Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK
dapesti tábla hátoldalán olvasható feljegyzés is tanúskodik. A nagyigényű, rendkívül gazdag ciklusok három témakört illusztrálnak: fekvő formátumú táblákon az ótestamentumi történetet Mózes 1. és 2. könyve szerint; valamint álló formátumban elrendezett jelenetpárokon (kivételek a függőleges formátumú Keresztrefeszítés és a Mennybemenetel) Jézus gyermekségének és nyilvános működésének, illetve a passiónak és a Krisztus feltámadása utáni eseményeknek képei. Nemcsak a reliefek formátumai és kompozíciói különbözőek, hanem minden bizonynyal az egyes ciklusokon dolgozó mesterek (illetve műhelyek) is eltérő stílusokat, különböző ábrázolási hagyományokat képviselnek. A budapesti relief az ótestamentumi ciklus mesterének munkája. Ez a művész minden bizonnyal a Genezis-illusztráció (Karoling-kori és bizánci mintaképek, például könyvfestészeti művek által közvetített) késő antik forrásainak ismeretében dolgozott. Helyzete hasonló ahhoz, amit a nem sokkal később a modenai székesegyház homlokzatát Genezis-reliefekkel díszítő Wiligelmo mester tölt be a romanika monumentális szobrászatának kezdetén. Mint Wiligelmo esetében, az ő művészete kapcsán is felmerülnek az ókeresztény korig visszanyúló ikonográfiái hagyomány mellett az Ottó-kori reliefszobrászat előzményeihez való viszonyának kérdései. 1990-ben a budapesti relief is szerepelt a salernói egyházmegyei múzeumnak azon a kiállításán, amelynek célkitűzése az eredeti együttes rekonstrukciója volt. 1991-ben Mantovában, a Wiligelmo e Matilda című kiállításon szerepeltették, annak a jelentőségének megfelelően, amelyet mind ikonográfiái, mint stiláris tekintetben a román kori itáliai szobrászat kezdetei, Wiligelmo modenai Genezis-reliefciklusa szempontjából betölt. Relieftáblánkon (mint a teremtéstörténetet illusztráló más lapokon is) különösen a Teremtőnek a bal szegély mellett álló, a ciklusban ismétlődő alakja hasonlít Wiligelmo modenai ciklusának megfelelő részletére. M. Er. Bock 1867, 117; Semper 1896, 220-222; Goldschmidt W, 126/5. sz., 36-39; Balogh 1975, 32-34., 6. sz.; Gaborit-Chopin 1978, 123; Kisplasztikái kiállítás 1978, 15., 3. sz.; BRACA, ANTONIO: II ciclo eburneo con Storie del Vecchio e del Nuovo Testamento. (Kiállítási vezető, Museo Diocesano di Salerno) é. n. [1990]; QuiNTAVALLE, ARTURO CARLO: Wiligelmo e Matildé. L'officina romanica. Milano 1991, 364. 54. Elefántcsont ládika 12. század vége Köln Fa, csont rátétekkel; 23,8 x 13,4 cm, m.: 8,5 cm (fedéllel: 9,7 cm), a fedél: 24,3 x 13, 5 x 1,8 cm lankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Imag., 137. sz.: „Imagines vetustissimae, sculptae super et circa cistulam eburneam, reponendis reliquiis deservientem, exhibens figuras apostolomra et regum Galliae, uti Pepini, Chlodovei etc. quorum nomina vetusto caractère seculi 9-i aut 10-i adscripta habentur. Ex antiqua ecclesia sepulturae Galliae, dicata S. Dyonisio, occasione revolutionis gallicanae Viennam allatum." A MNM-ból 1936-ban került át az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Kisgyűjteményi Osztály, ltsz.: 66.138.1 A - nyilvánvalóan ereklyetartónak szánt - ládika a kölni „kincs-építőszekrényck" sorozatszerű előállításán fáradozó csontfaragó műhelyek egyik tipikus terméke. Faragványainak alacsony kvalitása, a figurák szkematikus jellege, az ikonográfia és a feliratok zavarossága azt a gyanút is felkeltette (Prékopa Ágnes véleményét idézi: Miller, 194 538 ), hogy 19. századi hamisítvány. Hasonló, gyenge színvonalú darabok azonban, amelyek a 12. század második felében igen produktív kölni műhely termékeinek minden tekintetben silányabb utánzataiként foghatók fel, egész csoportot alkotnak (a Brummer-gyűjteményből való, New York-i árverésen, továbbá töredékek londoni árverésen). Eredeti darabra utalnak a ládika technikai részletei is: a faszerkezetet rá külön-külön felszegezett csont borítólemezek fedik be; ugyancsak régi a (hiányosan megmaradt) zár, a fedél öntött, aranyozott réz sarokpántjai s a fenék egyenlő körzőnyílással bekarcolt, hatágú csillagok két sorával díszített, Braunfirniß technikájú rézlemeze. Újabb kiegészítés a fedél fogantyúja, hiányoznak a lábak. A díszítés rendszerének legteljesebb változata a fedélen látható: alul és kétoldalt hullámvonalas, váltakozó, ujjasán tagolt levelekkel díszített lécekkel keretelve, hat árkádos fülkét alkotó keretekkel; ezekben viszonylag nyúlánk, jobbjukat emelő, bal kezükben írásszalagot emelő, frontális figurák állnak. A hosszoldalakat kétfelől az indamotívumos lécek szegélyezik; lent szabálytalanul rovátkolt sávval, fent három oldalon névféliratokkal ellátott lécek alkotnak a beállított pilaszterekkel egyenes zárású Rilkéket a nyomott arányú figurák számára; a hátoldalon a feliratos sáv helyett zölddel festett, félkörök sorával díszített ornamentális léc található.
