Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

szintén ilyen, / Lázi, Kisbér, Ászár győri mezőségben, / Vörösberény, Kajár, Kenésével egyben". A Győr megyei Koroncónál történt kuruc vereségről három ének is megemlékezik. A kézirat egésze a dunántúli nyelvjárás - pl. mássalhangzó-kettőzés - sajátosságait mutatja. Az antológiában nyoma sincs bármiféle tematikus, kronológiai, ideológiai vagy más szerkesztési elvnek. A kétségtelenül kuruc felfogású összeíró kurucellenes, „labanc" gúnyverseket is felvett gyűjteményébe, valamint protestáns létére lemásolt egy jezsuita kéztől származó, a protestánsokat sértő énekparódiát is. Az énekeskönyv legkülönlegesebb részét a kuruc kori politikai versek alkotják. A kuruc dalok 19. századi divatja révén a daloskönyv ezen versei Ady Endre költészetére is komoly hatást gyakoroltak. A kuruc énekanyag időben nem korlátozódik II. Rákóczi Ferenc szabadságharcára, hanem kitér a mozgalom szellemi gyökereire és előzményeire is, a protestánsok üldöztetéseire, felidézi Zrínyi Miklós halálát, gúnyosan emlegeti Thököly Imre „pünkösdi királyságát" stb. Társadalomtörténeti és műfajtörténeti jelentőségűek a 17. század létbizonytalanságba sülylyedt néprétegeinek hangján megszólaló ún. szegénylegény-énekek: Szegénylegény dolga, Mit búsulsz, kenyeres, Egy bujdosó szegénylegény. Ez utóbbi vers Buga Jakab éneke címmel került be a köztudatba, noha bizonyítható, hogy maga Buga lakab jóval a kuruc küzdelmek előtt, a török korban élt. Jól szemlélteti mindez a törökellenes vitézi énekek kuruc áthangolásának folyamatát. Hasonló politikai átfestés nyomait őrzi az a vers is, amelyben a „pogány ellenséget" (a törököt) ostorozó protestáns fohászt az „idegen nemzetség" (a németek) elleni küzdelem aktuális céljai szerint alakítja át. A kötet a 17. századi magyar világi költészet különösen értékes tárháza. A szerelmi dalok, asszonycsúfolók és mulatónóták a vágáns gyökerű deákköltészet repertoárjából valók. Ezt az énekanyagot szinte kizárólag a kéziratos énekeskönyvek örökítettek az utókorra. A Szentseidaloskönyv közköltészeti része a magyar folklór számos műfajával mutat rokonságot. Az olykor erotikus szerelmi dalokon kívül a halandzsa-szövegek, a rabénekek, és a halálraítélt foglyok „balladáját" megéneklő versezetek is ebbe a csoportba tartoznak. Különösen érdekes közköltészeti alkotás az énekeskönyvet nyitó Tücsöklakodalom a közismert népdal („Házasodik a tücsök...") első ismert változata. Fontos megjegyezni, hogy a közköltészeti anyag sok szállal kötődik a 16-17. századi protestáns irodalom hagyományaihoz. A lakodalmi dalok és házasénekek csoportja éppúgy ehhez a régi, tipikusan reformációs tradícióhoz köthető, mint a kesergőké, a siraloménekeké és a jeremiádoké. A Szentsei-daloskönyv archaikus szövegcsoportjába tartozik Bornemisza Péter „gyermekek rengetésére" írott énekecskéje, egy 1586-ból való házasének, valamint Detsi István (azonos a 17. század eleji Detsi-kódex összeírójával: Stoll 2002, 25. sz.) tolnai prédikátor gyászverse. Ez a tág, sokrétű és igen régi protestáns vershagyomány fokozatosan válik „kuruccá" a 17. század végén és a 18. század elején - jól mutatja ezt a daloskönyv „Papvilágról" szóló híres darabja (1671), mely egyértelműen németellenes és antiklerikális szellemben taglalja a protestáns hitvédelem ügyét: „Az mastanyi királyt pap tartja fékszárnál, / Arra húzzák-vonszák, mit érsek prédikál. / Hogyha ellenek jár, pápa átka rászáll, / Csak papvilág fémlik, az magyar alászáll" stb. Az egykorú lapszámozás mutatja, hogy a kötet eredeti állományához tartozik az a nyomtatott versezet is, mely az lr-5r oldalakon olvasható: Hajdani ... Nagy Kunságnak ... romlása, h. n., 1698. Ezt a részt a könyv fakszimile kiadásából elhagyták. A kódexből tíz levél kiszakadt és elveszett, két levél pedig erősen csonkult. A kézirathoz egykorú kezdősor-mutató is tartozik. A kötet gazdagon illusztrált. Minden ének különlegesen cifrázott formájú, arabeszkekkel és emberalakokkal díszített, fantáziadús, színes iniciáléval kezdődik, és a szövegek végén gyakran találunk geometrikus vagy virágmintás záródíszeket. A könyv díszítése intuitív módon illeszkedik a kéziratos énekeskönyvek 16. században kialakult formarendjéhez. Ez a formavilág a reneszánsz könyvillusztrálás leegyszerűsített változata. A Szentsei-daloskönyv Jankovich Miklós hungaricagyűjteményének kiemelkedő darabja, a gyűjtő költészettörténeti érdeklődésének fontos tárgya, egyszersmind híres másolatgyűjteményeinek forrása volt. A Szentseidaloskönyv „Zöldítsed, Úristen, hamar az erdőket" kezdetű énekét Jankovich átdolgozta, és ezt az átstilizált szöveget másolta be Régi magyar énekek kézirata címmel ismert versgyűjteményébe (Stoll2002, 539. sz.). Több olyan ének is olvasható a Szentsei-daloskönyvben, amely Jankovich Magyar világi énekek című másolatgyűjteményében is megvan. Jankovich egyébként kis híján az egész daloskönyvet bemásolta a Nemzeti Dalok Gyűjteményének (Stoll2002, 531. sz.) II. kötetébe. Erről a másolatról Toldy Ferenc újabb másolatot készíttetett 1863-ban, de a gyűjtemény publikálására nem vállalkozott. Elsőként Thaly Kálmán hasznosította Jankovich Miklós kuruc korra vonatkozó kézirathagyatékát, és a Szentsei-daloskönyv anyagának jelentős részét közzé is tette. Á. P. THALY KÁLMÁN: Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok. Pest 1864,1, 11-14; THALY KÁLMÁN: Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez. Pest 1872; KROMPECHER BERTALAN: Jankovich Miklós irodalmi törekvései. Budapest 1931; SZABÓ T. ATTILA: Kéziratos énekeskönyveink és verses kézirataink a 16-19. században. Zilah 1934; Szentsei-daloskönyv. Betűhű kritikai kiadás. Kiad. BUDA JÁNOS. (Régi magyar verseskönyvek, 1.) Budapest 1943; ESZE TAMÁS: Újváry Tamás versei. In: ItK 69 (1965), 232-234; Szentsei György daloskönyve. Fakszimile kiadás és szöveghű átírás. Kiad. VARGA IMRE. Budapest 1977; Küllős 1985; KOROMPAY BERTALAN: Betűrendes mutatók és kiegészítések Jankovich Miklós énekgyűjteményéhez. In: Jankovich 1985, 173-196; Stoll2002, 168. sz.