Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
prouti etiam manubrium et inferiorem basim septem smaragdi. Reliqui lapides pretiosi partim ex hac crystallina amphora, partim e calice iaspidis orientális viridi decidui, numero viginti unus, huic impositi sunt. Pretiosum hoc et unicum in Hungária artis exemplar e collectione Excell(m?«re)mi D(omi)ni Stephani Marczibány a 600-is florenis redemptum fuit. Pondérât una cum 21 lapidibus pretiosis in involucro chartaceo semiuncias quadraginta octo et quatuordecim décimas sextas. (48 14/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztálv, ltsz.: 60.84.C Körte forma, domború fedelű, csiszolt hegyikristályból készült test, arany szereléssel, kérdőjel alakú füllel. Az arany talpat és szájperemet fekete beágyazott zománc és foglalt almandin kövek díszítik. A tagolt fedélen négy köves aranyboglár, középen kis ronde bosse zománcos delfin, rajta Neptun figurája. Az Európa területén is bányászott hegyikristály a kora újkorban is nagyon népszerű alapanyaga volt az ötvösműveknek. A csiszolásával foglalkozó művesek elsősorban Freiburg környékén, illetve Eszak-Itáliában éltek. Az utóbbi vidék mesterei közül többel is találkozni a 16-17. század uralkodói, főurai által foglalkoztatott kézművesek között. Az általuk készített, majd az ötvösök által befoglalt díszedények a kor Kunstkammerjeinek eminens tárgyai voltak. A hegyikristály-edények becsét - szépségükön és a sokszor virtuóz megmunkáláson túl - fokozta az anyaghoz tapadó képzetek elterjedtsége. Az ókortól, már Pliniustól ismert babona szerint a hegyikristály fosszilis jég. Ezt a kora újkorban ugyan már nem hitték, de vallották, hogy elsőrendű gyógyszer a vérhas ellen, könnyíti a szülést, női bajokat orvosol (vö. BALLACÍI ALADÁR: Kecskeméthy W. Péter ötvöskönyve. In: AE Ú. F. 3 [1884], 283-284). A csiszolt díszítés a 17. században nemcsak kristály-, hanem üvegedényeken is nagyon kedvelt volt. A kancsó szerelésének díszítése, a zománcozott felületre illesztett zárt foglalású kövek a 17. század második felének ötvösségében gyakran feltűnnek óratokokon, dobozokon (vö. 137. sz.). A fedélre illesztett drágaköves boglárok szintén a 17. század második felére, végére keltezik a szép művet. Jankovich Marczibányi István gyűjteményéből szerezte meg a kancsót. Marczibányi a 18. század végének jeles gyűjtője, tárgyai közül az örökösök többet később a Nemzeti Múzeumnak adományoztak. A Múzeum első nyomtatott leltárkönyve, a Cimeliothecu Musei Nationalis Hungária (1825) szerint Marczibányi hagytékában nag)' számban voltak olyan művek, melyek a 16-17. század Kunst- és Wunderkammerjeiben is kiemelkedő fontossággal bírtak: drágakőből, elefántcsontból, különleges kőzetekből készített ötvösművek. Jankovich egy másik, a maga nemében szintén különleges, nagyméretű kancsót is a Marczibányi-gyűjteményből szerzett meg (106. sz.). K. Er. Pulszky-Radisics 1885, I, 57-58; H. Kolba 1985, 111., 56. kép. Kancsó 17. század második fele CS jegyű, ismeretlen mester Aranyozott ezüst, vert, domborított, cizellált; m.: 53,5 cm, szájátm.: 12 cm, talpátm.: 15 cm Korábban Marczibányi István tulajdonában. Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Pig., 4. sz.: „Cantharus argenteus colossalis magnitudinis splendide inauratus, laboré seculi 17 mi initiantis confectus, et pro vino mellito calido ciispensando apud Hungaros deserviens. E cimeliis familiae comitum Csákv a Stephano Marczibányi redemtus, et pro florenis octingentis in publica licitatione comparatus. Habet operculum pineo strobilo superne ornatum, estque manubrio maion, quod capite et corpore virginis prominenter decoratum est, provisum. Cantharus ipse in très areas laboré sculptorio prominente ita divisus est, ut pars media gutturi subiecta Bachum dolio insidentem, dextra falcem ( ?), et sinistra calicem levantem - area dextra cererem suis cum attributis pressorialibus ( ?) praeditum, sinistra vero area Venerem Cupidine pharetrato stipatam exhibeat. Innititur basi perinde argenteae inauratae, et circacircum effigiebus Delphini et aliorum animalium maritimorum figuris in altum protruse elaboratis exornatae. Pondérât semiuncias ducentas viginti octo. (228)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Pig. Jank. 4
