Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

KATALÓGUS - II. A tájképtől az aktokig - Műfajok (Z. A. - Zs. F.)

A klasszikusok Vénusz- és Danaé-ábrázolásai a Nyolcak, illetve a Fiatalok reneszánsz és manierista művészet iránt vonzódó tagjainak, köztük Dobrovics Péternek (Petar Dobrovic) is mintaképül szolgáltak. Patkó Károly 1921-ben készült aktkompozíciója valószínűleg a Belvederében 1922-ben megrendezett tárlata kapcsán Hevesy Iván által kiemelt akt kisebb méretű variációja, mely „egész kompozíciójában szándékolt változata annak a fekvő póznak és szituációnak, amelyet Tizian urbinói Vénusza óta annyian megfesról ismert, dionüszoszi ünnep mámorától hátrahanyatló bacchánsnők pózát is. A megfeszülő test, a kissé csavart csípő, a felhúzott combok rejtett dinamizmusa fokozza az akt plaszticitását, szinte szobrászi megformálását. Ezt fokozza az erőteljes fény-árnyék hatások által modellált figura sugárzó aranybarna színe. A pályatársak közül elsősorban Szőnyi István és Jándi Dávid festményein és rajzain jelennek meg hasonló beállítású akttanulmányok, kompozíciók (katalógusunkban a IV. 4. és a IV. 1 8. kép). ó. PATKÓ KÁROLY: Fekvő akt (Giorgione után), 1922. MNG 7. DOBROVICS PÉTER: Vénusz, 191Ó körül. Lappang tettek. A nő mögött lévő drapéria és magának a nőnek a beállítása klasszikus reneszánsz stílusú, a háttér tájképe, a kép alsó részében lévő takaró és a rajta lévő gyümölcsök pedig a Cézanne utáni posztimpresszionista stílust mutatják."

1 A kiegyensúlyozott nyugalmú előképekkel szemben - melyek közül Patkó Giorgione drezdai aktját karcolta rézbe Lenkei Henrik: Régi mesterek közt című kötetéhez

4 - a modell testtartása, mozdulata felidézi az antik szarkofágokMár a korabeli kritikusok is utaltak a klasszicizáló nemzedék alkotásainak kettősségére, a régi mesterek követése mellett az 1 9 1 0-es évek avantgárdjának örökségére, ami különösen Patkó Károly és Aba-Novák Vilmos korai festményein, grafikáin mutatható ki. AbaNovák analizáló, a formát és szerkezetet kutató akttanulmányainak egyik első összefoglalásaként készült el Aktok tájban című, szinte monokróm kompozíciója, melynek ismert gazdagabb, több mellékalakos szén-