Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

Dávidné Soltári Kéziratos énekgyűjtemény 1790-1791 Erdély Papír, tinta; foil. 146 A kézirat zömét Daróczi József, székelyudvarhelyi városi tanácsos írta össze, miként a 291. oldalon olvasható bejegyzés tanúsítja: „Scriptum est per Josephum Darotzi Anno 1791 Die 7ma Április". A versgyűjtemény Jankovich Miklós tulajdonában volt, aki a kódex egészét bemásoltatta a Nemzeti Dalok Gyűjteményébe (Stoll 2002, 531. sz.), négy történeti éneket a II. kötetbe íratott, a többi vers a III. kötetbe került. Sárospatak, Tiszáninneni Református Egyházkerület Nagykönyvtára, jelz.: Kt. 630 A 17-18. századi profán világi költészet egyik leggazda­gabb és legérdekesebb gyűjteménye ez a kézirat. Erdélyi származását többek között az is bizonyítja, hogy anyagá­nak nagyobbik része más erdélyi kéziratokban is megtalál­ható. Egy román nyelvű éneket is tartalmaz. (A könyvben kották is vannak, ezek azonban igen pontatlanok, zene­történeti szempontból nehezen hasznosíthatók.) A versgyűjtemény népszerű, szórakoztató, a „hivata­los" irodalmon kívül rekedt énekei sok szállal kötődnek a folklórhoz, egyfelől azért, mert a kézirat a népdalok ar­chaikus rétegeivel rokon szövegeket is megőrzött (pl. „Teli kertem zsályával, / Szerelemnek lángjával" stb.), másfelől azért, mert az itt lejegyzett énekek egy része folklorizálódott (pl. „Egy pár fdes tallért adnék, / Ha kedvemre mulathatnék"; „A gazdasszony káposztát főz, / A fejében hatott a gőz" stb.). A kötet mégsem tekinthető népdalgyűjteménynek. A Dávidné Soltáriban megjelenő dalkultúra nem szájha­gyomány útján, hanem írott források alapján terjedt, és a parasztság dalkincsével nem érintkezik közvetlenül. Sokkal inkább a kollégiumi diákság „felvidító" - nyomda­festéket nem tűrő -, mégis kiművelt közösségi költészete ez. A verseskönyv népszerű erotikus költeményei sokszor a kocsmai diák-összejövetelek hangulatát tükrözik; ilye­nek az ún. lánysorolók („Minthogy otthon is úgy látja, / A pap lyánya megkívánja, / Hogy néki minden innepre / Deák menjen segítségre" stb.) és kurvacsúfolók („Ári ári Szabó Sári nagy ringyó"; „Állj félre innét boszorkány"). A tobzódó, ivók és bordélyok táján kódorgó értelmiségi­ek a versek főszereplői: „A deákkal szeretél társalkodni, / Az úrfiakkal egy ágyban alunni, / De a regulán túlszaladt, / Mert az ágy vélek leszakadt" - olvassuk az egyik csúfolóban. Maga a kötetcím afféle - a kor diák-melodiáriumaira jellemző - tréfa; más egykorú énekeskönyvek is viselnek ugyanilyen vagy hasonló címet, pl. a Csokonai verseit őr­ző debreceni Dávidné Soltári (Stoll 2002, 647. sz.) és a Dávidné Dudája (Stoll 2002, 602. sz.). A Sárospatakon őrzött Dávidné Soltárinak alaphangját az első lapon olvasható humoros bejegyzés adja meg: „Dávidné Soltári, amely is fordíttatott angliai nyelvből magyarra Görög Heléna és több szüzeknek kedvekért 1790-ben lOedik decembris, Szerelmes Péter, a Venus ol­tára mellett szolgáló ifjú által". A kötet a kéziratos énekes­könyvek szokásához híven történetileg rétegezett, és bő­ven merít az elmúlt 17. század szerelmi költészetének anyagából is. A Dávidné Soltári Jankovich Miklós kollekciójának jel­lemző darabja volt, szorosan illeszkedik az óriásira duz­zadt Nemzeti Dalok Gyűjteményében megmutatkozó nyelvtörténeti és irodalomtörténeti koncepcióba. Á. P. Régi Magyar Költők Tára, 17. század, III. Szerelmi és lakodalmi versek. Kiad. STOLL BÉLA. Budapest 1961; Pajkos énekek. Kiad. STOLL BÉLA. Budapest 1984; Küllős 1985, 166, 171; Régi Magyar Költők Tára, 18. század, IV. Közköltészet, 1. Mulattatók. Kiad. KÜLLŐS IMOLA-CSÖRSZ RUMEN ISTVÁN. Budapest 2000; Stoll 2002, 393. sz. 232. Magyar világi énekek 1789-1793 Jankovich Miklós Papír, tinta; foil. 71+[3]; 220 x 180 mm; papírkötésben Jankovich Miklós ifjúkori énekgyűjteménye; 5 külön címmel ellátott füzetből és utólag bekötött levelekből összeállított autográf kézirat, összesen 213 szöveget tartalmaz. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Quart. Hung. 175. Jankovich Miklós nemcsak ritka kéziratokat, hanem vers­szövegeket is gyűjtött, s elmondható, hogy a régi magyar költészet ritkaságainak megmentését és megőrzését még a kincset érő kódexek felhalmozásánál is fontosabbnak tar­totta. Tudósként leginkább a magyar költészet nyelv- és irodalomtörténeti vonatkozásai foglalkoztatták. A Ma­gyar világi énekek kézirata igen értékes dokumentuma Jankovich Miklós dalgyűjtő tevékenységének. Jankovich saját kollekcióját tartalmazza, tehát a kötet nem más éne­keskönyvek kivonata. A gyűjtő 17 évesen, pozsonyd jog­hallgató korában kezdte füzetekbe írni a kezéhez jutott különféle világi dalokat. „Nemzeti" énekmentő aktivitásá­nak korai és egyben legérdekesebb periódusa volt ez. Az énekgyűjtemény közveden forrása ismeretlen, aligha­nem hiába is keresnénk ilyet. Jankovich valószínűleg dara­bonként szedte össze az egyes tételeket. Noha a könyv sok folklórjellegű alkotást is tartalmaz (pl. hazugságverseket: „Jó napot, vitézek, ide hallgassatok", „Fenékkel felfordult már az egész világ", vagy a jól ismert Tücsöklakodalom egyik változatát: „Szegény legény a prücsök, házasodni ké­szül"), a kötet mégsem nevezhető népdalgyűjtésnek. Sok­kal inkább a 17-18. századi kéziratos énekeskönyvek világá­val rokonítható: vegyesen tartalmaz archaikus szerelmi éne-

Next

/
Oldalképek
Tartalom