Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR
um kézirattárában (1. The Manuscripts of the Unitarian College of Cluj/Napoca in the Library of the Academy in Cluj-Napoca. Szerk. LAKÓ, ELEMÉR. Szeged 1997, 150, 313, 343, 367. sz.). Nem tudjuk ugyanakkor, hogy azonos-e azzal a Csiki Istvánnal, aki a 18. század elején több kolligátumot is lemásolt, s aki fontos feladatának tekintette egyháza régebbi dokumentumainak összegyűjtését és megmentését. A különféle egyéb forrásokban is felbukkanó Csiki Istvánok elkülönítése fontos feladat lenne. Ez a kolligátum eszmetörténeti szempontból kiemelkedő fontosságú, bár sok más forrásban is ránk maradt 16. századi szövegeket tartalmaz. Christian Francken Praecipuarum enumeratio causarum című művének Csiki által is lemásolt híres előszava arra keresi a választ, hogy miért ragaszkodnak az emberek a Szentháromság dogmájához, amely teljesen ésszerűtlen. A továbbiakban a híres heidelbergi református teológus Franciscus Junius (François du Jon) nyomtatásban megjelent cáfoló irataiból kapunk részleteket, majd e nyomtatványból írta ki a másoló Lelio Sozzini Brevis explicatiőjinak szövegét is, amely a 16. századi szentháromságtagadás egyik alapdokumentuma. A kézirat tartalmazza még néhány lengyelországi szociniánus levélváltását a svájci reformátorokicai. Ezek is gyakran szerepelnek kölönféle szociniánius kolligátumokban. B. M. Közöletlen Német nyelvű kéziratok Jankovich a kéziratot gyűjtőtevékenysége kezdetén, 1793-ban Lőcsén vásárolta az első levél versóján álló saját kezű bejegyzése szerint („Codicem hunc Germanicum, scriptum Ao. 1471 comparavi Leutschoviae in Hungária Ao. 1793 a í(lorenis) 40"), feltehetőleg valamely II. József által szekularizált kolostor állományából. Az ismeretlen eladó a korábbi provenienciára vonatkozó bejegyzéseket igyekezett olvashatatlanná tenni, az elülső kötéstábla belső oldalán egy négyzet alakú papírdarabot ki is vágott a borításból. A hátsó kötéstábla belső oldalán egy tintával vastagon áthúzott, de még kibetűzhető 16. századi bejegyzés szerint a kódexnek egyik korai tulajdonosa „Caspar Preumeister zw Munnich an der Rössen gässen" volt, aki a müncheni városi levéltár adatai szerint 1501-ben örökölte unokatestvérétől a rosengassei házat. Egy másik 16-17. századi kivakart bejegyzés ultraibolya fényben még olvasható: „Ex libris Jos. Wagener Kheri". A személyt nem sikerült identifikálni, Kér nevű helység több is van Magyarországon, ha (részben) német ajkú településre gondolunk, úgy a Sopron megyei Nemeskér jöhetne leginkább szóba. Wagener mindenesetre literátus ember volt, kezétől az első levél versóján az Oszvald-legenda korábbi feldolgozásaira vonatkozó irodalmi utalásokat találunk. Szent Oszvald életének az a német nyelvű feldolgozása, amelyiket a kódex tartalmazza, visszanyúlik a 12. századba. Feltehetőleg már ekkor keletkeztek azok a verses legenda-regények, amelyek a 642-ben vértanúhalált halt northumbriai királyból eg)' kalandos leányszöktető hőst, de végül szűzi házasságban élő aszkétát kreáltak. A feltételezett korai keletkezést bizonytalanná teszi, hogy valamennyi kézirat csak a 15. századból származik, de elekor a viszonylag nagyszámú kézirat és a különböző redakciók tanúsága szerint nagy népszerűségnek örvendett. Hatásuk a 14. századtól kezdve Szent Oszvald ikonográfiájában is 220. Szent Oszvald és Szent Elek legendája 1471 Bajorország vagy Ausztria Papír; foil. 55; 213 x 144 mm, írástükör: 144/150 x 97/101 mm; négy kéz írása, félkurzív könyvírás (ún. bastarda); egykorú bőrkötés A 16. század elején Caspar Preumeister müncheni polgár, utóbb (16-17. század) „Jos. Wagener Kheri" tulajdonában; Jankovich Miklós 1793-ban vásárolta Lőcsén; első gyűjteményével került jelenlegi helyére (a borítón kívül, valamint foil, lr-n és 55r-n rombusz alakú gyűjtőpecsét). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Cod. Germ. 31
