Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

végrendeletét is megszerezte (1. 275. sz.). Az első gyűjteménnyel került a MNM-ba. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Cod. Graec. 1 A görög nyelvű bizánci kézirat a négy Evangéliumot tartalmazza. A gondosan festett, de nem kiemelkedő jelentőségű, reprezentatív pergamenkódex illusztrációi erősen sérültek, sőt - a nyitó lappár kivételével - szinte teljesen le is peregtek. A fol. 5v-n Szent Máté evangélista egész oldalas miniatúrája, vele szemben (fol. 6r), a szöveg felett fél lapnyi záródísz látható. A fol. 88r-n Szent Márk, a fol. 88v-n Deésis; a fol 143r-n a Sírbatétel, a fol. 143v-n az Anastasis, a fol. 145v-n Szent Lukács, a fol. 232r-n Szent János evangélista és Prochorus - valamennyi csak nyomokban. Jankovich kéziratos kódex-katalógusa (OSzK Kézirattár, Quart. Lat. 2684, foil. lr-2r; vö. 350. sz.) őrizte meg azt a legendát, amely szerint a kötet Mátyás király könyvtárának Budán maradt részéből való, és a város visszafoglalásakor jutott Sámuel Benedikt Carpzow tulajdonába. Ez biztosan nem igaz, hiszen a kódex - az ex libris tanúsága szerint - a 16. században német földön volt. A kódex corvina-voltának hite mégis elevenen élt sokáig. 1856-ban a pesti kispapok a becses kéziratnak reprezentatív díszkötést csináltattak, amint ezt Mátray Gábor bejegyzése megőröld tette: ,,A' tisztes régiség e' nagy ritkaságú emlékét, Hunyady Mátyás király világhírű budai könyvtára egykori díszét, a' magyar nemzeti Múzeum Széchényi Országos könyvtára kézirati gyűjteményi kincsét, a' pesti tudomány-egyetem hittani karának másodévi növendékei saját költségükön Lang József budai könyvkötő által újólag beköttetvén, 1856-ki Szent Jakab hava 18kán újabb díszalakjában nyújták be az említett nemzeti intézetnek". Az előző kötés „egyszerű, setét barna bőrrel bevont 1 /3 ujjnyi vastag fatáblákból állott, minden külső díszítmény nélkül; ... nagy régiségre nem mutatott". M. Á. Fejér 1817, 5; Kalauz az orsz. magy. Iparművészeti Múzeum részéről rendezett könyvkiállításhoz. Budapest 1882, 102., 259. sz.; Hoffmann 1928, 107; Kéziratok és miniatúrák, X-XX. század. (OMSzM, a Grafikai Osztály LXXVII. kiállítása) Budapest 1941, 17. sz.; KUBINYI MÁRIA: A Magyar Nemzeti Múzeum görög kéziratai. In: Antik Tanulmányok 1 (1954), 276; KUBINYI, MÁRIA: Libri manuscripti Graeci in bibliothecis Budapestiensibus asservati. Budapest 1956, 28-30., 11. sz,; G. AGGHÁZY MÁRIA: Hat évszázad könyvdíszei, miniatúrái. (Kiáll, kat., Szépművészeti Múzeum) Budapest 1966, II. sz.; Csapodi 1973, 820. sz.; Cimélia 2000,40-41. Egyházi szláv nyelvű kéziratok 234. A négy Evangélium egyházi szláv fordítása 14-15. század Moldva Pergamen, barna, vörös és okker színű tinta, arany, tempera (zöld, vörös, kék, okker); erősen töredékes lapok, foil. 232 (papír-pótlás: 17-24) (+ 2 papírlap, Jankovich pecsétjeivel); 290 x 260 mm, 21 sor; kötése hiányzik, különálló lapokra hullva, eredetileg színes metszéssel; modern tékában Jankovich Miklós első gyűjteményéből (foil. 26r, 42r, 104r, 184r, 200r, 221v, 222v, 225v, 226v, 226r, 229r: rombusz alakú pecsét). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Fol. Eccl. Slav. 17 Ezt a lenyűgöző méretű, gazdagon illuminait kéziratot Jankovich Miklós gyűjteménye őrizte meg. A 19. század elején Jankovich vagy valamelyik magyar munkatársa magyar és latin nyelven rövid leírást adott a kódexről. A feljegyzés szerint az evangéliumos könyvet Moldvában készítették, és a 14-15. századból való. A szöveg a négy evangélium egymást követő másolata Máté evangéliumával kezdve és a Jánoséval fejezve be. A kommentátor azt is megjegyezte, hogy a kézirathoz hasonló kódex látható a bécsi könyvtárban. Jankovich, illetve munkatársa ennél többet nem közölt a kódexről. A szöveg filigrán díszítése arra enged következtetai, hogy a kézirat a 14. század végén vagy a 15. század elején készülhetett. Bizony/os díszítőelemek és záródíszek egymásba fonódó köröket formáznak, ezeket színes tintával rajzolták. A többi fejdísz és a kisebb iniciálék cinóbeivörösek. A kódex első két levele elveszett, és néhány lapja jelentősen megrongálódott. Épp ezért a másolás helyét és idejét nem sikerült hitelesen meghatározni. A könyv származásának kutatásában támaszkodhatunk bizonyos közvetett bizonyítékokra is, kiindulhatunk a díszítőelemek, a záródíszek mintázatából és a kézirat egészének művészi megformálásából. A 14. század végén és a 15. század elején Moldva művészetében egy sajátos grafikai irányzat alakult ki, amelyet „moldvai stílusnak" neveznek. A „moldvai stílusú" kódexek díszítését mértani pontosságú stilizált mintázatok jellemzik. A tematikus miniatúrák művészi színvonala ezért jelentősen gyengébb volt, mint a dekoratív elemeké. Sokszor szerepelt a miniatúrákon architektúra-elemekből komponált táj vagy arany alapozású, sokszínű rajz. Ez a korszak a portréminiatúra felvirágzásáról is nevezetes. Kétségbevonhatatlan bizonyítékát adni annak, hogy a Jankovich-gyűjtemény tetraevangéliuma „moldvai stílusban" készült, természetesen lehetetlen. A kódexben nem találunk sem miniatúrákat, sem illusztrációkat. A nagyszámú záródísz alapján a kézirat mégis ehhez a Moldvában