Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VII. Tárgyak emlékezete - Kiss ERIKA: A székely nemzet áldozópohara
1861) és hazafias érzelmű cseh történész barátai műve mindkét kézirat, a székely krónikával analóg módon, e művek is nagy hatással voltak a cseh irodalomra és képzőművészetre. 13 A székely krónikával kapcsolatos tudományos vitáknak van egy sajátos jellegzetessége. Nevezetesen, hogy a kételkedőket is megtévesztette - elsősorban a 19. század első felében - egy körülmény. Ez a „zavaró tényező" a sokat emlegetett áldozópohár volt. A leírt szó bizonyítékát látták abban, hogy létezik egy tárgy, amelyről beszél a forrás és amelyik bizonyíthatóan régóta a krónikában is emlegetett Sándor család birtokában van. 14 Jellemző, hogy a tudományos értekezések egyike sem tartotta fontosnak az ötvösmű vizsgálatát, „műrégészeti leírását" is először Orbán Balázs adta Székelyföldet leíró nagy munkájában. 15 A serlegről ismert illusztrációk alapján 16 magunk is képet alkothatunk a híres tárgyról. Ez alapján maga a pohár egy kókusz-serleg, melynek egykor valószínűleg fedele is volt. Orbán művéből tudjuk, hogy magassága 20 cm, aranyozott ezüst szerelése a 19. századra fényesre kopott sötét színű kókuszdiócuppát foglalt magába. A serleg talpa kör alapú, pereme domború, a talphát keskeny, a belőle kinövő, hengeres, fölfelé enyhén szélesedő szárat felül kis gyűrű zárja le, domború zárótagján baluszter alakú nódusz, - valószínűleg három darab 17 - öntött voluta alakú díszítéssel. A talp domború felületén vésett díszítés: „havas, fenyőfás vidék, az előtérben szaladó állatok". 18 A cuppa szerelése három vésett, esetleg maratott moreszkes díszítésű, felül nőalakos hermában végződő pánt. A cuppa peremén a pántokhoz hasonló vésett díszítés, a perem alatt növényi motívumos (talán liliomos?) dísz fut végig. A talpháton utólagos vésett felirat: „Sándor Péter 1412". A rajzok alapján a serleg valószínleg a 17. század elején-közepén készülhetett. Bár Orbán nem vonja kétségbe a krónika eredetét, kételyének ad hangot, amikor azt írja a serlegről: „az egésznek becses ereklyeszerü régiségét meg kellene tagadnunk...(de) felső része görög idomokat mutató szerkezetével sokkal régibb, mint töve és talpa". Úgy sejti, a felső rész a rabonbánok korában szerepelt székely áldozópohárból maradt meg, „mostani talpát a XV. sz.-ban készítek, mert ennek jellegét mutatja". 19 Orbán tehát eljut odáig, hogy az ősi, szkíta eredetet megkérdőjelezze. De az ötvösségről inkább csak „elvi" tudással rendelkezett: az antik jellegű díszítmény számára a görög munka bizonyítéka. Nem merült fel, vajon hogyan kerülhetett kókuszdió a székely ősökhöz, mikor az csak a 14. században jelenik meg, és csak a nagy földrajzi felfedezések nyomán vált az európai ötvösség kedvelt anyagává, a 16. század elejétől. 20 Szádeczky a 20. század elején joggal mondja, hogy a hiányos ismeretek íratták Orbánnal a fenti szavakat. Jellemző azonban, hogy Szádeczky művében sem közöl illusztrációt a tárgyról, holott ismerte, tudta, hogy megbízója, Sándor János birtokában van. 21 Pedig éppen az illusztrációk, tehát az összehasonlításul szolgáló hasonló művek, a díszítés analógiái, az autopszia, kiegészítve a lexikális ismeretekkel, ami egy műtárgy meghatározásához az egyedül lehetséges út. 22 1. A székelyek áldozópohara Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, II. Pest 1869, 58. Az ötvösmű tehát - szó szerint - kézzel fogható bizonyítékként szolgált egy, a semmiből feltűnő, különös, kétségeket ébresztő mű igazolására olyanok szemében, akik szinte semmilyen ismeretekkel nem rendelkeznek ahhoz, hogy a tárgy típusát, korát meghatározzák. Olyannyira fontosnak vélték, hogy - bár a krónika hitelességével kapcsolatos kételyek ismertek voltak - a pohár közkinccsé tételére törekedtek. 23 Az egyetlen, már a legkorábbi leírásokban is feltűnő kifogás a pohár ellen, hogy a rajta olvasható felirat bizonyosan nem a „rabonbánok korából" származik, de még csak nem is középkori. A paleográfiáról, epigráfiáról ugyanis sokkal pontosabb ismeretei voltak a magyar tudós körök képviselőinek. Nem véletlenül, a numizmatikával együtt e segédtudomány indult legkorábban fejlődésnek Magyarországon. Már a 18. században oktatták és maga az Erdélyi Kéziratok Társaságának léte is a tudomány komoly hátterére, művelésére utal. így az „áldozópohár" betűiben, a számok formáiban rögtön felismerték az újkori jelleget, de további következtetéseket nem tudtak ebből levonni a tárgy készítésére nézve. JEGYZETEK 1 Egy merész etimológia szerint a szó a héber „rabbi" és a szláv „pan" szavak összeolvadásából keletkezett. Ld.: SOMBORY JÓZSEF: A hajdan nemes székely nemzet áldozó poharáról. Tudományos Gyűjtemény 19 (1835/3) 1-18. 2 GYÁRFÁS IVÁN: A jász-kunok története, I-IV. Kecskemét-Budapest 1870-1885; hasonmás kiadás, Budapest 1992 3 JÓKAI MÓR: Bálványosvár (1883). Kritikai kiadás: Budapest 1964, 12: „a hét vezér kókuszdió serlegét, amibe azok a szövetségkötésnél vérüket csorgatták". Jókai tehát kompilál, a székely áldozópohár és a magyar vezérek szövetségkötésének „eszköze" egy tárggyá vonódik össze. 4 JÓKAI i. m., 12; KŐVÁRY LÁSZLÓ: Székely népmondák. In: KUBINYIVAHOT, I, 111-112; SZILÁGYI SÁNDOR: Erdélyi tájképek, régiségekés népszokások. In: KUBINYI-VAHOT, III, 130. sk.
