Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

218 (foil. 78v-80r) 218 (foil. 80v-81r) jegyzés főszövege az inscriptio, amely lehet bibliai idézet, antik szerzőktől, kortársaktól vett szöveg, jelölve vagy jelöletlenül, elvétve pedig - főképp a 18. században - a bejegyző saját mondatai. A bejegyzés következő eleme a symbolum (motto, devise), a bejegyző választott jelmondata, amelyet hosszabb-rövidebb ideig jellemzően használ. A teljes bejegyzés harmadik eleme a dedicatio, ajánlás, aláírással és dátummal, bár a datálást több tanulmány külön egységként kezeli. Az ajánlás terjedelméből, figyelmes megfogalmazásából, személyes hangvételéből (vagy éppen a személyesség hiányából) következtethetünk a bejegyző és az albumtulajdonos kapcsolatára. Ha az albumban tömegével lapozunk rá felszínes, hanyag, uniformizált bejegyzésekre, joggal gyanakodhatunk, hogy a tulajdonos nem több mint skalpvadász (Stammbuchreiter), aki egyetemjárása során a lehető legtöbb híres és nem is olyan híres ember aláírását igyekszik begyűjteni, igazolandó, hogy az akadémita világ legjobbjaival állt kapcsolatban. Ezzel szemben ha az ajánlások szövege terjedelmesebb, személyes utalásokban bővelkedő, a szövegben megfogalmazott kapcsolatot hitelesnek kell tekintenünk. Albumunk bejegyzője, Andreas Goetz az inscriptióra való elegáns utalásként rajzolta meg a jobb oldali lap emblémáját (fol. 8

Or). A bejegyzés a tulajdonos irodalmi érdeklődését - és valószínűleg ambícióit - célozza meg. A kép, a hattyú mint Apollo szent madara és az embléma mottója (unius coloris: egyszínű, tiszta) Phoebus Apollóra, a költészet istenére utal. Goetz az emblémát Joachim Camerarius emblémagyűjteményéből, a négykötetes sorozat harmadik centuriájából (Symbolorum et emblematum volatilibus et insectis desumtarum centuria tertio,...) vette, amely önállóan 1596-ban, majd a teljes gyűjtemény részeként 1604-ben jelent meg Nürnbergben (vö. HENKEL, ARTHUR-SCHÖNE, ALBRECHT: Emblemata. Handbuch zur Sinnbildskult des XVI. und XVII. Jahrhunderts. Stuttgart 1967). F. F. Közöleden 219. Csiki István másolatgyűjteménye 16. századi szentháromságtagadó iratokról 1753 Kolozsvár Papír, barna tinta; foil. 60; 206 x 157 mm; 18. századi, szakadozott papírkötés Az előzéklap versóján ceruzás kéz: „Claudiopoli 1753. Cod. Sec. XVTH". Az összeállítás végén (fol. 60v): „Describebat Stephanus Csiki in Illustr(issimo) Colleg(í'o) \Jmt(ariorum) CAíud(iopoli) A(nno) 1753 Secunda Junii. Tandem bona causa triumphed

11 Jankovich Miklós gyűjteményéből (az előzéklapon rombusz alakú, a fol. lr-n és a fol. 60v-n ovális pecsét). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Quart. Lat. 1052 Az igaz ügy végső diadalában reménykedő Csiki István írta össze tehát ezt a kéziratot, aid talán azonos azzal a Csiki Istvánnal, aki elég hangos vitába keveredett az unitáriusokat elhagyó Vargyasi Dániel Istvánnal. E vitairatokból több másolat is ránk maradt a kolozsvári unitárius kollégi-