Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - IX. A birodalmi patriotizmus és a magyar történelem
IX-2. IX-2. Zrínyi kirohanása Szigetvárból 1825 Peter Krafft (1780-1856) Olaj, vászon, 455 * 645 cm Jelezve jobbra lent: „Kraf ft, Wien 1825" Vétel a művésztől 1825-ben Budapest, Szépművészeti Múzeum (ltsz.: 137), letét a Magyar Nemzeti Galériában A Nemzeti Múzeum törvényi szintű megalapítása (1807) után József nádor terveket készíttetett Hild Józseffel a múzeum majdani épületére. A tervek alkalmazkodtak a múzeumnak az alapító okiratban kifejtett kettős programjához, mely szerint ezen intézménynek egyrészt a tudományok fejlődését, másrészt a nemzeti emlékezetet kell szolgálnia. A tervezett épület centrumába Hild ezért egy nagy díszterem felépítését tervezte, ennek kellett volna ugyanis befogadnia az egykori hősök, az érdemeket szerzett férfiak képmásait, valamint a tetteiket megörökítő képeket. A múzeum ebben a korai formájában tehát nemcsak a megőrzésre méltó régiségek őrzési helye, hanem egyfajta emlékhely is: a „dicsőség csarnoka", „Ruhmeshalle". A múzeum végül nem Hild tervei szerint épült meg, de a nemzeti emlékezet számára megőrzendő tettek ábrázolását József nádor nem kötötte az épület megnyitásához (1846), hanem már jóval korábban kezdeményezte, hogy három emlékezetes eseményt Peter Krafft fessen meg, akinek hivatalos címe ekkor már „K. K. Hofmaler" volt. (Egyes források kezdeményezőként Szvetics Jakab nevét említik, ám ő csak közvetítő a nádor és a megyék között, ld. CIFKA 1993.) A tervbe vett három kompozíció közül az első voltaképpen egy történelmi eseményként előadott „ceremóniakép": I. Ferenc császár magyar királlyá koronázásának jelenete a budai helyőrségi templomban 1792. június 5-én. A másik kép Zrínyi 1566-os szigetvári kirohanását és hősi halálát ábrázolta volna, a harmadik pedig a Vitám et sanguinem jelenetét, a magyar rendek tüntetését Mária Terézia mellett a pozsonyi országgyűlésen 1741-ben. A terv megvalósításához aláírási íveket köröztek a megyéken keresztül. Azért a megyéknél, mert a Nemzeti Múzeum, mint a törvény nevezte, voltaképpen a Karok és Rendek Múzeuma volt, fenntartása az országgyűlésre hárult. A képek megfestetéséről szóló, dátum nélküli (1821), két lapból álló program felsorolja a szükséges összegeket is. E szerint a Ferenc király koronázása 4 000, a Zrínyikép 5 000 konvenciós Ft-ba került, a Mária Terézia-jele-
