Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
140 A hasábos ládikát félhengeres fedél zárja le. Rövid oldalain egy-egy kengyeles fül, egykor két rekeszre osztható belsejéből az elválasztó lemez hiányzik. Felületét keleties virágos-leveles, indás niellós díszítmény, illetve cirill betűs (szerb) felirat borítja. Előoldalán kartusban: „H6TGTH6 (az Úr évében) iDKKS: (1726) HOG KA: (november 21.)" Hátoldalán szögletes mezőben: „| APCGHIH nATPHAPXt CPBTDCKJH' 1 ( }r Arszenij szerb pátriárka", azaz IV. Arsenije Sakabenta). Fedelének közepén kereszt, szárai közt Krisztus-monogrammal. A szelencét a Jankovich-leltárkönyvre alapozott, ám téves elképzelés III. Arsenije Carnojevichez köti, ő azonban 1709-ben meghalt. P. I. Rómer 1873, 70., V. terem, 6. szekrény; Pulszky 1884, 25., II. terem, II. szekrény, 63. sz., 180. 141. Dobozka 17. század Ezüst, filigrán, kék és zöld zománc; m.: 5 cm, átm.: 6,5 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. App., 89. sz.: „Pyxis odoraria argentea, bene deaurata, laboré filigrano ornata, atque inserto cerulei, et viridis coloris encausto egregio decorata. Albae Rcgiae occasione regulationis canalis Sárviz détecta, et a Francisco Vörös florenis quadraginta obtenta. Opus seculi 15" inauntis. Pondérât semiuncias quinque, et novem décimas sextas. (5 9/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Főosztály (Ötvösgyűjtemény), ltsz.: App. Jank. 89 Két egyforma, domború félből álló ezüst tok, teljes felületét borító kék és zöld filigránzománcos díszítéssel. Jankovich leltárkönyvében mint illatszertartó szerepel a kis doboz. Ennek azonban ellentmond, hogy nem található a művön semmiféle rostély, nyílás, mely lehetővé tenné az illatosított szivacsnak, spongyának vagy magának az illatszernek (pézsma, ámbra, esetleg szegfűszeg) az érvényesülését. A formából ítélve, valamint annak alapján, hogy hiányzik a tárgyról a felfüggesztésre utaló szerelés, viszont a domború felek közepén látható kis rozetta miatt a tárgy megállni sem tud, valószínű, hogy óratokként funkcionált eredetileg a kis ötvösmű. Az újabb, Rozgonyi Piroska megjelenés előtt álló tanulmányában ismertetett kutatások mindazonáltal valószínűvé teszik, hogy vissza kell térnünk egy korábbi hagyományhoz, amelyet eg}' 18. századi kézírással papírra vetett, Thaly Kálmán vegyes iratai között fennmaradt följegyzés (Budapest, magántulajdon) örökített meg, és amely szerint a tárgy II. Rákóczi Ferenc jojója volt, mellyel rodostói (Tekirdag) magányában múlatta az időt. K. Er. Közöletlen 142. Amulett-tok 18. század Raguza (?) Ezüst, gránátkő, korall, sodronyzománc; h.: 9,2 cm, átm.: 2 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. App., 100. sz.: „Vasculum argenteum opere turcico, aut potius pelopponesiaco graeco confectum, filigranis ornatibus, encausto viridi et fiisco in profimditatibus infuso, mirifice ornatum; insertis eidem granatis maioribus, in cacumen desinentibus, numero tribus, et in rotundum politis duobus, quinque dependentüs argenteis, decern corallis insitis decorarum. Ornatus hic sexus feminei inserendis acubus, aut cultello deserviisse. Ex urbe Ragusana allatus, et Pesthini in nundinis a florenis triginta procuratus. Pondérât semiuncias très, et octo décimas sextas. (3 8/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: App. Jank. 100 A nyolc lappal határolt, kissé lapított henger alakú tok két végén kúp alakban zárul, egyik végén nyitható. A tok felső oldalán két, felfüggesztésre szolgáló kengyel van, a harmadik hiányzik. A tok, illetve a kupakok teljes felületét fo-
