Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek
GERECZE PÉTER: A Műemlékek Országos Bizottsága Rajztárának jegyzéke. In: Magyarország Műemlékei, I. Szerk. FORSTER GYULA. Budapest 1905, 203; LÁSZLÓ 1993,144. A magyar szent királyok Miksa császár „családjában" 11-15. Szent László legendájának falképsorozata a bántornyai templomban Másolatok 1863 Id. Storno Ferenc (1821-1907) Ceruza, papír; 145 * 240 mm A bántornyai freskók első tanulmányozása Rómer Flóris nevéhez fűződik, aki 1863-ban föltárásukat követően azonnal a helyszínre sietett. Miután a falképek az ún. ősi, nemzeti viselet tanulmányozása szempontjából - akárcsak a Képes Krónika miniatúrái - fölbecsülhetetlen értékű dokumentumoknak bizonyultak, számos festő, díszletkészítő igyekezett a helyszínre. Közéjük tartozott a soproni id. Storno Ferenc is, aki előbb ceruzavázlatokon, később átdolgozott mülapokon fejlesztette tovább a jeleneteket. Sopron, Soproni Múzeum, Id. Storno Ferenc 76. sz. vázlatfüzete, ltsz.:S. 84.131.1 Storno Sopronban őrzött vázlatfüzetének három lapja a kerlési ütközetet ábrázolja. Az elsőn a vár ostroma látható, ahonnan megszökteti a kun vezér a leányt. A következő, már nyugalmasabb képen a fáradt kun egy erdő szélén a leány ölében pihenget. Ezt követi a csata szintén egy erdő szélén, majd a párviadal és a kun lenyakazásának jelenete. Alatta „Ákos" név olvasható. Storno e helyszíni vázlatokon kívül még számos variációban megörökítette a falképeket (OMvH, Könyvtár, Rómer Flóris-hagyatéka, ltsz.: MOB 1891, 159; OMvH, Tervtár, ltsz.: K-358 [MOB 5152]; K-359 [MOB 5150]; K-360 [MOB 5149]). K. T. RADOCSAY DÉNES: A középkori Magyarország falképei. Budapest 1954,112-113; KERNY TERÉZIA: Viselettörténeti adalékok a bántornyai freskók körül kialakult vitához. In: Johannes Aquila und die Wandmalerei des 14. Jahrhunderts. - Johannes Aquila és a 14. század festészete. Red. MAROSI, ERNŐ. Budapest 1993, 129-133; LÁSZLÓ 1993, 175-181; SZABÓ J. 1993a, 205-211; JÉKELY ZSOMBOR: A középkori Szent László-falképek másolatai 1863-1914. AH 23 (1995) 306-307. 11-16. A síremlék szobrai, I. Miksa diadalmenetének lapjai 1516 és 1518 között készült dúcok 1777-ben vagy 1796-ban Adam Bartsch által kiadott újabb levonatai Hans Springinklee (kimutatható: 1512-1522) a: Praeco és III. Frigyes német-római császár szobra b: Nagy Károly, Clodoveus frank király, I. István magyar király és I. Rudolf római király szobrai Fametszet, papír; 394 * 394 mm A jobb felső sarkokban Bartsch kiadásának sorszámai (a: 89; b: 90) Az Esterházy-gyűjteményből (a lapok jobb alsó sarkán látható szárazpecsétek alapján) Budapest, Szépművészeti Múzeum, Grafikai Gyűjtemény, ltsz.: a: 1631, b: 1632 I. Miksa diadalmenet-vállalkozásának első jelentős emléke a triumfus Marx Treytzsaurwein által 1512-ben lejegyzett programja, minden bizonnyal Johannes Stabius műve (ÖNB, Cod. 2835; edíciója: SCHESTAG 1883; Hans Burgkmair által a fametszetes változathoz használt átirata a drezdai Kupferstichkabinettben, WOERMANN 1890). A kurrens irodalom szerint ez alapján készült, valószínűleg 1513-tól kezdve, Albrecht Altdorfer műhelyében a triumfus nagyméretű pergamenlapokra festett miniatúrasorozata (Wien, Albertina). (Kari Giehlow érdekes, nagy gonddal kifejtett elképzelését, mely szerint a szöveg nem a miniatúrás változat programja, hanem éppen az alapján készült, részben korrigált útmutatás a fametszetes változat készítői számára, a későbbi kutatás nem cáfolta, és nem is vette figyelembe.) Az eredeti miniatúrák közül csak az első és a 49-109-es lapok maradtak fenn, a hiányzó darabokat is segítenek azonban elképzelni a teljes sorozat valamivel későbbi másolatai (ÖNB, Cod. min. 77; Wien, Albertina, D. 1196, 2 Garn 23-39; Madrid, Biblioteca Nációnál, Reg. 232). A miniatúrákat alighanem mind befejezték, amikor a diadalmenet fametszetes változatának munkái megkezdődtek. Ennek időpontjáról a program Burgkmair által használt példányában, a belső előzéklap versóján levő, magától az augsburgi festőtől származó bejegyzés tájékoztat: „angefangen 1516 adi 7. Abrilis". Burgkmairon kívül, akire a munka oroszlánrésze hárult, Albrecht Altdorfer, Hans Schäuffelein, Leonhard Beck, a Dürer műhelyében dolgozó Hans Springinklee, illetve (Miksa - eredetileg a diadalmenet részeként tervezett, majd mégis külön kiadott - diadalkocsiján) maga Dürer vett részt a vállalkozásban. A lapok tehát párhuzamosan készültek Augsburgban, Nürnbergben és Regensburgban - ennek megfelelően részben Konrád Peutinger, részben Willibald Pirckheimer, továbbá Stabius felügyelete alatt. A rajzolók és 11-15.
