv eredetű, de semmi egyéb közlendője nem volt. Ribay később igyekezett megállapítani a másolás időpontját is, amit 1539-re tett. Hasonló következtetésre jutott, amikor öszszevetette a kéziratot az Újszövetség 1794-es kiadásával, illetve az Apostolok cselekedeteinek a bécsi Egyetemi Könyvtárban őrzött kéziratával. Ettől kezdve szól a szö-
