Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR
veg Dobrovskyról úgy, mint akinek kutatásai hozzájárultak a kézirat datálásához. Sikerült megállapítani, hogy 1539-ben egy Johannes Pheti nevű pap szerezte meg a kötetet temploma számára. Azt, hogy hol volt ez a templom, Szerbiában, Bulgáriában vagy Moldvában, a kommentár írója nem tudta bizonyosan meghatározni. Ezért vált szükségessé a kódex részletes textológiai vizsgálata. A szerző úgy vélte, hogy a kézirat az Apostolok cselekedetei szövegének teljes, eredeti redakcióját tartalmazza, de egyes lexikai sajátságokból kiindulva következtetni lehet a scriptor származására (aki semmiképpen sem tartozott a híres festőiskolák valamelyikéhez). Nehéz megítélni, hogy mennyiben igazak a kommentár állításai. Jankovich Miklós gyűjteményének ez a darabja még sok fejtörést fog okozni a kutatóknak, s kétségkívül felkelti majd a történészek, irodalomkutatók és filológusok figyelmét. L. B. DOBROWSKY, JOSEPH: Institutíones Linguae Slavicae dialecti veteris ... Vindobonae 1852 2 , xvn. Keleti kéziratok 236. Mózes öt könyve a Targúm Onkelosszal és Rasi magyarázatával, az ún. „öt tekercs" targúmmal és Rasi magyarázatával, valamint a haftárák Rasi magyarázatával 14.század közepe Németország (Frankfurt am Main?) Pergamen, tinta, zöld festék és ezüst; foil. 449 (a 2. és 414. fólió után egy-egy számozatlan fólió, összesen foil. 451); 300 x 210 mm, az írástükör változó méretű, Mózes öt könyvében mintegy 180 x 140 mm, három hasáb, a sorok száma változó; fatáblára kasírozott, vaknyomásos fehér pergamenkötésben, metszése zöld, hosszanti oldalán két kapoccsal zárul. Több possessorbejegyzést találunk a kéziratban. Mózes ötödik könyvének a végén egy bizonyos Jichák ben Jákob azt mondja, hogy 5380-ban, azaz 1620-ban ádár hó 29-én, csütörtökön meghalt atyja e kódexet a halálos ágyán neki adományozta (fol. 334v). Rögtön az első oldalon pedig ez áll (fol. Ír): „Mint örökségi osztályrészemet 20 arany fejében elfogadtam. Menachem Mendel Oppenheim 5404 [=1643]." Bejegyzés a hátsó védőlap külső felszínén: „Jankovich Miklós gyűjt." (A borítótáblán belül olvasható egy bejegyzés, mely arról tudósít, hogy Jankovich szerint ez a kézirat a 13. századból való: „juxta Jankowich I Sec. XIII.") Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Fol. Hebr. 4 Kéziratunk eredetileg zsinagógai használatra készült, minthogy ezek épp azok a részei a szentírásnak, amelye 236 (fol. 275v) ket az istentisztelet során felolvasnak: Mózes öt könyve (foil. lr-334v), Énekek éneke (foil. 335r-342r), Rút (foil. 342v-346v), Jeremiás siralmai (foil. 347r-355v), Prédikátor (foil. 355v-370v), Eszter (foil. 371r-386v), haftárák (foil. 386v^49v). A targúm a Biblia arámi fordítása, amely azonban gyakran nem követi szolgai módon az eredeti szöveget, hanem értelmezi, magyarázza is azt - abból az időből származik, amikor a héber ismerete már visszaszorulóban volt a zsidók között, s a mindennapi életben már inkább az arámi nyelvet használták. Rasi kiemelkedő vallástudós volt, Franciaországban élt a 11. században (szül. 1040). (Eredeti nevének - Rabbi Selómó Jicháki - kezdőbetűit rövidítésként egybeolvasva kapjuk meg a későbbi korokban használatos megtisztelő nevet.) Általános népszerűségnek örvendő bibliakommentárja talán műfajának a legjelentősebb képviselője. Hagyományosan öt tekercsnek nevezik a Biblia öt rövid könyvét, amelyeket bizonyos ünnepeken fölolvasnak a zsinagógában. Az ún. haftárák részletek a próféták könyveiből, amelyeket szombat- és ünnepnapon a Mózes öt könyvéből, a Tórából történő recitálás után szoktak felolvasni a zsinagógában, mintegy búcsúztatásul, az istentiszteletből való elbocsátásul.
