Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - II. KINCSTÁR

A két, közel egyező méretű pohár, ahogyan az a rájuk vésett sorszámokból is következik, egy ún. „egybejáró" sorozat egymást követő darabjai voltak (vö. 98. sz.). A szépen, pontosan egymásba illeszkedő darabok egyben a készítő ötvös kitűnő munkáját is dicsérik. A forma kialakításánál azonban jóval gyengébb a vésett díszítés. A rajz és az alkalmazott technika is szegényes: a háttér cikcakkmintás vésése ötvösművön szokatlan, sokkal gyakoribb az ónművességben (ún. „flechtelés"). A poharak mestere Hans (Johannes) Mautner, Brassóban működött, 1670 és 1694 között kimutatható ötvös. K. Er. Jegyéhez: Kőszeghy 1936, 234/d. sz. GYÁRFÁS TIHAMÉR: A brassai ötvösség története. Brassó 1912, 261; Erdély 1931, 30., 129. sz.; H. KOLBA JUDIT: Hans Mautner brassói ötvös. In: FH4 (1976), 7-34., 4-5. kép; H. Kolba 1985, 1 10., 53/1-2. kép. 100. Serleg 1687 Erdély Aranyozott ezüst, vert, domborított, poncolt, vésett; m.: 22,9 cm, szájátm.: 8,4 cm, talpátm.: 7,9 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Poc., 110. sz.: „Calix profundior argenteus, tarn ab extus quam intus bene deauratus, cuius superior et inferior rotunditas sex, uti assolet, prominentiis gaudet. Stylo et basi rudiori im(w)inens. Operculum habet diversi operis argenteum, et haud quaquam ita, ut calix est, inauratum, ex baltei saxonici Transylvania nodo confectum. Extima pars superior calicis hanc refert hungaricam inscriptionem: »EZ POHART • TSINALTATIA IN TISZTELETIRE GJERÖFI • GIERGYNE • ASSZONYOM • N • K • E • K • A • 1687.«; cum tarnen opus ipsum seculo anterius confectum esse appareat. Pondérât semiuncias viginti très et quinque décimas sextas. (23 5/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Poc. Jank. 110 101. Fedeles kanna 1688 Brassó, Peter III. Bartesch (|1710) Aranyozott ezüst, kalapált, poncolt, cizellált; m.: 27,7 cm, szájátm.: 12,7 cm, talpátm.: 16,2 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Poc, 164. sz.: „Cantharus Maior argenteus, tam extus quam intus deauratus, cuius operculo cervus requiescens insidet, et circacircum emblemata virtutum, Fidei scilicet, Spei et Iustitiae, ac Fortitudinis in altum fastigiata atque summo artificio prominenter efficta exhibet, varus florum ornatibus has effigies ab invicem 100 separantibus. Tam operculi extima pars, quam canthari basis inferior transcusis foliis egregie ornata. Signum aitificis et loci nullum comparet; attamen scutum gentilitium duplex, in quorum uno manus coronae insistens, et gladium vibrans, in altero vero cervus erectus visitur. Possessorem indicat hac inscriptione: »STEPHANVS APOR DE ALTORJA. FARKAS SVSANNA ANNO 1 6 8 8.« Pondérât semiuncias octuaginta. (80)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Poc. Jank. 164 Nagyméretű fedeles kanna: kerek, domború peremű talpon hengeres test, kettősen tagolt domború fedél. Üreges, kérdőjel alakú, két lemezből forrasztott fül. A fedél csúcsdísze kis öntött, fekvő szarvas. A kanna palástján négy keresztény erény (Hit, Erélyesség, Igazság, Bátorság) domborított allegorikus alakja leveles, virágos háttérben. A fedél belső oldalán vésett címer, körirata: „STEPHANUS APOR. DE ALTORIA FARKAS SUSANNA". A kanna mestere a nehezebb utat választotta: a felhúzott lemezbe rezgőtű segítségével kalapálta be az alakokat és a növényi díszítményeket. Ebből következik, hogy a kanna figyelemre méltó méretei ellenére viszonylag kis súlyú. A 17. században használatos súlymérték szerint nem egészen 6 girás súly alapján nem sorolhatjuk a forrásokból ismert legnehezebb ötvösművek közé. A kanna formájának kialakítása, a fül megkomponálása biztos, gyakorlott