Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

GARAS KLÁRA: Jegyzetek Jankovich Miklós képgyűjteményének történetéhez

GARAS KLARA JEGYZETEK JANKOVICH MIKLÓS KÉPGYŰJTEMÉNYÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ A Nemzeti Múzeum által megvásárolt Jankovichgyűjtemény művészeti része szobrok, faragások, iparművészeti alkotások stb. mellett mintegy hatvanöt festményt foglalt magában. Ezek eredete, megszerzésük körülményei - mint a legtöbb 19. század eleji magyar műgyűjtemény esetében - javarészt ismeretlenek, a kutatás csupán néhány ponton vethet fényt a tisztázatlan kérdésekre.

1 A feltárt adatok azonban nemcsak az itt vizsgált anyaggal kapcsolatban segíthetik a tájékozódást, hanem támpontot nyújthatnak a korszak más, mindmáig kevéssé ismert magyarországi képgyűjteményeinek (Apponyi, Viczay, Fáy) bemutatásához is. Az előzmények felderítésénél, a gyűjteménytörténeti összefüggések kibogozásánál a Jankovich-gyűjtemény esetében részben az 1838. évi latin nyelvű kéziratos leltár (Inv. Imag.) tájékoztató adataira, részben korabeli katalógusokra, képjegyzékekre, dokumentumokra támaszkodhatunk. Az esetleges közölt meghatározásokat azonban mind a mesternevek, mind az ábrázolás vonatkozásában bizonyos fenntartással kell fogadnunk; a 19. század elején, különösen a műkereskedelem területén a művészeti ismeretek sok tekintetben hiányosak, tévesek voltak. A gyűjtő Jankovich számára a beszerzések legfőbb forrása a könyvek, kéziratok, érmék, képek esetében egyaránt Bécs és Ausztria, Németország, s kisebb mértékben Eszak-Itália volt; antikváriusok, műkereskedők, gyűjtők, nyilvános árverések, magánmegállapodások, cserék szerepeltek a lehetőségek közt. Az egyik fontos vételi forrásként Bécs egy jelentős képgyűjteményét, Franz Thurn-Hoffer-Valsassina gróf képtárát jelölhetjük meg. A Jankovich-iratok között szerepel egy datálatlan jegyzék - Nota di aliquanti quadri originali di autori classici ed un disegno originale di Guido Keni - Conte de la Torre, azaz Thurn gróf vételi ajánlataként, harmichárom alkotás felsorolásával.

2 Legalább három ezek közül a Jankovich-inventáriumban is azonosítható. A jegyzék első tétele, egy Raffaellónak tulajdonított Madonna-kép kapcsán a kéziratos leltár egyik tétele (Inv. Imag., 69. sz.) hangsúlyozza, hog)' ezt az értékes és különleges műalkotást „per Comités Thurn Goricienses, qui illud ab antenatis Neapoli residentibus obtinuerant, Viennam occasione concursus Viennensis delatum ... per Sp(^í»)b(í)lem D(owí)num Nicolaum Jankovich obtentum fuit". A Thurn-jegyzékben 14. szám alatt, Guido (Reni) műveként idézett „Salvator mundi" ezen a néven található meg Jankovichnál (Inv. Imag., 60. sz.), s így szerepel a jegyzék címében is feltüntetett „disegno in carta" a Szenvedő Mária ábrázolásával, Jankovichnál (Inv. Imag., 4L sz.) „Guidonis Reni originális delineatio" meghatározással. Mindhárom alkotás a Jankovich-anyaggal a Nemzeti Múzeumba, s az Országos Képtárral a Szépművészeti Múzeumba került. Bármennyire is jelentős gyűjteményből származnak, s igen magas árat fizettek értük, a művek meghatározása nem állta ki a kritika és az idők próbáját. Az egykor Raffaellónak tulajdonított Madonna-kép, Mária a kis Jézussal, Szent Ferenccel és Szent Katalinnal a Szépművészeti Múzeumban Sodorna néven, majd középolasz mester műveként volt számon tartva, az újabb feltevések szerint a bolognai Prospero Fontana (1512-1597) műve (15. sz.). Miként a Raffaello-attribúció, tévesnek bizonyult a félalakos Ifjú Krisztus meghatározása is, amely nem Guido Reni műve, hanem gyenge kvalitású késői utánzat.

3 Minthogy a Jankovich gyűjteményről a Tudományos Gyűjtemény 1817. évfolyamában megjelent ismertetés említi a képek közt Raffaello Madonna-képét - és a Guido Renk -, bizonyosra vehetjük, hog}' a vétel még 1817 előtt történt.

4 A ThurnHoffer-Valsassina-képtár kiárusítása akkor már javában folyamatban volt. 1811-ben Esterházy Miidós herceg, a korszak legjelentősebb magyar gyűjtője intézkedik, hogy gróf Thurnnak a Gardehofban lévő képei visszaadassanak, 1815-ben - majd 1821-ben és 1827-ben - a bécsi császári galéria részére vásárolnak képeket Thurn gróf vételre ajánlott gyűjteményéből. 1824-ben, Franz ThurnValsassina gróf halálakor jelenik meg a hátramaradt képgyűjtemény olasz és francia nyelvű katalógusa - Catalogo di pitture originali di primo rango della Collezione del Conte Franc. Thurn -, mintegy száz festmény felsorolásával.

5 Az elárverezett festmények jelentős része a rokoni kapcsolatok révén a Harrach grófok bécsi palotájába, majd rohraui kastélyába került. A ma is ott őrzött képek közt számos kiváló olasz és spanyol mester alkotása található, de számot kell vetnünk avval is, hog)' a régi, Thurn-gyűjteménybeli meghatározások, értékelések - mint a Jankovichszerzemények esetében - tévesnek bizonyultak.

6 Jankovich Miklós külföldi képvásárlásainak eg)' másik forrása az augsburgi Hertel-cég volt. A nemzedékek óta fennálló, Európa-szerte ismert antikvárius családi vállalkozás már csak azért is fontos lehetett Jankovich számára, mert érdeklődésének központi témáihoz, a történelmi és magyar vonatkozású emlékekhez nyújthatott anyagot. A gyűjtő iratanyagában több levél is található az id. Johann Jakob Herteltől, s a kéziratos inventáriumban nem egy bejegyzés utal arra, hogy a kérdéses tételt J. J. Herteltől, s a Fuggerek híres augsburgi gyűjteményéből szerezte meg még 1817 előtt Jankovich. Ezek között a nagymúltú