Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - V. Regnum Marianum
V-14. szagaimat tart. Szent István feje fölött a magyar címer függ, II. Ferdinándé fölött a cseh oroszlán; mindkettő koronás pajzsban. Az oklevél oldalsó széleit virágos indadísz futja körül, fölső részén a „NOS FERDINANDUS" incipitet kísérik virágok. A címer két oldalán Szent István király és II. Ferdinánd állnak, vagyis a Magyar Királyság alapítója és a címert adományozó, élő uralkodó. A kettősség, amely azokat az armálisokat jellemezte, amelyeken korábban is feltűntek a magyar szent királyok a birodalmi patrónus mellett, itt még szembeszökőbb: a Német-római Birodalmat az éppen regnáló uralkodó képviseli, aki magyar királyként egyben Szent István utódja is. A megadományozott személyes pályafutása is magyarázza kettősséget: Foky Imre Vép városából (ex oppido Weep) származott, ekkor azonban bécsi polgár és consul volt (civis et consularis Civitatis nostrae Viennensis). A nemesség- és címeradományt 1624-ben Vas, Sopron, Zala és Veszprém vármegyékben hirdették ki. A címerpajzsot keretező architektúra ugyanolyan felépítésű és díszítésű, mint a korábbi armálisokon, Szent István ikonográfiája azonban megváltozott: immár nem a középkori típust követi, hanem színes magyar ruhában van, zsinóros mentében, csizmában. Úgy tetszik, az a fajta nemesi nacionalizmus, vagy nemzeti öntudat, amit az 1608-as országgyűlés, a rendi alkotmány részleges visszaállítása hívott életre, átírta a hagyományos ikonográfiát. A királyság védelmezői, a szent királyok, a Patrona Hungariae már a 16. század végével feltűnnek ismét, de többnyire még a régi konvenciókat követte megjelenésük. Chereődy János esztergomi érsek 1592ben kifestett misekönyvében, a kánonképpel szemközt Szent István félalakját aranyzsinóros vörös mentében, zöld övvel ábrázolta a festő, ami mutatja, hogy a típus már ekkor kialakult, de - úgy tetszik - nem vált általánossá (GENTHON 1948, 322-323). Pázmány Kalauza 1613. évi kiadásának címlapján (V-9) már Szent István is, Szent Imre is magyaros ruhát hordott (Szent Lászlónak, a lovagkirálynak páncélja megmaradt), s ettől kezdve, úgy látszik, az armálisok szent királyai is követték a megváltozott típust. Hancsók János armálisán (II. Ferdinánd, Bécs, 1630. február 16; MOL R 64; NY. STRAUB 1987, 425. sz), a nagyjeszeni Jeszenszky család armálisán (II. Ferdinánd, Bécs, 1631. április 29; MOL P 323. Jeszenszky cs. levéltára, I. fiók, N° 2. NY. STRAUB 1987, LXXXI. 1136137, 286/280), vagy Elslander Jakab armálisán (V-16) és főleg a karomi Bornemisza István armálisán (V—15). Ugyanaz a magyar nemesi szemlélet nyilatkozott meg itt, kapott képi formát, amelyet azok az 1620-as években készült vezér- és királyábrázolások is tükröznek, amelyeket Ferenczffy Lőrinc készíttetett, s amelyek csák 1664-ben jelentek meg a Mausoleumban (VI-24). Foky Imre Címereslevelét Pázmány Péter esztergomi érsek mellett éppen Ferenczffy Lőrinc királyi titkár ellenjegyezte. M. Á. ÁLDÁSY 1904, CCIX. sz; NY. STRAUB 1987, 363. sz. V-15. Karomi Bornemisza István címerbővítő oklevele II. Ferdinánd, Bécs, 1628. augusztus 10. Tempera, ecsetarany, ecsetezüst, pergamen; könyv alakban kiállított oklevél, 12 pergamenfolio, aranymetszéssel, 303 x 240 mm; összefűzetlen, a gerinchajtásnál két lyuk a zsinór számára, a pecsét elveszett. Jankovich Miklós gyűjteményéből került a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárába (az eredeti palliumon „1628. die 10. mens. August. Viennae. Ferdinandus 2. Imperator et Rex Hung. ad petitionem Stephani Bornemisza privilegialiter transummit litteras armales Ferdinandi I. ... Nic. Jankovich.") (a foi. l r-n, a 2 v-n és a ll v-n fekete, fekvő ovális pecsét: „A' Magyar Nemzeti Muzeum Könyvtárából"), kancelláriai másolatával együtt (az eredeti palliumon: „1629. die ultima mens. Septembr. Eberstorf. Caesareae et Regiae Mattis Aulae Secretarius Laurentius Ferenczffy, sigillo et subscriptione testatur: ex originali descriptam esse copiam litterarum Armalium Ferdinandi 1. Imp. et Regis Thomae Bornemisza 1564 concessarum, ac per Ferdinandum 2. privilegialiter transscriptarum. Nicol. Jankovich"). A másolat 5 pergamenlap, sárga cérnával összeakasztva, 308 x 271 mm, a címerkép 92 x 72 mm. Budapest, Magyar Országos Levéltár, R 64, 1628. augusztus 10. Bornemisza Tamás címerének leírása: Az álló, csücsköstalpú tárcsapajzs arannyal és kékkel vágott felső mezejének választóvonalából kinövő, szembeforduló, páncélos férfi fején arany búzakalászból font koszorú, felemelt jobbjában átlós helyzetű, arany markolatú ezüst kard, baljában arany szőlővessző zöld fürttel és 3 zöld levéllel; az alsó mezőben szembeforduló fekete bölényfej, szájában Regnum Marianum
