Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
„GABRIEL JÓSIKA", illetve „ANNA TORMA 1681". A pohár szájperemén, a címerek fölött szintén vésett római V-ös szám látható. Jósika (II.) Gábor 1698-ban I. Lipóttól nyert bárói rangot. Marosszéki királybíró volt, később a Habsburgok oldalán szerepelt II. Rákóczi Ferenc ellenében. Jankovich Miklós gyűjteményében is szép számmal szerepelnek efféle poharak, melyek az európai ötvösségben a középkor óta igen elterjedt típust képviselik (vö. LIGHTBOWN, RONALD W.: Secular Goldsmiths' Work in Medieval France: A History. London 1978, 35-36). A Jósika-poháron látható V-ös jelölés - mint azt Jankovich is megjegyzi - a szóban forgó mű helyét jelezte egy sorozaton belül (vö. 99. sz.). Ezeket a poharakat hívták a kora újkori magyar nyelvű források egybejáró poharaknak, ti. a különböző méretű művek egymásba illeszkedtek, „egymásba jártak". A típus a délnémet ötvösség leleménye, megnevezése ott Satzbecher. A kiállított művel valószínűleg egy sorozathoz tartozott az a pohár is, melyet az 1931-ben megrendezett, Erdély régi művészeti emlékeit bemutató kiállításon állított ki meg nem nevezett tulajdonosa (Erdély 1931, 30., 128. sz.). A katalógus leírása a 15 cm magas pohár két címerét igen, bevésett (sor)számát azonban nem említi. A pohár készítési helyeként Jankovich Kolozsvárt jelölte meg, egy általa „C"-nek olvasott, a pohár alján lévő jegy alapján. Az említett jegy pajzs alakú keretelésben, egymásba írt BD, mely Kőszeghy Elemér meghatározása szerint valóban egy kolozsvári mester, Brassai Dániel jegye. Brassai 1655-ben lett mester, az utolsó adat róla 1695-ből való. Megjegyzendő azonban, hogy a kolozsvári ötvöscéhben a 18. század elejéig nem ismeretes hitelesítő jegy használata (BUNTA MAGDOLNA: Kolozsvári ötvösök a XVI-XVIII. században. [Bibliotheca Humanitatis Historica, 17.] Budapest 2001). Brassai Dániel műve a Jósika Gábor húga, Csák)' Lászlóné Jósika Judit címerével díszített fedeles palack (MNM). A pohár több 20. századi kiállításon mint Fogarasban készült mű szerepelt, így tartja nyilván a mai múzeumi leírókarton is. Ennek oka a BD jegy mögött rejtőző ötvös azonosítása a Teleki Mihály erdélyi kancellár és felesége, Vér Judit címerével díszített aranyozott ezüst tányérok készítőjével (MNM, ltsz.: 1960.184). Ezeken sajátos, kis fémlapra beütött és a tányérra forrasztott BD jegy található. Ez az eljárás a 17. század elejéről ismert, de akkor példái kizárólag ékszereken fordulnak elő (HÖLLRIGL JÓZSEF: A csengeri református templom kriptájának leletei. In: AÉ Ú. F. 47 [1934], 97-106; Kiss ERIKA: Arany kereszt és egy reneszánsz lánc részlete a Magyar Nemzeti Múzeum Ötvösgyűjteményében. In: FH 19 [1994-1995], 153-165). Apafi fejedelem tevékeny felesége, Bornemisza Anna gazdasági naplói alapján az udvar által foglalkoztatott legfontosabb ötvösműhelyként Fogarast szokás tekinteni. A BD-jegyeknek egy eddig meg nem határozott, Apafi fejedelemnek és udvarának dolgozó „udvari" ötvössel való azonosítása teremtette meg Brassai Dániel mint a fejedelem „udvari ötvöse" alakját (Schätze 1991, 23, 85). K. Er. Jegyéhez: Kőszeghy 1936, 686. sz. Közöletlen 99. Egybejáró pohár 1682 Brassó, Hans Mautner, id. Aranyozott ezüst, vert, vésett; a: m.: 14,3 cm, szájátm.: 10,4 cm, talpátm.: 7,4 cm; b: m.: 14,3 cm, szájátm.: 10,8 cm, talpátm.: 7,8 cm lankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Poc, 70. sz.: „Poculum argenteum auro illito copioso rcsplendens, quod a foris rudi manu incisis vitium foliis ornatum scutum familiae Mikes, leonem videlicet coronatum, très sagittas tenentem, et annum 1682. exhibet cum inscriptione: »CLEMES MIKES CEL. PR. TRAF. COS. IVD. PRAE. ET. RE. M. PROT.« - Superius inscultpus numerus VIII seriem poculorum innuit, in fundo vero exhibens monograma HM et corona argentifabrum Coronensem notât. Pondérât semiuncias duas, et très octavas. (22 3/8)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Poc. Jank. 70.a-b Sima, felfelé enyhén szélesedő henger forma. A test felhúzott, a fenéklemez külön beforrasztva. A paláston hullámos alapon ismétlődő motívum: közös szárból kinövő fodros levelek; a vésett perem alatt címer. Körirata: „CLEMES MKES CEL. PR. TRAE. COS. IVD. PRAE. ET RE. M. PROTH. 1682". A poharak külseje részben, belsejük teljesen aranyozott. A poharak pereme alatt „VIII" (a kisebbiken), illetve „IX" vésett jelölések.
