Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK

A figurastílus a kölni 12. századi „szigorú stílus" (illetve a korai gótikus oszlopszobrok első stílusának) végsőkig szkematizált, bekarcolásokra redukált változata. A fedél alakjai (az árkádok, illetve az írásszalagok feliratai szerint): ,,[S] PÉTRE - +SPAVLVS+ / PAVLVS - TEFANVS+ / LACOBVS - +FELIPVS / TEFANVS - AM E AD RAS / FELIPVS - ADEXTRIS / IOANVS - +TEFANVS". A homlokoldalon: balra „PETRVS + PAVLVS", jobbra: „LACOBVS + FELIPVS"; az írásszalagokon: „MACEVS / PEPIN+ / (üres)": írásszalag helyett: könyv, illetve: „MARCI / MILEME / AVEMA". Baloldalt: „IOANVS + MACEVS", az írásszalagokon: „DOVCOVS / MACEVS / PEPIN", jobboldalt: „TEFANVS + IERMANV", az írásszalagokon: „PÉTRE / MACEVS / AVIONI". A hátoldalon, az írásszalagokon: „AMEN / AMORE / +AVEN / AMEN / SIMON / +IOAN". E feliratok elárulják ugyan a programalkotás és a megnevezés ambícióját, a törekvésen túl azonban az átgondoltságról nem győznek meg, sőt, még a kivi telező írni tudásáról sem. A ládikát Jankovich a műkereskedelemből mint becses, Saint-Denis-ből való ereklyetartót szerezte: nyilvánvalóan a francia forradalom utáni időben tipikus eredetmesét és értelmezést fogadott el. „Pepin" ugyan kétszer is szerepel a feliratok között, a többi francia király neve azonban nem (vö. azonban a gótikus bélletszobrok e korban gyakori s pl. Saint-Denis-ben is ledöntésükhöz vezető - azonosítását történeti alakokkal Montfaucon nyomán); egyedül a „iermanu" lehetne Szent Germanus. Nem kevésbé alaptalan a háromszori „tefanvs" alapján Bocktól javasolt, Gerevich által hálásan fogadott, és őt a jáki apostolfigurákkal való egyezések megállapításának kockáztatására indító magyarországi eredet-feltevés. M. Er. Bock 1867, 117; Semper 1896, 213-220; Diner-Dénes 1905, 123; Goldschmidt III, 4., 1. kép; GEREVICH TIBOR: Magyarország románkori emlékei. Budapest 1938, 206; IM 1972, 24-25., 10. sz.; Kisplasztikái kiállítás 1978, 15., 5. sz.; Koroknay 1979, 93; MILLER, MARKUS: Kölner Schatzbaukasten. Die Große Kölner Beinschitzwerkstatt des 12. Jahrhunderts. (Kiáll, kat., Hessisches Landesmuseum, Darmstadt - Schnütgen-Museum, Köln) Mainz 1997, 191-195., 37. sz. 55. Diptichon Krisztus szenvedéstörténetének jeleneteivel 14. század első fele Párizs Elefántcsont; mindkét szárny: 12,6 x 9 cm, vastagságuk: 0,8 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Imag., 127'. sz.: „Diptichon eburneum aereo cardine provisum, exhibens passionem Christi in 8 areis, antiquissimo opere statuario, eoque libère prominenti exsculptum; in quarum ultima rictus