Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

234 (foil. 174v-175r) ekkortájt kifejlődő könyvművészeti stílushoz kapcsolható. Moldvában a 14. századtól maradtak fenn hasonló stílusú egyházi szláv nyelvű bibliák és oklevelek. A következő száz év során létrejöttek az első moldvai könyvíró iskolák, melyek az írástudók és könyvmásolók egész csapatát nevelték ki. Efféle központok főként a kolostorok körül létesültek, például Neamçban, Putnában és Bistricán. Az írnokok közül Dmitrij, Viles, Mihail és Mojszej Filoszof neve ismeretes, de a másolók többsége a kor szokása szerint névtelenségbe burkolózott. (Vö. OBHHHHHKOBA-IIEJIIIH, B.: CBOJIHHH KaTajior MOjiflaBCKHx pyKonHceú, xpaHamnxca B CCCP. KojiJieKiiHJi HuBO-HflMeiiKoro MOHacTbipa (XIV-XIX BeKOB). KniuHHeB 1989; KMPHJIK, B.: BpaTCTBa jKHBBie poflHHKH. Kunra B MojLnaBHH XVII - Hanajia XIX BeKOB. HcTopHKO-KpaeBejtHecKHÉ onepK. KTmiHHeB 1986; KHPHÍIK, B.: MojLn,aBCKaH KHnra - ee nporujioe, HacTOfluiee, öynymee. KULUHHCB 1985) A leghíresebb moldvai másolóműhelyt, seriptoriumot Grigorij Camblak alapította a neamçi kolostorban. (Grigorij Camblak [1365 körül - 1419/1420] a bulgáriai Tarnovóban született és nevelkedett. Egyházi oktatásban részesült, sokat utazott. Járt Konstantinápolyban és az Athoshegyen. A decani kolostor apátjaként 1402 és 1409 között megírta Decani István életéi és Decani István liturgiáját. Az életrajz kézirata beszámol Szent Petka ereklyéinek áthozataláról Belgrádba, és szól a korabeli Szerbia életének számos egyéb vonatkozásáról is. Jóval később Camblak Kijevbe költözött, ahol metropolitaként működött. (Vö. Tarn ovo literary school, III. Grigorij Camblak. Life and Work. Joint edition with Veliko Tarnovo University. Sofia 1984; RUSSEV, P.-DAVIDOV, A.: Grigorij Camblak in Romania and in old Romanian literature. Sofia 1966.) A moldvai művészeti központok állandó kapcsolatban álltak a szomszéd országokicai. Ismeretes például, hogy 1432-ben szerzetesek egy csoportja érkezett Ohridból a neamçi kolostorba, szerb könyvek egész gyűjteményével gazdagítva az ottani könyvtárat. Művészien megformált moldvai kéziratokról a 15. századtól fogva beszélhetünk, ekkortól jelennek meg a záródíszekkel ékesített, színes növénymintás díszkódexek. Jó Sándor (Alexandru eel Bun) (1400-1432) moldvai vajda uralkodása alatt a neamti kolostorban különösen híres kalligráfúsok és miniátorok működtek. A kortársak Gavril Urikot (Uricarul) tartották a legjobb könyvfestőnek. A tolla alól kikerült leghíresebb kézirat egy görög és egyházi szláv nyelvű tetraevangélium, amelyet jelenleg az oxfordi Bodleyan Library őriz. Éppen ezt az evangéliumos könyvet tekintik a díszítőelemek vonatkozásában a „moldvai stílus" mintapéldányának. Úriknak tulajdonítanak egy 1436-ban készült másik tetraevangéliumot és még tizenhárom kódexet. A „moldvai stílus" a moszkvai kéziratos könyvek dekoratív elemeire is hatással volt. Például az 1466-os Moszk-