Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
142 lyamatos, stilizált növénymintát alkotó, zöld, illetve bordó színű zománccal kitöltött sodronyzománc díszíti. A felület egyes egységeit granulált gömböcskék alkotta vonalak határolják. A tok elülső oldalán három, a kupakok záródásán egy-egy almandinkövet helyeztek el. A tok alsó részéhez öt kengyelt illesztettek, ezekről függnek a kétkét szem korallal díszített, áttört ezüstlapocskák. A török ékszerek egyik jellegzetes csoportját az ékszerként viselt amulettek, talizmántartók alkotják. A fennmaradt tárgyak tanúsága szerint az egyik leggyakoribb típust az egyszerűbb vagy díszesebb kivitelű, nemesfémből, vagy akár gyöngyökkel kivarrott szövetből készült, nyakban viselt tokocskák képviselték, melyekben papírtekercsre vagy összehajtogatott papírlapra írt Korán-szöveget - akár teljes Koránt, akár idézetet - vagy a tulajdonost óvó, bajelhárító fohászt helyeztek el. G. I. GERELYES IBOLYA: 17. századi török Korántartó. In: FA 40 (1989), 199., 6. ábra. Középkori ékszerek 143. Királyfejes gyűrű 11. század Bizánc (?) Arany, zománc; átm.: 2 cm, fejátm.: 1,3 cm, súly: 7,05 gr Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Ann., 19. sz.: „Annulus aureus romanus senioris aevi, caput imperatioris diadematum ex succino ita exprimens, ut lineamenta faciei et oris in ipso succino e tenui lamella auri efficta sint. Opus hoc in suo génère unicum et rarissimum occasione structorum per Geometram Vedres ad Marusium aggerum defectum, atque ab illo obtentum fuit. Aurum est obrisum. Pondérât aureos très, et quinque décimas sextas (3 5/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: 58.68.B A gyűrű fején a zománc és a rekeszek megsérültek. Az uralkodó (feltehetőleg király- vagy császárnő) feje nagyon sérült, sötétkék háttér előtt jelenik meg. Az enyhén tojásdad, lilás-sárgás-rózsaszín arcot felülről félkörívesen fedi a korona, melyet kétoldalt egy-egy volutás csüngő keretez. A női koronának megfelelő három csúcsdísz az alatta lévő három apró kör között a középsőhöz hasonlóan világoskék. A fej a karikához négy félgömbbel csatlakozik, melyek négyszög alakban fekete anyaggal kiemelt véséssel díszítettek. A karika itt fulkagyló alakú, a fej félé nyitott félkörívben kapcsolódik e félgömbökhöz, ezt összefonott vesszőként értelmezi hosszirányú osztása és a három keresztben elhelyezett vonalpár. Ez a vesszőfonat-jelleg folytatódik a félkörívhez kapcsolódó V alakú elemben, melynek a vége visszahajlik, a csúcsán pedig egy, az előző félköríves taggal ellentétes irányú kis félkörívvel, mely középütt szintén vésettél osztott. A karika egységessé válása előtt a fej melletti négy félgömbhöz hasonló, de nagyobb félgömb jelenik meg. A karika e díszítése mindkét oldalon azonos volt, de a fej bal oldalán a karikából mintegy nyolcadnyi rész hiányzik. A tárgy minden méltatója felismerte annak a bizánci művészethez való kapcsolatát, s általában az ezredforduló körüli időszakhoz kapcsolták készítését. Noha hasonló díszítésmód nem ismert a bizánci ötvösségben, távoli előképeket kereshetünk a nagyszentmiklósi kincs körének indáin, amely egy bolgár (sumeni) gyűrűn még közelebb kerül a mi tárgyainkhoz, emellett azonban az ezredforduló körüli bizánci iniciálé-ornamentikában találhatók közeli párhuzamok. A koronaforma távoli párhuzamát láthatjuk egy spliti dombormű királyábrázolásán, mely feltehetőleg all. század második felére datálható. Ezek alapján nem vethető el az a javaslat sem, amely szerint bizánci hatásra hazánkban készült volna. A különleges és sokat közölt tárgy azonosítását a Jankovich-leltárkönyv megfelelő tételével nyilván az anyagban (borostyánkő a zománc helyett) és a korban (római bizánci helyett) való tévedés jelentős mértékben megnehezítette, annak ellenére, hogy a leltárkönyvben kézzel beírt szám az 1884-es kiállítás tárgyai között azonosítja a gyűrűt. Természetesen az azóta gyakran közölt székesfehérvári lelőhelyet is el kell vetnünk. Vedres István mérnök, Szeged jelentős személyisége a Maros-torkolatnál Szeged fölött nagyszabású folyószabályozási munkákat végzett, tehát feltehetőleg többé-kevésbé pontos információkat örökíthet meg az inventárium. Felmerülhet, hogy Szent István uralkodása idején, illetve azt követően milyen események vezethettek egy ilyen, mindenképp az udvarhoz kötődő tárgy eltűnéséhez Szeged környékén. Itt gondolhatnánk az Ajtonnyal való küzdelemre, illetve még inkább Gellért püspök tevékenységére, hiszen uralkodók és püspökök közötti gyűrűajándékozásra mindkét irányban több esetet is ismerünk. A gyűrű
