Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - XIV. Az emlékezés helyei: emlékműkultusz
XIV-4. Ferenczy István Mátyás-emlékműve 1846. augusztus - december Góla Adolf (működött 1844-1847 között) Dagerrotípia, 12 darab különböző méretű felvétel, teljes nagyság 76 x 53 cm, egyenként: 6,5 * 7; 6,5 * 5,5; 6,5 * 7; 7 * 6; 10,8 * 9; 7 x 6; 10,8 x 9; 7 x 6; 6,5 x 9; 6,5 x 7; 6,5 x 9; 6,5 x 7,5; 6,5 x 8,3 cm. Kékre festett fatáblába foglalva üveg alatt, aranyozott keretben Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Adattár, ltsz.: 20.250 Dagerrotípia, 6 darab különböző méretű felvétel, teljes nagyság 48 x 60 cm, egyenként: 7,8 x 6,5; 7 x 5,5; 8 x 6,5; 6 x 8; 8 x 6; 5,7 x 9 cm. Kékre festett fatáblába foglalva, üveg alatt, aranyozott keretben. Felirata a hátoldalán: „Ferenczy István hagyatékából. Sz.n. 708/ 902. Szépművészeti Múzeum, ltsz.: 914-902-32 és 33" Özv. Jánosdeák Andrásné ajándéka a Ferenczy család hagyatékából a Szépművészeti Múzeumnak Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Adattár, ltsz.: 20.249 A 12 darabos dagerrotípia-sorozat összeállítási sorrendje: 1-3. Mátyás apoteózisa. 4. A Tudomány allegóriája. 5. Az emlékmű egészének makettje. 6. Az Erő allegóriája. 7-9. Mátyás mint a törvények védője. 10-12. Mátyás és Beatrix találkozása. 1906-ban Weinwurm Antal lefényképezte a dagerrotípiákat Meiler Simon Ferenczy-monográfiája számára. A Tudomány és az Erő gipszmintáiról készült felvételek fényképei nem szerepelnek a könyvben. E két minta a dagerrotípián negatív öntőforma volt, melyen a jobb és bal oldal fölcserélődött, a betűk visszafelé olvashatók. Ezekről készültek az emlékmű bronz öntvényei. Meiler inkább a Nemzeti Múzeumban őrzött, kiöntött bronz öntvényeket fényképeztette le. A 6 darabos dagerrotípia-sorozat összeállítási sorrendje: 1. Az Idő allegóriája. (A lemezbe beütve G. R. B. ötvösjegy.) 2. A Mátyás-mellszobor gipszmintája. 3. Mátyás kibékülése Szilágyival. 4. Mátyás atyja sírhalmán. 5. A lovas szobor első változata. 6. Ferenczy István műterme udvarán, szobrai között áll. XIV-4. 1846 februárjában Ferenczy teljes anyagi csődbe jutott, kénytelen volt házát is eladni, műhelyét felszámolni. Egyes szoborművei a Nemzeti Múzeumba kerültek, néhányat Rimaszombatra szállíttatott családjához, ugyanakkor elkeseredett, vad dühvel fogott hozzá szobrai, egész életműve megsemmisítéséhez. Ferenczy kalapáccsal törte össze gipszeit, és egy óra alatt egy egész halom szoborral „végzett". 1846 tavaszán Teleky Blanka grófnő kérésére a szobrász csupán azt az engedményt tette, hogy a végleges rombolás előtt lefényképeztetheti a fontosabb műveket. „Itt Pesten él az erdélyi Teleky családból egy igen lelkes grófkisasszony, Teleky Blanka, a ki maga is jól fest, rajzol, agyagból modellíroz, több ideig Münchenben, Parisban élt és sok európai celebritásokkal esmeretes. Nékem is már több esztendőktől való esmerősöm, és a művészeti osztályba egyedüli conversalom.- Tudta minden körülményemet, és ha sajnálva is, beleegyezett a rombolásba, azzal a hozzátétellel, csakhogy adjak neki időt, míg valami ügyes dagerrotípistával levéteti maga számára. Azomba levétette kétszer 16 képekbe, az egyiket magának tartván, a másikat nekem ajándékozá. Ehhez járult még, 28-dik august, mindent kiraktunk az udvarba Museum formába, mindent, a Mátyás-lovagmintát, Kölcseyt, Pásztorleányt, az első művet, Eurydicét, az utolsót, számtalan büsztöket, oroszlánokat, s magam pedig az udvar közepibe, ekként a dagerrotípista levette az egészet egyszerre, az épületet
