Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - V. Regnum Marianum

sú fülke látható, amelyben felfüggesztett, arannyal hímzett, finoman ráncolódó lila függöny előtt lebeg a címerpajzs. Alatta kartusban csatajelenet látszik, kétoldalt felhalmozott trófeákkal; a fülke két oldalán egy-egy szent király áll. A heraldikai jobb oldalon Szent István alakja kékkel-ezüsttel-arannyal festett páncélban, ékkőszegélyes lila fegyverszoknyában, ugyancsak ékkőszegélyes, vörös bélésű, arannyal hímzett vörös palástban; jobbjában jogart, baljában országalmát tart. Haja és szakálla hosszú és ősz; fején vörös bélésű, zárt korona. Fölötte az aranygyapjas rend láncával körülvett, koronás birodalmi címer. A heraldikai bal oldalon Szent László király áll, kék-ezüst, arannyal szegett páncélban; jobbjában hosszú nyelű bárd, baljában országalma. Hosszú, ősz szakálla és haja van, fején zárt korona. Fölötte a magyar címer (a vágásokkal és a kettős kereszttel). Az ív záradékán Ausztria címere a főhercegi kalpaggal. A fülke alján, az előtérben fegyverek hevernek (vért, sisak, pallos, pajzs, ágyú, stb.). A zöld keretű, lapos kartusban mozgalmas csatajelenet: heraldikailag jobbról kétfejű sasos zászló alatt nyomuló, páncélos keresztény sereg, balról zöld, félholdas zászló alatt rohamozó török sereg csap össze egymással. Ezen a kartuson nyugszik a címerpajzs. Thurzó György a címerbővítés (1607) idején az ország nádora volt, méghozzá protestáns, lutheránus nádora, akinek címereslevelén ezért is kap különös hangsúlyt a magyar szent királyok ábrázolása. Szent István is, Szent László is régtől fogva az ország védelmezői és egyben jelképei is voltak, méltán kerültek a Magyar Királyság nádorának armálisára. Mindkettejük megjelenése, attribútumaik a középkorban kialakult, hagyományos ikonográfiájukat követik; az ornamentika viszont - például a rollwerk kartus - modern. Különös, hogy Szent István feje fölött a birodalmi címer kapott helyet, ugyanaz, amely Pekh Lipót armálisán (V-12) Szent Lipót fölött függött. A Habsburg Birodalom és a Magyar Királyság egyszerre van jelen itt; a miniatűr csataképen pedig a keresztény sereg éppen a birodalmi zászló alatt küzd a törökkel. A címereslevél szövege itt sem tér ki a keretdekorációra, vagyis a szent királyokra sem, jóllehet szokatlanul bőbeszédű: a címerábrák közül az egyszarvúnak és a rózsának, valamint a szívpajzsra helyezett birodalmi sasnak szimbolikus jelentését is megadja. Eszerint az egyszarvú (monoceros) az ingeniumra, az asperitasra valamint fortitudóra utal; a jó illatú rózsa az élet tisztaságát és az erkölcsök teljességét jelképezi (vitae candor, morum integritás). A kétfejű sas, a Szent Római Birodalom insignéje, a madarak királya, speciális uralkodói kegyből került a pajzsra, és az oklevél hangsúlyozza, hogy a Kárpátokban is ott él a sas. Szűk körnek, de világosan szólt az armális képe: Thurzó György nádor a Magyar Királyság hagyományait és a Német-római Birodalomhoz tartozást egyaránt magáénak vallotta. A gondolat, a magyar szent királyok reprezentatív, méghozzá világi összefüggésben játszott reprezentatív szerepének igénye, úgy tetszik, már a 16. század végén megjelent a királyi udvarban. Az oklevél kitűnő miniátora biztosan II. Rudolf művészeinek köréhez tartozott; a Prágában kiállított armálist ott is kellett díszítsék. Hihetetlenül igényes, kvalitásos munka; a rajz végtelenül finom, a festés gracilis; Szent László páncélján még a fülkét lezáró lila függöny reflexfényei is visszatükröződnek. Különösen az ecsetarany használata vall virtuóz miniátorra: a mustraként mindent elborító, finom aranyos háló és a csillogó élfények együttesen rajzolják meg a figurák, a címer és a tér plaszticitását. A festőt - bár a miniatúra sajnos nem szignált - remélhetőleg egyszer még azonosítani lehet. M. Á. SZENDREI 1891, 385, 408; GALAVICS 1986, 60,142/128, 8. színes kép V-14. Foky Imre címereslevele II. Ferdinánd, Bécs, 1623. november 18. Tempera, arany, pergamen, 575 * 674 mm; függőpecsétje elveszett 1896-ban került a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának levéltárába (az iratot kísérő eredeti, kék papírpalliumon: „MNM Könyvtára Levélt. Növedéknapló 1896. év, 27. sz."). Budapest, Magyar Országos Levéltár, R 64,1623. november 18. Címerleírás: Az álló, csücsköstalpú tárcsapajzs kék mezejében vörös (jobb)haránt pólya, csőrében olajágat tartó, repülő, vörössel vértezett fehér galambbal megrakva; a pajzs felső és alsó részében egy-egy természetes színű leopárd, kioltott vörös nyelvvel a pajzs alját, illetve a pólya szélét érintve jobbra lépő helyzetben. A pajzson jobbra forduló, nyitott sisak koronával. Sisakdísz: két - arany-kék, ill. ezüst-vörös - szarv között a pólyán ábrázolt galamb a koronán állva, repülni készülő helyzetben, csőrében a zöld olajággal. Takaró: vörös-ezüst, kék-arany. Ny. S. É. Az oklevél szövegtükrének heraldikai jobb felső sarkában áll a címerkép. Ecsetarany szalag keretezi, amelyet fölül és alul zöld (porcdíszre emlékeztető) voluták váltanak fel. Az alsó volután emelkedő emelvényen áll a címerpajzs, körülötte hadi trófeák és hadi zeneszerszámok (musica bellica). Hátul szürke pillérek keretezte, halványkék hátterű fülke; homlokívének záradékán narancsszínű és zöld kartusban a birodalmi címer. A kartus alja és a fölötte lévő voluták között gyümölcsfüzérek függnek. A heraldikai jobb oldali pillér előtt áll Szent István király, aranyos brokátból szabott, zsinóros mentében, sárga csizmában; vállára hermelin bélésű püspöklila palást borul. Jobbjában jogart, baljában országalmát tart. Arcát kivakarták a képből (Ferdinándét is megsértették), a rongálás szándékosságát bizonyítja, hogy a miniatúra felülete egyébként szinte mindenütt ép. A másik oldalon II. Ferdinánd király áll, páncélban, zöld babérkoszorúval a fején. Jobbjában ő is jogart, baljában or-