Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK

47. Két férfiképmás a: Ciliéi Ulrik állítólagos képmása b: Hunyadi János állítólagos képmása 19. század eleje Jakob Matthias Schmutzer (1733-1811) után (?) Mészkő, pasztellkréta, viasz (?); 41,7 x 31,5 cm Korábban Marczibányi István tulajdonában. Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Imag., 93-94. sz.: „Duae effigies in tabula lapidea coloniensi, coloribus viridis cera calida inustis expressae, quarum prior exhibet Ulricum Comitem Cilleyensem, posterior vero Ioannem Hunyadyum regni Hungáriáé Gubernatorem, mutuos aemulos; altae 1 pedis; cum circumferentia lignea partim inaurata, partim nigra. - Exemplaria haec e vetusta quadam arce Styriae Stephanus Marczibány, diligentissimus rerum patriarum non ita pridem collector, in pátriám intulit." A MNM-ból 1905-ben került át az OK-ba, 1906-ban pedig a SzM-ba. Budapest, Szépművészeti Múzeum, Régi Képtár, ltsz.: a: 3146, b: 3145 A két férfiportré egyike (b) balra fordulva, háromnegyed profilban ábrázol egy bajuszos, hátrafésült hajú alakot. A férfi kék színű, prémes kabátot visel, ingnyaka nyitott, szétálló. A másik, fiatalabb férfi (a) jobbra néz. Mosolygó arcát göndör, barna haj keretezi, fodros gallérú inget, felette szürkéskék kabátot visel. menyében is így tartották nyilván. Jelenleg nem ismerjük e hagyomány keletkezésének forrását, mindenesetre a személyek azonosítása jól illeszkedik Jankovich gyűjteményébe, amelyben a középkori magyar történelem nagy alakjai sorakoznak. Ez a hagyomány lehet az egyik magyarázata annak, miért kerülhettek a darabok Jankovich képcsarnokába, annak ellenére, hogy egyik képmás sem felel meg a Ciliéi- és Hunyadi-ábrázolások szokásos ikonográfiái követelményeinek. Hunyadi Jánost már a 16. század elejétől kezdve páncélba öltözött vitézként szokás megjeleníteni, akinek félelmetes erejétől és kardjától megfutamodik az ellenség. Ciliéi a nemesség jellegzetes alakja, ezért méltóságteljes, idősödő férfiként ábrázolták. Ezzel szemben a két kőlap 18. századi divat szerint öltözött polgárokat mutat. A másik ok, ami felkelthette Jankovich érdeklődését „Ciliéi és Hunyadi" iránt, minden bizonnyal az lehetett, hogy a két portré különleges technikai megoldással készült. Ha csak a képgyűjteményt tekintjük, akkor is feltűnik, hogy Jankovich milyen nagy érdeklődést mutatott mindenfajta, nem szokványos hordozóra készült festmény iránt. Kollekciójában számos fémlemezre (réz, bádog), kőlapra (mészkő, pala) vagy üvegre festett darabot találhatunk, ezek esetében a kvalitásnál talán fontosabb volt számára egy-egy műalkotás anyagának különlegessége. A Collectio imaßinum szerint a portrék viaszos eljárással készültek. A tömör szerkezetű mészkőlap felületét felpolírozták, majd pasztellkrétával lendületesen felrajzolták a fejeket, végül felmelegített viasszal vonták be. A portrék nagyon ritka és különleges technikai eljárással készültek, je47a A kelheimi mészkőlapon megjelenített két férfifej mint Ciliéi Ulrik és Hunyadi János portréja szerepelt Jankovich Miklós gyűjteményében. A Nemzeti Múzeum leltára szerint már a korábbi tulajdonos, Marczibányi István gyűjte47b lenleg nem ismerünk a képmásokhoz hasonló darabokat. Funkciójuk meghatározása is további kutatást igényel. A két kőre festett arcképet Peregriny János a Nemzeti Múzeum katalógusában (1900) J. Schmutzer metszetei