Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XIV. Az emlékezés helyei: emlékműkultusz

XIV-4. minden bennelevőkkel. Ez egy igen szép kép, majd minden tégla megolvasható. Ekkor neki kezdénk a rombolásnak." - írta levelében Ferenczy öccsének. Elkészült tehát a Mátyás-emlékmű 16 gipszmintájának felvétele, és egy olyan dagerrotípia, mely a művészt ábrázolta saját háza udvarán, az Országház utca 14. szám alatt, műveivel körülvéve. A 18. felvétel kedvéért Ferenczy egy új Mátyás-mintát készített, piedesztállal együtt. Azért készült az új minta négy láb nagyságban - tehát viszonylag nagyra -, hogy a „dagerotípozó" az egészet levehesse, és az monumentális hatásúvá válhasson a képen. Ferenczy István célja titokban az volt, hogy Teleky Blanka segítségével kiküldi az anyagot Párizsba, és azokról metszeteket készíttet. Teleky Blanka Ferenczy biográfiáját és a Mátyás-emlékmű történetét is szerette volna kinyomatni, hogy az emlékmű eszméjét megmentse - a fényképek, illetve metszetek segítségével. A dagerrotípiákról készített metszetekről egyelőre nincsenek adatok, Teleky Blanka politikai hányattatásai miatt a szobrok szomorú története csak később került kinyomtatásra. A szoborrombolásról Vahot Imre is sajnálkozva számolt be: Ferenczy „némi vigasztalódással említé, miként volt háza, műhelye és szobrainak nagyobb része dagerrotypben le van véve gróf Teleky Blankánál". A dagerrotípián megörökített szobormű a magyar nemzeti emlékhely megteremtésének kudarcát rögzítette. A dagerrotípiáknak, az „új" művészeti ág, a fényképészet történetének magyar emlékanyagában többszörösen kiemelt és mondhatni kultikus szerepük van. Ezek az első olyan megmaradt dagerrotípiák, amelyek nem arcképeket ábrázolnak, egyben az első magyarországi műtárgyfelvételek, valamint szabadban készült zsánerképek. Az 1839-ben feltalált új művészeti eszköz, a dagerrotípia azonnal kirobbanó sikert aratott, s hamarosan Pesten és Budán is műtermeket rendeztek be. Ezek közül a legkiemelkedőbb és legismertebb a festő Marastoni Jakab műhelye volt. A dagerrotípia nagy hatással volt a művészet megítélésére is. „Minden úgynevezett nagy férfit is ily rajzban kellene megörökíteni, hogy halála után nagylelkűséget, szilárdságot, nemes szívűséget és egyéb dicső jellemvonást ne hazudhasson homlokára a művész, mikről míg élt, szót sem tapasztaltak kortársai. Bizony csodálatos, hogy éppen jelenkorunkban, melyben minden csak színlelésen alapszik, találtaték föl az igazság ezen tüköré" - írta Nagy Ignác. A dagerrotípia ára ekkor „két jó forint" volt, amely kevesebb volt, mint egy jó kvalitásű miniatűr festmény ára.