Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek

Il-ló./a az őket irányító humanisták számára az eredeti program (feltehetően nem csak Burgkmairhoz eljuttatott) átiratain kívül maguk a metszés egyes helyszíneire szétküldött miniatúrák szolgáltak útmutatásul; ez teszi a két változat közötti jelentékeny eltéréseket az ikonográfiái korrekció különösen érdekes példáivá. A változtatások nemcsak az egyes részleteket, hanem a sorozat összeállítását is érintették, így nem állapítható meg biztonsággal, hogy befejezése esetén pontosan hogyan állt volna össze a teljes mű. Ugyanis nem készült el az összes metszet, Stabius egy kevéssel Miksa halála után írt jelentésében (GIEHLOW 1910-1911, Anhang, Nr. 13; vö. STEINHERZ 1906, 153) a dúcok kevesebb mint kétharmad részének az elkészültéről számolt be. A kimetszett dúcok sem tekinthetők teljesen befejezettnek, hiányzanak róluk az írásmezőkbe szánt versek és feliratok. A meglevő metszeteket első ízben Miksa unokája, Ferdinánd főherceg adta ki 1526-ban, a következő kiadásokat Adam Bartsch készítette 1777-ben, illetve 1796-ban (a Szépművészeti Múzeum sorozatán kívül két kötött, Bartsch kísérőszövegét és az 1512-es program átiratát is tartalmazó magyarországi példány ismert: OSzK, App. 1694 és Dm. 1085), végül az eredeti dúcok (!) legelterjedtebb levonatait Franz Schestag adta közre a Jahrbuch der kunsthistorischen Sammlungen des Allerhöchsten Kaiserhauses első két kötetének mellékleteként (1883-1884). Azt, hogy a diadalmenet műfaját annak antik eredete tette Miksa számára vonzóvá, röviddel a császár halála után Stabius is megjegyzi: a metszetsorozatban „pompa triumphalis ad imitationem veterum illorum