Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK
le miatt Bécsben I. Lipót császár halálra ítéltette, lefejezték, javait elkobozták a kincstár részére. Nádasdy Ferenc azon magyar főurak közé tartozik, akiknek meglehetősen nagyszámú grafikus és festményportréjából csaknem teljes ikonográfia állítható össze. Van azonban ezek között néhány olyan mű, amelyeknek bizonytalan a meghatározása, s mindmáig tisztázatlan szerzőségük is. Ilyen a Jankovich-gyűjteményben 103. szám alatt beleltározott kis kép is. Minden bizonnyal a legismertebb és legjelentősebb Nádasdy-portré Benjamin Block 1656-os reprezentatív egészalakos képe. Néhány évvel később, 1662-ben készült egy jóval kevésbé jelentős, hasonlóképpen egészalakos képmása, amely a náciasdladányi Nádasdy-kastélyból került a Történelmi Képcsarnokba. Az ősök csarnokának festménye a megszokott kellékek (drapéria, asztal, felirat, címer) és a szokványos öltözék mellett sematikus arcmást mutat: a szakáll, a bajusz és a hajviselet a korábbi portrékról ismert, a vonások viszont csak részben hasonlítanak. A legkorábbi ábrázolás, Elias Widemann 165l-es második sorozatának (Illustrissimum Hungáriáé Heroum Icônes) lapja volt a fiatal Nádasdy mintaként használt arcképe (papír, rézmetszet; 27,8 x 18,4 cm; TKCs, ltsz.: 5481). Ennek festményváltozata az 1828-ban Csáky László tinini püspök által a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott, száz darabból álló olajfestmény-sorozat darabja (vászon, olaj; 18,5 x 14,8 cm; ltsz.: 282). Mindkettő ovális keretbe foglalt mellképen a fiatal, dús hajú, bajuszos Nádasdy látható jellegzetes, erőteljes arcvonásaival. Valamivel későbbi az az ismeretlen művésztől származó rézkarc, amelyen a főúr prémes sapkát visel, öltözéke díszesebb, bemutatása részletezőbb, s az arcmás is finomabb megfogalmazású (papír, rézkarc; TKCs, ltsz.: 3445). Idősebb, kopaszodó férfit örökít meg az a rézkarc-mellkép, amelynek szintén ismeretlen a mestere (papír, rézkarc; TKCs, ltsz.: 3447). Korban talán ez utóbbi áll legközelebb a festmény ábrázoltjához, a prémgalléros, vörös mentét viselő ősz, bajuszos, kopaszodó férfihoz, akinek jobbra forduló profilja, merengő arckifejezése igen távol áll a korszak hivatalos, reprezentatív arcképeitől. Kis mérete is szokatlan, de még szokatlanabb ez a beállítás; a mellkép befejezetlensége mintegy azt sugallja, hogy esetleg eredetileg nagyobb kompozíció része lehetett a kép, s ezt igazolja az a restaurátori vélemény, amely szerint a képet körülvágás után helyezték egy másik vászonra és vakkeretre. A fej finom jellemzése, az öltözék részletező, technikailag tökéletes bemutatása jó művészre enged következtetni, akit azonban a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján nem tudunk azonosítani. A festmény az Általános Képtárban 1868-tól szerepelt (Gr. Nádasdy Ferenc püspök ajándékaként jelölte meg a katalógus). A Történelmi Képcsarnokban az 1907-es kiállításon volt először látható. B. B. MTKCs 1907, 59; Peregriny 1909, 439, 562, 856. Rákóczi József állítólagos képmása 18. század Vászon, olaj; 44 x 35 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Imag., 108. sz.: „Effigies Iosephi Rákóczy, filii Francisci ITdi, telae inpicta; in circumferentia lignea." Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 50 Az Általános Képtár katalógusában a kisméretű mellkép még Kupetzky műveként szerepel. Kvalitása, az arcmás finom jellemzése, könnyed festői részletei, a kiváló technikával megfestett öltözék - a mente prémszegélye - ezt az attribúciót legalábbis érthetővé teszik. A Jankovich gyűjtemény jegyzékének leírásán túl semmilyen adatunk nincsen arról, vajon valóban II. Rákóczi Ferenc fiát ábrázolja-e a kép, csakúgy, mint ahogy a művészre vonatkozóan is feltételezésekre vagyunk utalva, s a legkorábbi képcsarnoki katalógus sem említ szerzőt a mű leírásánál. Mivel Rákóczi Józsefről csak felnőttkori grafikus ábrázolásokat ismerünk (papír, rézkarc; TKCs, ltsz.: 3779), sajnos ezek sem segítenek az ábrázolt biztos azonosításában. B. B. Ligeti 1870, 10., 10. sz.; MTKCs 1894, 74; MTKCs 1907, 67; Peregriny 1909, 562, 856.
