Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - POSZLER GYÖRGYI: AZ Árpád-házi szent királyok a magyar középkor századaiban
73 RADOCSAY 1967,178; WEHLI 1994,134, 64. sz. 74 RADOCSAY 1967, 177; WEHLI 1994, 134, 63. sz. 75 MNG RMGy, ltsz.: 3916.13-16; RADOCSAY 1967, 183-184; WEHLI 1994, 134, 66. sz. 76 MNG RMGy, ltsz.: 180,182; RADOCSAY 1955, 407-408; Budapest 1994, X-21. sz, 508-510. (POSZLEK GYÖRGYI); WEHLI 1994, 132, 49. sz. 77 RADOCSAY 1955, 414-415; WEHLI 1994, 132, 51. sz. 78 RADOCSAY 1955, 294; WEHLI 1994,132, 50. sz. 79 RADOCSAY 1955, 318-319; WEHLI 1994,131, 41. sz. 80 RADOCSAY 1955, 313; WEHLI 1994,130, 40. sz. 81 RADOCSAY 1955, 388-390; TÖRÖK i. m. (56. j.), 64. sk; WEHLI 1994, 131,47. sz. 82 DIVALD KORNÉL: Szepesvármegye művészeti emlékei, II. Budapest 1906, 53; RADOCSAY 1967, 216. " 83 RADOCSAY 1955, 440; WEHLI 1994,133, 57. sz. 84 RADOCSAY 1955, 438-439; WEHLI 1994,133, 55. sz. 85 RADOCSAY 1955, 439; WEHLI 1994,133, 56. sz. 86 RADOCSAY 1967, 215-216; WEHLI 1994,135, 70. sz. 87 RADOCSAY 1955, 437-438; WEHLI 1994,132, 54. sz. 88 Hasonló, ott uralkodókat ábrázoló háromalakos kompozíciók sora - köztük a magyar szent királyokkal - szerepel a bécsi Szent István-székesegyház bécsújhelyi oltárán is, ahol azonban a magyar szentek attribútumai és az őket azonosító feliratok egyaránt tévesek. 89 A korábban Árpád-házi Szent Erzsébetnek vélt alakot Végh János Szent Dorottyaként határozta meg: VÉGH 1959,147. 90 Korábban többek között Divald Kornél (DIVALD i. m. [82. j.], 52), Oskar Schürer és Erich Wiese (SCHÜRER-WIESE 1938, 222.) és Radocsay Dénes is (RADOCSAY 1955, 437.) Hitvalló Edwárddal azonosították ezt a személyt. A 11. században élt, és 1161-ben kanonizált angol király attribútumai között azonban csak a gyűrű szerepel, a holló nem. A szent tisztelete és ábrázolásai is főként Angliára és Franciaországra korlátozódnak. 91 GEREVICH TIBOR: Korvin Mátyás művészeti politikája. Szépművészet 3 (1942) 95-98. A meghatározást Balogh Jolán ugyan megkérdőjelezi, de nem cáfolja: BALOGH 1966,1, 716. 92 MAROSI 1987-1988, 234. 93 HORVÁTH HENRIK: A Mátyáskori magyar művészet. In: Mátyás-Ekv. 1940, II, 191. 94 A Mátyás-kori művészeti emlékek bizonyos tekintetben hasonló ikonográfiái jellegzetességeket mutató csoportját a hagyomány és a régebbi művészettörténeti szakirodalom sikerrel kapcsolta össze a király személyével. így a két Anjou-szentet is ábrázoló nagybobróci miseruha ajándékozójának egyértelműen Mátyás királyt gondolták (The Art News 28 [1929/Oct. 12] 4), és királyi adományt sejtettek az 1483-as bártfai stallum megrendelésének hátterében is. (Ld. KOVALOVSZKI JÚLIA: Gótikus és reneszánsz bútorok. Budapest 1980, 8.) 95 Martin, Slovenské národné múzeum, inv. c. KH 228 O; RADOCSAY 1955, 460; WEHLI 1994,133, 60. sz. 96 CNHII 213 (garas, 1468-1481), 235 (dénár, 1468-1470), 236 (dénár a „fátyolos Madonna"-képével, 1468-1470), 239 (dénár, 1482-1486), 233 (dénár koronás Mária-képpel, 1482-1490). Az aranyforintokon (CNH II 209.A, 209.B, 209.C; 1471-1481) a „fátyolos Mária" képe „Mathias D G R Ungariae"-körirattal jelenik meg. UNGER EMIL: Magyar éremhatározó. Budapest 1980, 50. skk; Soös FERENC: A magyar fémpénzek feliratai és címerei. Budapest 1998, 90. skk. 9/ BALOGH JOI AN: Ujabb adatok Firenze és Magyarország kulturális kapcsolatainak történetéhez. AÉ 43 (1929) 276. Mátyás 1467 november l-jén indított hadjáratot III. (Nagy) István moldvai vajda ellen, mert az IV. Kázmér lengyel királynak hűségesküt tett. A vajda csak 1475-ben pártolt vissza Mátyáshoz. 98 HUSZÁR LAJOS: Mátyás pénzei. In: Mátyás-Ekv. 1940, I, 561. skk; HUSZÁR LAJOS: A budai pénzverés története a középkorban. Budapest 1958, 101. sk. 99 Például: CNH II 258.B (1490-1497), 256 (1498-1503), 257 (14901506) aranyforintokon. UNGER i. m. (96. j.), 55. sk; Soös i. m. (96. j.), 96. sk. 100 CNH II 266-268; UNGER i. m., 58. sk; Soös i. m., 98. sk. Ezek értelmezéséhez: KERNY 1993b, 43. 101 WEHLI TÜNDE: Szent László ábrázolása egy Bécsben, 1509-ben nyomtatott könyvben. AH 21 (1993) 57. sk. A könyv egyik példánya Budapesten van: OSzK, Régi Nyomtatványok Tára, Ant. 3056, Coll. 2, RMK III 177; és KERNY 1993b, 43. 102 Ld. Marosi Ernő elemzését: MAROSI 1995, 83-85. 103 RMK III 102; BORSA GEDEON: Egy feltehetően soha el nem készült hazai misekönyv emléke. MKSz 109 (1993) 327; HUBAY 1938, 21. sk. 104 OSzK, Régi Nyomtatványok Tára, RMK III 149; HUBAY 1938, 16-17; BORSA i. m., 327. 105 OSzK, Régi Nyomtatványok Tára, RMK III 176; HUBAY 1938, 30-31; BORSA i. m., 327. sk.; Budapest 1994, IX-21, 442. (W. SALGÓ ÁGNES-KERNY TERÉZIA); WEHLI 1994, 138, 84. sz; MIRKOVIC i. m. (31. j.), 283. 106 MIKÓ 1997, 141. 107 MIKÓ 1997, 133-143. 108 BORSA i. m. (103. j.), 325. skk; HOLLSTEIN, F. W. H.: German Engravings Etchings and Woodcuts ca. 1400-1700, III. Amsterdam é. n., 213.
