Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - IV. Illusztrált történelem (14-17. század)

A kiállított metszethez hasonlóan - és az eseménykorábbi ábrázolási hagyományától eltérően - már az ereklyetartó hátoldala is egymásba csúsztatja a magyar támadás visszaverésének egyes, egymás után következő epizódjait. Meisterlin szerint Ulrich a keresztet a magyarok első rohama idején, Augsburg falait védve kapta. Ottó csak azután indult a város felé, miután a püspök értesítette a győzelmet ígérő jelről. A tulajdonképpeni Lech-mezei csatára a császár és egy sor német fejedelem megérkezése után került sor. A gravírozott ábrázolás ezzel szemben a nyílt és immár a németek által uralt csatatér közepén mutatja be a kereszt átvételét, a diadal ígérete és a diadal egyetlen jelenetbe olvasztva tárul a szemünk elé. A jelenet a metszeten még tovább tömörödik - nemcsak azáltal, hogy a keresztcsoda válik az ábrázolás voltaképpeni tárgyává, de a császár alakjának felbukkanásával is. Azáltal, hogy a keresztátvétel tanújaként szerepel, még feltűnőbbé teszi az egységes szcénaként bemutatott esemény és a Meisterlin-szöveg elhúzódó elbeszélése közötti feszültséget. A megoldás sikeresnek bizonyult: két évvel később a Meisterlin-krónika nyomtatott kiadásának illusztrációjához (vö. IV-6) közvetlen előképül szolgált, sőt a jelenet ábrázolásának alapvető sajátosságait - időnként egyes részleteit is - a 18. századig befolyásolta (vö. Vita sancti vdalrici. Erlesene Handschriften und wertvolle Drucke aus zehn Jahrhunderten. [1993, Universitätsbibliothek Augsburg] Red. HAGELE, GÜNTER. Augsburg 1993, Kat.-Nr. 40, 54, 57, 67, 70, 73). E. G. RÖTTINGER, HEINRICH: Hans Weiditz der Petrarkameister. Straßburg 1904 (Studien zur deutschen Kunstgeschichte, 50), 70, Nr. 18; FRIEDLÄNDER 1922,14, Taf. 21; GEBELE 1955, 43, Abb. 13; SCHENK zu SCHWEINSBERG 1972,19-22; GEISBERG, MAX: The German single-leaf Woodcut: 1500-1550,1-IV. Revised & ed. by STRAUSS, WALTER L. New York 1974, Nr. 1515. IV-6. Sigismund Meisterlin augsburgi krónikája [Meisterlin, Sigismund:] Ein schöne Chronik vn[d] Hystoria / wye nach Der Synndtfluß Noe. Die teütschen / das streitpar volck jren anfang enpfangen haben ... auch dar bey von der kayserlichen stat Augspurg ain vaterla[n]d d[er] Schwaben ... Augsburg, 1522, Melchior Ramminger Papír, XLVII + [5] levél, 278 * 185 mm; a kötet eredetileg 13 nagyméretű fametszetet tartalmazott. A bemutatott példány csonka, az első ív a metszetes címlappal hiányzik. A mű végén levő tartalomjegyzék fametszetes szegélylécekkel díszítve. Egybekötve két másik, azonos korú nyomtatott művel. Korabeli, fatáblás, vaknyomásos félbőr kötésben. A kötéstáblák belsején és a szennylapokon számos korabeli, főleg latin nyelvű, kézírásos bejegyzéssel. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára,jelz.: Ant. 1403(1) Sigismund Meisterlin (1435 körül-1497 után) bencés szerzetes, az augsburgi humanista kör egyik jelentős képviselőjének, Sigismund Gossembrotnak az ösztönzéIV-6. sére kezdett történetírással foglalkozni. Tanulmányai során Padovában, majd németországi kolostorok könyvtáraiban rendszeres forráskutatásokat végzett. 1478-ban hallunk először arról, hogy a nürnbergi St. Sebald-templom prédikátora volt. Ekkor írta legtöbb művét; ebben a városban találta a legtöbb anyagot, használhatta a gazdag humanista magánkönyvtárakat, elsősorban Hartmann Schedelét és Sebald Schreyerét. Legjelentősebb műve az ausgburgi krónika, mely az első, szövegkritikai alapon készült humanista történeti munka. Az ókortól kezdve foglalja össze a város történetét antik és középkori források alapján (az id. Plinius, Suetonius, Isidorus, Otto von Freising, Aeneas Silvius Piccolomini, Boccaccio stb.). Latinul írt müvét a szerző maga azonnal németre fordította, s ennek a szövegnek egy kivonatolt és átdolgozott változata először 1483-ban jelent meg Augsburgban. A bemutatott kötet az első - és egyetlen - megközelítőleg teljes kiadás erősen sérült példánya. A XXXVI. levélen lévő fametszet az Augsburg melletti Lech-mezőn a magyarokkal vívott csatát ábrázolja (955). A rendkívül mozgalmas kép közepén látható Ottó császár és a püspöksüveges Szent Ulrich alakja. Ulrich (890-973) 923-tól volt Augsburg püspöke, aki három évvel később a magyarok támadásai miatt erős falat építtetett a város köré. 955-ben pedig az újabb támadás idején személyesen irányította a védelmet, fivére vezetésé-