Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)
TANULMÁNYOK - ZSÁKOVICS FERENC: „Ifjú magyar rézkarcolók" - A grafika megújulása az első világháború után
7. SZŐNYI ISTVÁN RAJZAI, 1919 körül DRAWINGS OF ISTVÁN SZÖNYI, ca. 1919 utánnyomásokból ismerhették meg, melyek Olgyai Viktor birtokában voltak' 1 , közvetlen közelről is tanulmányozhatták, hiszen a mester ajánlására többen látogattak el a Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményébe, és a klasszikus rézkarcokból rendezett reprezentatív kiállításokat is megtekintették. 30 A XVII. század hollandi grafikája című tárlaton (1925) tett látogatásának élményeiről Kaveczky Zoltán számolt be a külföldön tartózkodó Varga Nándor Lajosnak: „Kegyetlenül élveztem, felszerelkezve mentem ki két nagyítóval, és úgy néztem meg a dolgokat, és úgy érzem, hogy csak most tudtam először igazán élvezni Rembrandt nagyságát. (...) A Százforintos lap alacsonyan azon a ferde üveg alatt volt, először is oda mentem. Hát az iskolai reprodukciók csak halvány kópiái az eredeti dolgainak. Krisztus nagyszerű, nem földi embernek a fejét viseli, bámulatos, szemében még a fény is benne van, mely azonban olyan finom, hogy csak nagyítóval látható. Érdekes, hogy némely helyen hidegtűvel bele ment az öreg. Különben sok helyen hidegtűzött, mint pl. a Három kunyhó című karcát majdnem áthidegtűzte." 30 Lyka Károly Uj grafikánk (1926) című tanulmányában a fiatal grafikusnemzedék „új klasszicizmus felé való tájékozódását" emelte ki, mely a „szorosan vett naturalizmustól való tudatos eltávolodást, a szerves és formális kompozícióra való törekvést, a világos és szabatos forma kultuszát, a lényegesnek hangsúlyozását, a fioritúrák elejtését, a kifejezőeszközök egyszerűsítését" jelentette.' Ez irányú törekvéseik alapja a régi művészet iránti vonzódás, elsősorban a reneszánsz és manierizmus nagymesterei, különösen Michelangelo művészetének jelentős hatása, 38 másrészt az 1910-es évek avantgárd alkotóinak, a Nyolcak és aktivisták klasszicizáló irányzatának a húszas években is ható öröksége volt. iv „Szőnyi műhelyében, fiatal korában rövid ideig, múló epizódként egymás után láttak napvilágot olyan művek, főképp rézkarcok, amelyek közt sok volt az aktkompozíció, s amelyeken erős hangsúly esett a nagy formákra és azok plasztikájára. Hatalmas testek lettek a kompozíció tárgyai, a kisebb részletek sorra elmaradtak, annál inkább uralkodott a nagyrafejlett forma, nagy és egyszerű kör-
