Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - IX. A birodalmi patriotizmus és a magyar történelem
net pedig további 3 000 Ft-ba. Az aláíróknak legalább 10 konvenciós Ft-ot kellett letenniük, nevüket pedig a tervek szerint egy díszes könyvben örökítették volna meg, amelyet a képek elé állított művészi bronzoltáron helyeztek volna el. (Az oltár további költsége: 1 000 konvenciós Ft.) Az oltárállítás, azaz a közadakozásnak hazafias „áldozati cselekmény"-ként való felfogása arra utal, hogy a képek megrendelésénél voltaképpen egyfajta „emlék - mű" létrehozása volt a cél. A felhívás hivatkozik arra is, hogy a király és a királyné egyetértenek Zrínyi emlékének megörökítésével és - a főhercegekkel együtt - jelentős összegekkel támogatják a tervet. Hozzá kell tennünk, hogy a Habsburgok Bécsben regnáló, illetve a tartományokban és Magyarországon működő ágai között a birodalom érdekeinek érvényesítésén túl bizonyos rivalizálás is megfigyelhető, mely jól megragadható János főherceg Steiermark! és tiroli, illetve József főherceg magyarországi reprezentációjánál. Az aláírási körözvény megemlíti a létrehozandó művek mintaképeit is: Krafftnak a bécsi Invalidusok háza számára festett és a lipcsei, illetve asperni győzelmeket ábrázoló képeit (Schwarzenberg herceg a győztes lipcsei csata (1813) után jelentést tesz a három szövetséges monarchának, 1817; Károly főherceg csapatai élén az asperni csatában 1804ben, 1819). Krafft 1823-ra készítette el az I. Ferenc koronázását ábrázoló képét, Zrínyi kirohanásának jelenetét pedig voltaképpen 1824 decemberére fejezte be. Mivel a képek iránt nagy volt az érdeklődés, Magyarországra való szállításuk előtt, 1825 májusában kiállította azokat Bécsben további másik négy képével együtt. A Magyarországra szánt két képén kívül még egy további volt ezek közül a birodalmi patriotizmus és történelemszemlélet jellegzetes alkotása, a Friedrich Schiller költeménye (1804) nyomán gyakran ábrázolt jelenet: Habsburg Rudolf átadja saját lovát az olt áriszentséget hozó papnak (1822, SzM). Krafft további két képe Manfred életének jeleneteit dolgozta fel. A magyar literátus rétegek körében a Zrínyi-kép kapcsán már annak elkészülte előtt élénk levelezés alakult ki. Mint azt Galavics Géza idevágó tanulmányából tudjuk, Kazinczy Ferenc értesült arról, hogy Krafft nem a megfelelő képi forrásokat kapta képéhez, és ezért a két Zrínyi, a költő és a hadvezér képmásait felcserélte. Kazinczy már évek óta foglalkozott ugyanis Zrínyi képeinek felkutatásával. A Csáktornyán őrzött Zrínyiképmásokra, a „Hérós Zrininek, s' a' Poéta Zrininek" valóságos képeire Csokonai levele hívta fel a figyelmét még 1805-ben, Kazinczy ezen originális képek lefestetését ettől kezdve szorgalmazta barátai körében. Szerette volna ugyanis mind a hős, mind pedig a költő csáktornyai képmását közölni Zrínyi minden munkái mellett, melyet végül csak 1817-ben sikerült közzétennie. Az a dilemma, hogy vajon ideálképet vagy hiteles képmást kell-e kiadni, már az ez ügyben folytatott levelezésében is nagy súllyal jelent meg. Kazinczy zavarónak találta, hogy a kirohanás ábrázolásánál Krafft lóra ültette hősét, noha a források egyöntetűen gyalogos kitörésről szólnak. Kritikai megjegyzései József nádoron keresztül eljutottak Kraffthoz is, aki alapos stúdiumaira hivatkozva védte meg kompozícióját. Mint írja, Adam Bartschnak, a császári metszetgyűjtemény munkatársának segítségével áttanulmányozta a régi ábrázolásokat, s egy 1570-ből való ritka kép alapján ábrázolta hősét, kosztümjéhez pedig felhasználta Zrínyinek az ambrasi gyűjteményben őrzött „kaftánját", valamint a „Weiss-Kunig 5-ik kapitányának képét". A Kazinczy, József nádor hivatalnokai, valamint Krafft között folytatott levelezés arról tanúskodik, hogy a történeti képekkel kapcsolatban ekkorra már egyre inkább követelménnyé vált a történeti hűség. Krafft voltaképpen elhatárolja magát az általa korábban, Festetics László számára festett Zrínyi-képmástól. Mint mondta, a Hebében 1817-ben reprodukált Zrínyi-képe „sem nem a hős Zrínyi, sem nem a poéta képe, hanem egy gróf Festetics László számára készített ideál". (ESZTERGÁR 1905) Maga Kazinczy később fontosnak tartotta Krafft nagy képét nyilvánosan is méltatni. 1825-ben kisebb füzetet tett közzé Bécsben abból az alkalomból, hogy Krafft a fentebb említett képeit kiállította. (Ezt az írását még ebben az évben a Hebe is közölte.) Ismertetőjét Kazinczy magának a festőnek ajánlotta, s a képeken kívül leírta az eseményt, Zrínyi kirohanásának történetét is. Külön is hangsúlyozta ebben, hogy Zrínyi voltaképpen azért szánta el magát a hosszas védekezésre és végül a hősi halálra, hogy a törököt legalább addig az ideig feltartóztassa, amíg II. Miksa császár és hadvezére, Schwendi Lázár (Lazarus Schwendi) a védekezésre elegendő erőt von össze. A két Krafft-kép Pestre kerülve végül az Egyetemi Könyvtárban kapott évtizedekre ideiglenes helyet, 1846tól pedig a Nemzeti Múzeumba került. A múzeum ismertetője megnevezi az azonosítható szereplőket is: Zrínyi fehér lovon látható, a zászlót Juranits tartja, „a következő lovag Alapi, a kivont kardját hátrafelé tartó lovag Paprutovics, a bástya falhoz támasztott létrán küzdő Szerencsi, „Zrínyi komornyikja"(LIGETI 1870). A Zrínyi-jelenet bizonyos népszerűségét jelzi, hogy a kompozíciót számos óraképen is felhasználták. S. K. Die Darstellung großer, der National-Ehre ungehöriger Handlungen durch die Kunst, war von jeher das wirksamste Mittel, große Thaten im lebendigen, und allgemeinen Andenken zu erhalten; und die Beschäftigung damit enthält des Künstlers würdigste Bestimmung. H. és é. n., 2; Nikolaus Zrinyi in Szigeth. Frey nach dem ungarischen des Franz von Kazinczy. Mit einigen Worten über Peter Krafft, und seine Kunstausstellung im Monat May 1825. Wien 1825; KAZINCZY FERENC: Zrínyi Miklós Szigetvárott. Hebe 1825, 2-22; Kazinczy Rumy Károly Györgynek, 1815. In: KAZINCZY lev. 3007. levél. Kazinczy Sárközy Istvánnak. Uo., 3047. levél; Sárközy István Kazinczynak, 1816. Uo., 3104. levél. (Továbbiakat ld. GALAVICS 1998, 312); LIGETI 1870, 4, 27. (Ligeti úgy tudja, hogy a megrendelés ölete Szveticstől ered); EITELBERGER VON EDELBERG, RUDOLF: Peter Krafft. In: EITELBERGER 1879, Bd. I, 61-72; ESZTERGÁR LÁSZLÓ: Kazinczy és Krafft Péter Zrínyi-képe. M 4 (1905) 64-67; GALAVICS 1980, 68,169171; RÓZSA GYÖRGY: Kazinczy mint műkritikus. AH 9 (1981) 201; GALAVICS 1981; Budapest 1981a, II, 267-268; FRODL-SCHNEEMANN
